A brit Leeds Egyetemen lévő autószimulátor a világ legjobb játékának tűnik: belsejébe egy 2005-ös Jaguar S-Type van beszerelve működő kezelőszervekkel. A virtuális tér kitölti a játékos látómezejét, a mozgó dómba épített szerkezet pedig még a gyorsítás, lassítás vagy kanyarodás közben fellépő erőhatásokat is utánozza.
Elég drága játék is lett volna, hiszen mintegy három és félmilliárd forintnak megfelelő összegbe került a szimulátor megépítése. A szoftver mellett a gép részét képezi egy hidraulikus alkatrészekkel felszerelt, sínen futó gépezet, amelynek a belsejében egy Jaguár van, amelyet egy kupolaformájú vetítővászon vesz körül.
Működés közben a szimulátor
Az egészet úgy kell elképzelni, mint az űrhajós, vagy katonai szimulációs gépeket, csak itt hétköznapi gépjárművek vezetését szimulálja a gép a különféle fizikális hatásokkal egyetemben. A szélvédőn látható akörnyezet, egy forgalmas autóút digitális mását. A fejlesztők nemrég integrálták a térhatású nézetet is, amit 3D-s szemüveggel lehet használni - tudtuk meg az egyetemtől.
Ez a szimulátor alapvetően egy kutatási eszköz, amelynek az a célja, hogy a vezetők viselkedését, illetve a biztonságos vezetés lehetőségeit kutassa. A gép figyeli a pupilla tágulását, a szem mozgását, és a szívritmust, amelyek mind-mind mutatói lehetnek annak, hogy a vezető mekkora stressznek van kitéve, illetve mennyire képes figyelni egy adott forgalmas útszakaszon - magyarázta Michael Daly, a gép egyik fejlesztője az Origónak.
„Hiába tűnik soknak a készülék ára, egy ilyen szimulátort kifejleszteni és üzemeltetni még mindig olcsóbb, mintha valódi utat, járműveket és útviszonyokat kellene előállítani a kísérletekhez” - magyarázta a közlekedési szakember. A gazdaságos működtetés mellett a másik szempont, hogy sokkal biztonságosabb megoldás szimulátort használni. Például így tudják vizsgálni a részeg állapotban történő vezetést anélkül is, hogy a sofőr élete veszélyben forogna.
A szimulátor azt is vizsgálni tudja, hogy a valódi útszakaszok milyen veszélyt rejtenek magukban: szoftvere segítségével egyaránt vizsgálják a balesetek kialakulásának lehetőségét konkrét útszakaszok virtuális másain. A biztonságos tesztek segítségével kidolgozhatták, hogy milyen módon lehetne átépíteni a kérdéses útszakaszokat, hogy azok többé ne legyenek életveszélyesek.
Ehhez viszont minden egyes jármű viselkedését megfelelően kellett lemodellezni. „A szoftver még irányítani is tudja a járművek viselkedését. Például meg tudjuk mondani egy kocsinak, hogy lassítson, hogy egy résztvevő túlságosan közel ér hozzá – magyarázta Michael Daly.
A gép fejlesztését egyébként egy Easy nevű projekt keretében indították meg, amelyben a gép automatikák biztonságra gyakorolt hatását vizsgálja. „Az Easy tulajdonképpen azt vizsgálja, hogyan viselkedünk akkor, amikor többé-kevésbé automatizált rendszerek segítik a vezetést. Például fontos szempont, hogy az automatizmusok mennyiben befolyásolják a figyelmünk lankadását.” – magyarázta Oliver Carsten, a projekt vezető kutatóprofesszora.
„Arra akartunk leginkább rájönni, hogy mennyire vagyunk képesek hatékonyan visszavenni az irányítást a géptől, amikor erre szükség van.” A jelentős részben számítógépek által vezérelt repülőgépek esetében például egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely rendszeres időközönként visszavált manuális irányításra, annak érdekében, hogy a pilóta figyelme ne lankadjon. Nemrég például azt mérték le a géppel, hogy a fiatalabb vezetők mennyire álmosodnak el ebéd után, és az étel elfogyasztásának milyen hatása van a vezetési képességeikre.
A brit autószimulátort használva a kutatók összehasonlítottak két olyan rendszert, amely a modern autókban használatos. Az egyikben a vezetést segítő automatika nyolcpercenként szándékosan kikapcsolt, a másik pedig csak akkor történt riasztás, ha a gép érzékelte, hogy a sofőr nem figyel. Ez utóbbit egyébként a vezető szemmozgását rögzítő kamerák segítségével lehet észlelni, amelyek azt vizsgálják, hogy milyen gyakran pásztázza tekintete az utat. A tesztek alapján végül az automatikát a vezető dekoncentráltsága esetén kikapcsoló rendszer bizonyult jobbnak.
A leedsi egyetemen bárki jelentkezhet a szimulátoros kísérletekben való részvételre, még fizetnek is a segítőknek óránként tíz fontot. Nem jelentkezhet bárki az utcáról, példáulepilepsziás, mozgászavarokkal bíró, vagy klausztrofóbiás emberek nem tesztelhetik a szimulátort.