Leszálltunk egy repülővel, amin nem volt pilóta

Mi történik, ha kidől egy utasszállító mindkét pilótája? Szimulátoron teszteltük a lehetőségeket.

Statisztikailag nincs sok esélye annak, hogy egy utasszállító repülőgép mindkét pilótája egyszerre váljon képtelenné a repülőgép vezetésére, de kizárni sem lehet ezt a lehetőséget. Minél valósághűbb módon szerettük volna megtapasztalni egy ilyen vészhelyzet körülményeit, ezért két lehetséges vészhelyzetet is átéltünk a Pilots.hu szimulátorain.

Te, melyik a rádió gombja?

Az első kísérlet során egy Airbus A320-as utasszállító kabinjának másában megpróbáltuk a légi irányítás rádiós segítségével saját magunk földre tenni a repülőgépet, amely elképzelt vészhelyzetünk története szerint valahol Visegrád környékén maradt szakértő személyzet nélkül.

Az első kihívás a rádió gombjának a felkutatása volt, ezt egyébként a repülőgép vezetésére szolgáló botkormányok “tűzgombjának” helyén találtuk meg. Nem volt egyszerű feladat a pilótaülések rögzítése sem: ezeket egyébként az oldalt lévő egyik kallantyú megnyomása után lehet mozgatni.

Vajon sikerül, vagy összetörjük?

Szerencsénk volt, mivel minimális manőverezést kellett csak végrehajtani a ferihegyi futópályák megközelítéséhez, mert az elképzelt vészhelyzetünk egy Londonból Budapest felé tartó repülőgépen történt volna.

A budapesti környezetben eleve könnyű tájékozódni, eleve megnyugtató volt látni azt, hogy a gép biztosan jó irányba, Ferihegy felé halad. Laikusként úgy ítéltük meg, hogy pont ideális ívben közelítjük meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér leszállópályáját, és nem felejtettük kiengedni a futóműveket sem. Ahogy közeledtünk a betonhoz, úgy nőtt egyre jobban a feszültség: a szimuláció miatt a leszállásnál megszokott koppanást hiába vártuk, de végül sikeresen megálltunk a ferihegyi virtuális betonon.

Ha a légi irányítás rádión segít, képesek lehetünk kezelni a bonyolult berendezéseket Forrás: Origo

Ez azonban csak a kibertérben történhetett így, a szimulátoron ugyanis ki volt kapcsolva a törésmodell. A valóságban komoly gondot okozott volna az, hogy nem a futópálya betonján, hanem az az előtti füvön tettük földre az Airbust – tudtuk meg utólag Deák Dánieltől, a szimulátorközpont munkatársától. Ha ez a valóságban történik, nem csupán felszántjuk a gyepet, valószínűleg a futóművek is leszakadtak volna, a repülőgép pedig a hasán csúszott volna a betonon. Nehéz megítélni, hogy egy ilyen landolás során mennyire roncsolódna a géptest, de valószínűleg nagyon. Hiába volt minden a lehető legkönnyebbre állítva a szimulációban – szél vagy eső sem nehezítette utunkat – még így is kudarcot vallottunk.

Hogyan történne mindez a valóságban?

Csak néhány métert kellett sétálnunk a másik, Boeing 737-800-as utasszállító szimulátorához, ezt már eszünkbe sem jut manuálisan vezetni, pedig azt mondják, itt sokkal emberközelibb az élmény. A Boeingben a kormányról közvetlenül lehet mozgatni az irányításért felelős kormányfelületeket, az Airbusban az irányítás teljesen számítógépesített, botkormánya a számítógépes joystickre hasonlít.

Ez a Boeing kormánya, rajta a robotpilóta és a rádió kapcsolójával Forrás: Origo

Itt már rutinosan megtaláljuk a rádió gombját a kormányon, a toronytól pedig hamar megkapjuk az instrukciókat. A robotpilóta eleve aktív – hiszen az utazómagasságot elérve a valóságban is ilyen módban lenne –, a műszerfal közepén lévő tekerőket kell a rádión kapott utasításoknak megfelelő értékekre csavargatni.

Most pedig beprogramozzuk, hol szálljunk le

A repülőgép azonnal reagál, még a vetítőfalra vetített képen is szédítő látvány egy nagyobb forduló, a valóságban biztosan összeszorulna a gyomrunk egy hasonló művelettől. Szerencsére a gépi vezérlés stabil helyzetben tartja a gépet, ami azért remek, mert így volt időnk konfigurálni a műszeres leszállítórendszert, az ILS-t.

Ezekkel a tekerőkkel lehetett beállítani a robotpilótát Forrás: Origo

Nem csak ezt, de a Boeing fedélzeti számítógépét is be kellene állítanunk az automatikus leszálláshoz, de az elképzelt szituációban az úti célnak szánt budapesti repülőtér paraméterei már eleve be voltak táplálva a komputerbe. Ennek kezelése egyébként leginkább egy régi PDA-ra hasonlít, érintőképernyő helyett egy csomó gombot kell nyomkodni rajta a menüben való mászkáláshoz.

A leszállítórendszernek rádiófrekvenciát kell betáplálni a torony utasításainak megfelelően. Ezen a sávon lehet venni azokat a jeleket, amelyeket a számunkra kijelölt futópálya mellett lévő antennák sugároznak. Ezeket a jeleket csak a megfelelő irányból való megközelítés esetén lehet fogni, tehát nem tudják lenavigálni a repülőgépet akkor, ha keresztbe akarnánk leszállni.

„Torony, kell valamit csinálnunk?”

Elengedhetjük a kormányt, tevékenységünk a gázkar és a fékszárnyak kezelésére korlátozódik. Ki kell engedni a futóműveket, minden mást a gép végez helyettünk. A látvány hasonló, mintha pilóta vezetne, lassan megjelennek előttünk a ferihegyi pályák a távolban, a Boeing pedig folyamatosan csökkenti a magasságot.

Itt éppen a hajtómű teljesítményét szabályozzuk Forrás: Origo

Az utolsó percekben már csak a biztonság kedvéért kérdezgetjük a tornyot, de onnan nem kapunk újabb utasítást, néhányszor visszakérdezik az előzetesen megbeszélt feladatok menetét. Landolás után ugyanis be kell kapcsolni a sugárféket, a lábunknál lévő pedálokkal pedig a futópálya közepére kormányozni a repülőgépet, majd lekapcsolni a hajtóművet. Persze ha ugyanezt a megoldást választjuk az Airbus A320-ason, azon is sikerrel járunk.

Deák Dánieltől a repülés után megtudtuk, hogy a robotpilótával segített leszállásunk tökéletes volt, emberélet nem került volna veszélybe. Nem véletlen, hogy a pilóták kiesése esetén a valóságban is ezt a módszert alkalmaznák a légi irányítók.

Itt lehet beprogramozni a fedélzeti számítógépet és a leszállító rendszert Forrás: Origo

A szimulátorok üzemeltetőitől azt is megtudjuk, hogy a hasonló vészhelyzetekben a repülőterek irányítói az adott típusra specializálódott repülésoktatók segítségére szoktak támaszkodni, akik csukott szemmel is maguk előtt látják a kezelőszerveket, így egyszerűen el tudják magyarázni azok kezelését is. Az általunk kipróbált szimuláció a valóságos protokollhoz képest jóval egyszerűbb volt, éles helyzetben minden műveletet többször visszaellenőriznének és begyakoroltatnának a rádión keresztül. Mindenesetre jó tudni, hogy egy mai utasszállító repülőgéppel nem lehetetlen biztonságosan földet érni akár egy légiutas-kísérő vagy egy utas közreműködésével.