A napelemek számára a világűr ideális helyszín: hiszen sem a felhők nem árnyékolnak, sem a nappalok és éjszakák váltakozása nem befolyásolja töltésüket. Az összegyűjtött energiát pedig vissza lehet sugározni a Földre.
Az egyetlen problémát a szállítás jelentette eddig: ha túl nagy a panel, túl sok helyet vesz el az űrhajón, túlzottan megnövelve a költségeket. Ha viszont kicsi a panel, nincs értelme kivinni az űrbe, mert nem állít elő elegendő energiát.
A megoldás? Origami. A Brigham Young Egyetem és a NASA kutatói egy olyan koncepción dolgoznak, amellyel a napelem méretének tizedére hajtogatható össze, így a szállítás olcsó. Azonban az űrbe kiérve, a napelem kinyílik, hatalmas felületettel fogva be a nap sugarait.
A speciális napelem átmérője összecsukott állapotban 2,7 méter, majd ahogy kiér a világűrbe, a panel kinyílik 25 méter átmérőjű nagyságra. “Hatalmas, lapos, vékony struktúrában kellett gondolkodni. Az első, ami az eszembe jutott, az origami volt” - mondta a projekten dolgozó gépészmérnök, Brian Trease.
Nem ez az első projekt, amelynek keretében az origami elvét használják fel az űrfelszerelés formálására. A kilencvenes években Miura Korjo japán asztrofizikus már elkészítette egy hasonló összehajtogatható napelem prototípusát, azonban akkor számos okból kifolyólag a projekt elakadt, nem folytatták.
A mostani kutatócsapat együtt dolgozik Robert Langgal, aki az újfajta origami egyik úttörő személyisége: a matematika és a mérnöki tudományok felhasználásával elképesztően összetett konstrukciókat alkot meg, amelyek nem csak látványosak, de hasznosak is.
“Fizikusként végzett, matematikus és mérnök, dolgozott a NASA-nál, majd hátrahagyta a hivatalt, hogy papírt hajtogasson. Mára egy világszinten elismert szakértő lett belőle” - mondta róla Tease.
A kifejlesztett origami napelemek az űrhajókat láthatják el energiával, ahogy meg van a lehetőség arra is, hogy a föld körül keringő űrállomásokon keresztül, mikrohullámok által visszajuttasák a földre az energiát.