A Smash Hit fogja a tucatjával olcsóbb "végtelenbe rohanás" típusú játékok alapötletét, és rendesen felrázza az önismétlő műfajt. A játékban tehát megállíthatatlanul haladunk előre egy nem e világi vidéken, ami tele van üveg akadályokkal és a fő célpontjainkkal: kristályokkal. A lényeg pedig az, hogy vaskos fémgolyókkal kell minél több ilyen kristályt széttörni úgy, hogy rábökünk azokra.
Egyszerűnek tűnik, de az egyre gyorsabb haladás és a változatos terep miatt közel sem az. Ha egy kristály széttörik, kapunk egy plusz golyót, ha pedig egyhuzamban tízet zúzunk darabokra, utána egyszerre több golyót hajigálhatunk, ami maximális pusztítást okozhat a fokozatosan nehezedő akadályokkal telepakolt üvegvilágban. Akkor jön a baj, mikor a gyermeki törésvágyat élethű hangokkal és tökéletes fizikával életre keltő játék eltereli a figyelmünket arról, hogy ha nem vagyunk elég pontosak, akkor a golyók el fognak fogyni, a játéknak pedig akkor annyi, hisz megfejeljük a szét nem tört akadályokat.
Ami tetszett benne: Gyönyörű a játék, élethű a fizika, de a lényeg a törés-zúzás.
Ami nem tetszett: Egy idő után frusztrálóvá válhat a folyamatos újra- és újrakezdés egy-egy jól sikerült menet után.
A játék Androidra és iOS-re is ingyenes.
***
Az Only One friss löketet ad a videojátékokkal nagyjából egyidős ütöm-vágom szerepjátékoknak. Mi vagyunk a címbeli Egyetlen Egy, aki egy szakadékból kiemelkedő arénéban egy szál karddal és némi mágiával felvértezve pusztítja az egyre durvább hullámokban érkező, és egyre komolyabb fejtörést okozó ellent. A nosztalgikus 8-bites design és az egyszerűségében nagyszerű akció-orientált koncepció játéktermi hangulata pedig kárpótol a se füle se farka sztori miatt. A lemészárolt támadóinkból életerő, vagy manna nyerhető ki (de csak akkor, ha nem taszítjuk le őket a mélységbe), amivel aztán különféle képességeinket tápolhatjuk fel, sokszor komoly fejfájást okozó módokon.
Döntéseinknek igazi súlya pedig nem az ész nélkül ránk rontó férgek, íjászok, vagy sorkatonák, hanem az egyes szintek végén érkező gógyisabb főellenségek legyilkolásakor lesz érezhető. Annak ellenére, hogy a pár virtuális gombbal történő irányítás könnyen megszokható, a mozgás és a kardozás mellett található kisebb gombokat (mint például a speciális képességekhez tartozót) néha véletlenül is lenyomhatjuk, melynek köszönhetően könnyen el tudjuk pocsékolni a lassan töltődő energiasávokat. Ez azonban apróság ahhoz az igazán epikus akciómámorhoz képest, amit a játékba beleveszők tapasztalni fognak.
Ami tetszett benne: Múltidéző cséphadarós szerepjáték-hangulat, mely a gyors szintlépéseknek és a fokozatosan nehezedő pályáknak köszönhetően soha nem válik unalmassá.
Ami nem tetszett: A virtuális gombok elérhetősége körülményessé tud válni, az emiatt történő elhalálozás pedig frusztráló.
A játék Androidra és iOS-re is ingyenes.
***
Ha nagyon egyszerűek akarunk lenni, kimondhatjuk, hogy nagyjából kétféle játék létezik. Az egyik típus érdekes játékmechanizmusokkal és kihívást jelentő, fokozatosan nehezedő feladatokkal próbálja magával ragadni a játékost, míg a másik típusba tartozó játékok inkább audiovizuális élményszerűségükkel hódítanak. Az idei év egyik legméltatotabb játéka az utóbbi csoportba tartozik. A játékban egy kis hercegnőt alakítunk, akinek tíz darab, minden ésszerű perspektívából kiforgatott, optikai csalódásokban gazdag mesevilágon kell átrágnia magát a nézőpontok és a játéktér egyes elemeinek elforgatásával.
A vizuális és logikai kirakósok azonban nem túl megerőltetőek, és sajnos némelyik pálya kifejezetten gyorsan le is tudható, a játék pedig így gyorsan ki is végezhető. Úgy tűnik, mintha a puzzle-alapú Monument Valley fejtörői csupán a játék döbbenetesen egyedi vizualitásának, drámai hangeffektusainak, és sajátos hangulatának ürügyei lennének. Ez azonban a festményszerű, egymástól jól elkülönülő, szimbólumokban gazdag és csodaszépen animált tereket elnézve könnyen megbocsáthatóvá válik.
Ami tetszett benne: Elképesztő élmény ránézni.
Ami nem tetszett: Nem jelent nagy kihívást, és rövid.
Letöltés Androidra: 900 Ft.
Letöltés iOS-re: 3.6 euró
***
A Threes! megtestesíti a tökéletes mobiljátékot. Koncepciója egyszerű, mint a bot, az is egyből neki tud esni, aki életében nem játszott még hasonló játékkal. Csupán annyi a feladatunk, hogy hárommal osztható számokat hozunk létre az egyedi arculatú számkockákból, majd pedig ezeket a kész kockákat párosítjuk egymással, úgy hogy minél nagyobb összeget adjanak ki. Megvalósítása letisztult, mégis egyéni, ráadásul bárhol elővehető, a metrón zötykölődve sem kell attól tartanunk, hogy mellényúlunk és elrontunk valamit. Viszont azzal számolni kell, hogy ha egyszer belemerültünk, egykönnyen nem fogjuk tudni otthagyni, mivel a játék nagyon gyorsan ráfagyasztja az embert a lehető legnagyobb számok összepakolására.
A számpárosítás trükkje az, hogy - akárcsak a népszerű 2048-ban - ha két számot egymásba csúsztatunk, nem csak a kiszemelt kocka fog elmozdulni, hanem a rácshálón lévő összes. Így ugyan megvan az esélye annak, hogy olyan kombinációkat is csinálhatunk, melyekre nem is gondoltunk, de sokkal valószínűbb az, hogy elzárjuk a párosítható számok közti utat. A Threes! azonban nem véletlenszerűen belépő számokkal sokkoja a játékost, hanem mindig jelzi a következő új számot, ezáltal pedig olyan folyamatos előregondolkodásra késztet, hogy abba a legjobbak agya is simán beletörhet.
Ami tetszett benne: Bármikor elővehető, egyszerű, okos, és még szép is. Ennél soha nem lesz nagyobb élvezet a számolás.
Ami nem tetszett: Akik utálják a matekot, ezt sem fogják egyből megszeretni. Akik szeretik a matekot, azok a "csak még egy kört" élménye miatt nem fognak tudni leszállni a buszról.
Letöltés Androidra: 225 Ft.
Letöltés iOS-re: 1.79 euró
***
A Device 6 önmagában álló játék, nincs még egy hozzá fogható sem a piacon. A klasszikus misztériumregények elbeszélésmódjára épülő rejtélyes történetben egy Anna nevű lányt alakítunk, aki egy ismeretlen szigeten álló kastélyban ébred. A játékban azonban nem láthatjuk Annát, sem más egyebet, csak a történetét leíró szöveget, valamint néhány jelentőségteljes képet és videót. A Device 6 világában megelevenedik a történetírás, a szavak jelentése alkot formákat, a leírt hangok hallhatóak, az irodalom és a játék határai így pedig semmissé válnak.
Ha tehát azt olvassuk, hogy Anna felmegy egy csigalépcsőn, a szöveg felfelé indul meg, lépcső alakban, spirálmozgással. Ebben a betűkből tákolt interaktív szöveg-univerzumban pedig minden mindennel összefügg, mindnen elsőre (és néha sokadjára is) jelentéktelennek tűnő félmondatnak is súlya van, a rendszeresen magyarázatlanul álló feladatok pedig a legagyasabb játékosokon is ki fognak fogni. Lenyűgöző élmény a játék minden perce, a második befejezés miatt pedig annak ellenére is érdemes újra végigjátszani, hogy zavarba ejtően újszerű kirakósai már nem fognak
Ami tetszett benne: Innovatív, szokatlan koncepció, mely nem csak látványossá, de kegyetlenül nehézzé is teszi a játékot.
Ami nem tetszett: Az angolul nem értő játékosokat hidegen fogja hagyni, valamint sokaknak nem lesz elég izgalmas.
Letöltés iOS-re: 3.59 euró
Android: megjelenés alatt
***
Noha a Badland nem idei játék, mégis, sokadik remek frissítésének apropóján a mai napig megérdemelten trónol a mobiljátékok dobogójának legfelső fokán. Az érintésen alapuló irányítás ismerős lehet a közrémületet keltő Flappy Birdből, a Badland azonban mindent kihoz az ismerős irányítási sémából, amit csak lehet. A játék lényegében rövid és gyors fizikai fejtörőkre épül, melyek során pufók repkedő sziluettlényeket kell átvezetnünk egy sereg olyan akadályon, melyek első nekifutásra garantáltan ki fogják végezni keservesen csapkodó barátainkat.
A Badland a sorozatos próbálkozások kellemesen frusztráló játéka, melyben a fizika határait felvehető bogyók módosítják, melyek által vagy összemegyünk vagy megnövünk, vagy gyorsabbak vagy lassabbak leszünk, vagy máshogy hat ránk a gravitáció, vagy pedig a szárnycsapkodásunk tempóját kell megváltoztatnunk. A Badland nem kíméli a játékosát, semmit nem köt az orrára, hagyja hadd szenvedjen a festményszerű morózus környezetben jól elrejtett megoldások felkutatásával, és ami ennél is fontosabb: azok optimális kivitelezésével. Az erőlködés azonban jelen esetben jó szórakozás.
Ami tetszett benne: Gyönyörű, rejtélyes, nehezen megunható, és legtöbbször épp kellően nehéz. A repkedős játékok csúcsa.
Ami nem tetszett: Néha kifejezetten fel tudja idegesíteni az embert.
Letöltés Androidra: ingyenes
Letöltés iOS-re: 3.99 euró
***
Akkor válik egy puzzle-játék igazán naggyá, ha el tudja érni, hogy úgy gondolkodjunk, ahogy a mindennapjainkban nem szoktunk. A Blek pedig pontosan ebben jeleskedik. A letisztult designt használó játék csak a tesztpályán mutatja be, hogy mit kell csinálnunk, túlzásokba azonban nem esik. Nekünk kell rájönnünk arra, hogy úgy juthatunk tovább, ha az általunk rajzolt megelevenedő vonal belefut egy-egy színes pöttybe. Amilyen vonalat rajzolunk, és ahogy rajzoljuk azt, úgy fog életre kelni. Ha tehát gyorsan húzzuk meg a vonalat, gyorsan fog cikázni, ha görbén, akkor lehet, hogy nem a megfelelő irányba fog kanyarogni, lepattan a falról, kimegy a képből, és hasonlók.
A begyűjtendő pöttyök pedig egyre elérhetetlenebbnek tűnő helyeken tűnnek fel, ráadásul bejönnek a képbe olyan kis fekete lyukak is, melyek elnyelik meghúzott vonalainkat. Szerencsére a pályák gyorsan újrakezdhetők, viszont ezt ki is fogjuk használni, mivel a hatvanadik szint felé közeledve rettenetesen komplex mintákat kell rajzolnunk. A Blek azonban ekkorra már a kedvenc játékunk lesz, és úgysem fogjuk tudni letenni, amíg az összes átkozott pöttyöt fel nem szedtük.
Ami tetszett benne: Egyéni módon izzasztja meg a vizuális problémamegoldó képességeinket.
Ami nem tetszett: Kis képernyős készülékeken, izzadt, remegő, vagy vastagabb ujjakkal körülményessé tud válni a rajzolás.
Letöltés Androidra: 675 Ft
Letöltés iOS-re: 2,69 euró
***
A VVVVVV egy 2010-es, elképesztő kritikai sikereket elérő platformjáték mobilportja, melyben a párpixeles Viridian kapitányt alakítjuk, aki a ZX Spectrum bájos kockavilágát idéző univerzumban kalandozva űrhajótörést szenved. A landolás után a furcsa pixelvilágban szétszórt társainkat kell felkutatnunk. A játékban ugyan nyolc pálya van, de mindegyik átjárható, nem kell sorrendben haladnunk, ha az egyik kikészíti az agytekervényeinket, átnyargalhatunk a másikra. Minden szinten egy sor egészen komoly logikai- és főként ügyességi feladványt kell megoldanunk ahhoz, hogy megmenekítsük társainkat. Ebben pedig egyetlen eszköz áll a rendelkezésünkre, saját gravitációnk megváltoztatása.
A gravitációs mező cseréje jelenti az ugrást is, és bizony sokat fogjuk nyomogatni a virtuális gombját, mert a játék minden fejtörője és reflexpróbája ezt kívánja. Az egész játékban nincs két hasonló puzzle, ráadásul némelyik előtt néha kínosan hosszú percekig fogunk ülni, míg rá nem jövünk, hogy mi is a helyzet. Szerencsére a mobilportba jó sok mentési pont került, így nem fogunk agyvérzést kapni a sokadszorra elrontott pályák közben.
Ami tetszett benne: Tökéletesre csiszolt, nagyon változatos fejtörők sorozata egy hatalmas, szabadon bejárható retró pixelvilágban. Ráadásul a zenéje is kitűnő.
Ami nem tetszett: Az irányítás néha túl nagy precizitást igényel.
Letöltés Androidra: 741 Ft
Letöltés iOS-re: 2.69 euró
***
Ugyan első ránézésre a PC-s és konzolos körökben régóta népszerű Hitman-sorozat mobilos rókabőrének tűnik, a Hitman GO-ból mégis egy igazán egyedi megjelenésű logikai-ügyességi játék kerekedett. Ahogy az alapjátékokban is, úgy a jelen esetben is a hidegvérű 47-es számú bérgyilkost alakítjuk, pontosabban az őt ábrázoló játékbábút, mivel a Hitman GO a korábbi játékokból ismerős lopakodásra és feltűnés nélkül elkövetett gyilkosságokra épülő harmadik személyű játékmenetet átülteti egy körökre osztott táblás társasjáték-formába.
Az észrevétlen öldöklés és lopózás eleinte ugyan nem olyan nagy kihívás, azonban a játék gyorsan átfordul egy szó szerint gyilkos puzzle-őrületbe, szóval örülhetnek a hírhedten nehéz sorozat rajongói, a limitált lépésszámból teljesítendő pályák ugyanis néha meglehetősen kikészítőek. A feladatok ugyan ismerősek lehetnek (lopjunk el aktatáskákat, öljünk meg valakit, vagy épp ne öljünk meg senkit), de a társasjáték-forma ezeket a kissé repetitív küldetéseket is képes szórakoztatóan feszültté varázsolni. Az irányítás egyszerű simításokon alapul, plusz kapunk néhány virtuális gombot a különböző trükköknek (mint pl.: elterelés, álcázás). A Hitman GO tehát nem csak pénzt akar csinálni a klasszikusból, hanem önmagában is helytálló játékká válik.
Ami tetszett benne: A Hitman-játékok gyilkos szellemisége maradéktalanul átkerült a társasjátékok asztalára.
Ami nem tetszett: Néha kiegyensúlyozatlan a szintek nehézségi foka, és a feladatok is ismétlődnek.
Letöltés Androidra: 935 Ft
Letöltés iOS-re: 4.5 euró
***
A NES-játékok megjelenésére hajazó kattant platformjátékban egy takarítócég által alkalmazott békát alakítunk, akit főnöke (egy macska) különböző izgalmas küldetésekre küld. Feladatunk csupán annyi, hogy végigrohanunk a pályákon, pusztítjuk az agyatlan ellent, megküzdünk a keményebb főellenségekkel, és bólogatunk a 8-bites muzsikára. Remekül animált pusztító békánk pedig minden pályán új fegyverekhez és azok fejlesztési lehetőségeihez jut, ami nem újdonság az ilyen játékokban. Az viszont igen, hogy a KeroBlasterben található fegyvereknek stratégiai funkciói vannak, mindegyik jól használható bizonyos helyzetekben, és használni is kell őket, ha nem akarunk idő előtt elpusztulni. A KeroBlaster eddig nem tűnik nagyon innovatív játéknak, irányítása azonban kiemelkedik a hasonló játékok közül.
A megszokott virtuális iránygombok mellett ugyanis a lövés úgy néz ki, hogy amerre elhúzzuk ujjunkat a képernyőn, a brenya arra fog egyfolytában lőni egészen addig, amíg egy máshol megjelenő célpont irányba nem húzzuk az ujjunkat. Ha valamiért tűzszünetet akarnánk elrendelni (ennek az esélye csekély) csak lefele kell simítani egyet. Ez a megoldás annyira működik, hogy visszamenőleg az összes hasonló játékba implementálni kellene. Tapasztalt játékosok ugyan egy-két óra alatt végig fogják tolni a pixelekből összetákolt szürreális pályákat, az akár külön-külön is választható szintek azonban magukban rejtik az újrajátszhatóság lehetőségét is.
Ami tetszett benne: Akciódús, látványos, nosztalgikus, és vicces lövölde egészen bizarr hangulattal.
Ami nem tetszett: Annak ellenére, hogy az újrajátszhatósági faktor nagy, a játék sajnos ettől még túl rövid marad, és nem is mondható túl nagy kihívásnak.
Letöltés iOS-re: 4.99 dollár