Meglehetősen érdekes színt vinne a brit–argentin szembenállásba az, ha az argentin légierő modernizációját részben nagy-britanniai alkatrészekből épített Gripen vadászrepülőgépekkel oldaná meg az argentin kormány. De vajon mennyi ennek az esélye?
A brazil védelmi minisztérium két hete bejelentette, hogy Argentínával kezdenek tárgyalásokat Brazíliában megépülő Saab Gripen NG vadászbombázók vásárlásáról. A közlemény szerint 24 darab repülőről van szó, amelyek 2019 és 2024 között érkeznének Argentínába. Sőt, hat Embraer KC-390 sugárhajtású taktikai szállítórepülőgép értékesítését is vizsgálják. Az erről szóló dokumentumot Jaques Wagner brazil és Agustín Rossi argentin védelmi miniszter látta el kézjegyével.
Brazília kormánya tavaly októberben, első külföldi vevőként döntött 36 darab Gripen NG megvásárlásáról. Az egyezmény része a technológiai transzferen kívül a helyi gyártósor felállítása, és az, hogy Közép- és Dél-Amerikában a brazil partneré az exportlehetőség. Azaz Argentínával is ők köthetnek üzletet, nem a svéd kormány fegyverexportért felelős ügynöksége (FMV). Eszerint a brazil Embraer fogja gyártani a Gripen NG kétüléses változatát, sőt ennek kifejlesztésében is részt vesz, mivel a brazil–svéd üzlet lényege a brazíliai repülőipar fejlesztése.
Kérdéses, hogy a csőd felé tartó Argentína képes lesz-e a vásárláshoz szükséges összeget előteremteni. Tételezzük fel, hogy igen, sikerül hitelt szerezniük. Ekkor viszont éppen az akadályozhatja meg az üzletet, amiért alapvetően létrejönne: a Falkland-szigetek, avagy a Falkland-szigeteki háború.
A Falkland-szigetek a cél és az akadály
Argentína 1982. április 2-án szállta meg fegyveres erővel a Nagy-Britanniához tartozó szigetcsoportot. A kitört háborúban vereséget szenvedett, a szigeteket a brit expedíciós erők az év június 14-re visszafoglalták.
A háborúban Argentína súlyos veszteségeket szenvedett: egyebek között 75 repülőgép és 25 helikopter került a veszteséglistára. A légierő ezt azóta sem heverte ki: jelenleg sincs olyan megfelelő hatótávolságú, modern vadászbombázó repülőgépe, amellyel érdemben tudna a Falkland-szigetek felett műveleteket végrehajtani. Arról nem is beszélve, hogy mára négy Eurofighter Typhoon vadászbombázó és az őket támogató Voyager légi utántöltő repülőgép vigyázza a sziget békéjét.
Ugyan épp a megtépázott argentin légierő talpra állítását szolgálná a Gripen NG-k megvásárlása, de ha ki is tudják fizetni, akkor is számos, Nagy-Britanniában gyártott alkatrész található benne. De miért probléma ez?
Mivel három éve, 2012 áprilisában a brit parlament aláírta a fegyverembargót, brit cég nem szállíthat sem fegyvereket, sem fegyveralkatrészeket Argentínának. Ez pedig – ha eltekintünk a jelenlegi argentin elnök, Cristina Fernández de Kirchner kormányának harciasságától és a Falkland-szigeteket visszakövetelő, egyre erőszakosabb nyilatkozataitól – érinti a Gripen NG 30-35 százalékát kitevő alkatrészeket és rendszereket.
Így a Nagy-Britanniában is bejegyzett Selex ES nem szállíthat az esetlegesen Argentínába kerülő gépekhez Raven ES-05 radarrendszereket, idegen-barát felismerőrendszert (IFF) vagy éppen infravörös kamerarendszert. Valahonnan pótolni kell majd a katapultüléseket is, hiszen azt a világ talán legsikeresebb – történetesen szintén brit – vállalata, a Martin-Baker szállítja. Nehéz lesz kerekek nélkül felszállni: márpedig a futóművek a BAE Systemstől érkeznek.
Hasonlóan problémásnak ígérkezik az argentin részvétellel kifejlesztett Embraer KC-390 szállítórepülőgépek megvásárlása is. A fedélzeti számítógépek, a kormányok, az üzemanyagtartályok, a gép kompozit orrburkolata, az elektromos vezérlés és a szenzorok egy része is brit vagy brit ellenőrzésű cégektől kerülne a gépbe, de a szigetországból érkezik a tankerképességet jelentő, hajlékony csöves légi utántöltő konténer is.
Márpedig ha az argentin légierő valóban új Gripen NG gépekkel bővülne, akkor bizony a légiutántöltési képesség fontos lesz, figyelembe véve a Falkland-szigetek és a legközelebbi argentin légitámaszpont, a Tierra del Fuego közötti több mint 1500 kilométeres távolságot.
A fennálló helyzethez képest meglepő, hogy Agustín Rossi argentin védelmi miniszter egy hete, újságírók előtt tett nyilatkozata szerint a nagy-britanniai kormány valószínűleg nem fog akadályokat gördíteni a tervezett vadászbombázó-üzlet elé. Kérdés, hogy ezt honnan tudja, hiszen hivatalosan semmilyen kapcsolatfelvétel nem történt a két ország között az ügylet kapcsán, és a brit kormány sem kívánt az embargó kérdéséről nyilatkozni.
Az mondjuk sokat sejtet, hogy a sajtótájékoztatón elhangzott: "az akadályok leküzdéseként" az Embraer gondoskodna arról, hogy se a vadászbombázókban, se a szállító repülőgépekben egyáltalán ne legyen brit alkatrész. Ez elméletileg megoldható, csak óriási összegekbe kerülne egy "brittelenített" argentin változat kifejlesztése mindkét típusból. Kérdés, erre honnan lesz forrás, ha már a gépekre is alig teremtik majd elő a pénzt, és persze, ha a védelmi miniszter szerint nincs brit ellenkezés, minek az egész hercehurca?
A Gripen NG körüli balhét némiképp árnyalja, hogy korábban az argentin kormány Kínához fordult vadászgépügyben. Február elején az elnök pekingi látogatását követően jelentették be, közös kínai–argentin munkacsoport alakult, amely a Csengdu J-10 vagy a kisebb méretű és teljesítményű FC-1 Hsziaolong vadászbombázó repülőgépek értékesítésének kérdéseit vizsgálta. Olyan szempontból jó választás lenne, hogy Kína – ha geopolitikai érdekei úgy kívánják – nagyon kedvező finanszírozási konstrukciókat kínálna az üzlethez.
Hetekkel később már olyan sajtóértesülések kerültek ki Argentínából, miszerint meg is egyeztek 20 darab Hsziaolong megvásárlásáról, a kínai bankok által nyújtott hitel segítségével. Sőt, az argentin vadászgépgyártó FAdeA részt venne a gépek előállításában, akár egy esetleges dél- vagy közép-amerikai exportmegrendelést is kielégítve.
Március közepére az argentin sajtó már 12-24 Hsziaolong vadászbombázóról írt, igaz, Agustín Rossi védelmi miniszter hozzátette: más lehetőségeket is vizsgálnak. Azóta újabb, a kínai típusról szóló információ nem jelent meg.
Ha még hihetünk az argentin pletykáknak
Szóba jöhet a spanyol légierőből leselejtezett Dassault Mirage F1CE, illetve az izraeli Kfir Block 60-as típus is – legalábbis, ha hihetünk még az argentin védelmi miniszternek. Sőt, a képviselő egy "informális" francia ajánlatot is meglebegtetett. A megnevezett típusok nem lennének teljesen ismeretlenek az argentin pilótáknak: a Kfir "egy családba" tartozik az Argentínában is repült Mirage IIIEA és IAI Nesher típusokkal, a Mirage F1 pedig a Mirage III-as utódja.
Nincs geopolitikai konfliktus Oroszország nélkül, bár ebben a történetben nekik jutott a legkisebb és legvalószínűtlenebb szerep. Még tavaly decemberben reppentek fel olyan brit sajtóértesülések, miszerint Argentína Oroszországtól vásárolna Szu-24 kétüléses támadó repülőgépeket.
Ezt a variaszárnyú típust viszont már évek óta nem gyártják, lassan leselejtezik Oroszországban is, helyére a szintén kétüléses, sokkal komolyabb képességű Szu-34 Fullback támadógépek érkeznek. Így az értesülést szakértők híreszteléseknek tartották, mivel egy mára elavult, használt, drágán üzemeltethető, a modern típusokhoz képest korlátozott támadóképességekkel rendelkező, ráadásul orosz technológiájú repülőgépet kéne így a nyugati típusokat üzemeltető argentin légierőnek hadrendbe állítania.
A felreppent – és persze Nagy-Britanniában népszerű – Szuhoj-kacsa arra elegendő volt, hogy a brit kormány jelezze: a Falkland-szigetek légvédelmének modernizálására és megerősítésére készül. Ez gyakorlatilag a teljes földi telepítésű légvédelmet érinti majd, a parancsnoki és kommunikációs rendszerektől a radarokon át a légvédelmi rakétákig. A folyamat azonban éveket vesz majd igénybe. Igaz, nem lesz hamarabb új argentin légierő sem...