Már akkor gondoltam, hogy az első PixelCon alapvetően egy családias hangulatú rendezvény lesz, mikor kiderült, hogy helyszínül a Blaha Lujza téri Művelődési Szintet választották Budapesten. Még az épület bejáratán sem kapott túl nagy felületet a rendezvény, így az ember könnyen elsétálhatott a helyszín mellett anélkül, hogy feltűnt volna neki, odabent bármi is zajlik.
Ráadásul délután kettőkor még az ajtó is zárva várta a látogatókat, csak csengetés és hosszas várakozás után sikerült bejutni, pedig a találkozó ekkor már közel egy órája tartott.
Felérve már egyértelművé vált, hogy amennyiben a PixelCon rendezvényt meg szeretnék ismételni, azt mindenképpen nagyobb helyen kell majd megrendezni, a Müszi egyetlen terme már a korai órákban is megtellt: épphogy elegendő volt az akkor épp jelenlévő mintegy ötven-száz ember számára.
Távozni viszont senki nem akart szívesen: a rendezvényt ugyanis egybevonták a 9. Retro Kütyü Játszóházzal, így a kiállítás jelentős részét tíz-húsz éves videojáték-konzolok lepték el, azok is, melyekkel mi játszhattunk fiatalabb korunkban. Levegő ugyan alig volt, helyette viszont nosztalgia bőséggel.
Igyekeztem minden géppel megismerkedni a jelenlévők közül, persze ilyenkor akaratlanul is előtörnek a kedves emlékek, így a legtöbbet természetesen magam is azokkal a gépekkel töltöttem, amelyek a gyerekszobámban köszöntek vissza - ilyen volt az első Nintendo is.
Természetesen a gépek között volt a jó öreg Commodore 64 , ahogy az első videojátékként számon tartott Pongot is ki lehetett próbálni, amely a maga egyszerű módján még mindig hatalmas szórakozás.
Bár életem során már számos konzolt és számítógépet nyüstöltem, az ilyen rendezvényeken mindig kezembe kerül valami olyan, amit még sose láttam. Ilyen volt például a hordozható PacMan-gép is, amelyen még az eredeti, japán PuckMan név szerepelt. Ez a név végül azért lett lecserélve nyugaton, mert a készítők féltek, hogy a játéktermekben átfirkálnák a P betűt F-re.
A PuckMan nevet átalakították, nehogy átfirkálják a P-t F-re
A kis terembe gyakorlatilag sikerült mindent bezsúfolni, amire egy ilyen rendezvényen szükség van: régi, ritka árkád gépektől kezdve a szőnyegen táncolós Dance Dance Revolutionön át egészen a legújabb Mortal Kombatig minden helyet kapott.
A régi konzolok mellett a legnagyobb érdeklődést a házi barkácsolású retro tárgyak és a HackerSpace egyesület pultja kapta. A billentyűkből készített gyűrűk, vagy a RAM-kulcstartók jópofák voltak, de a HackerSpace ledekkel készített klasszikus Snake játéka és a zenélő floppy-meghajtók mindenkit elvarázsoltak.
Némi csúszással kezdődtek a programok, elsőként egy kissé hosszúra nyúlt kerekasztal beszélgetés, melyen az ismert hazai játokos közösség és fejlesztők értekeztek az aktuális, illetve retro témákról. Maga a beszélgetés bár érdekes és szórakoztató volt, ám az apró teremben székeknek már nem jutott hely, egy kétórás csevegést végigállni pedig nem mindenkinek volt türelme.
Aztán a sarokban egyre nagyobb tömeg gyűlt a Fight Club szervezet és az új Mortal Kombat köré: a játékosbarát szoftver sokakat még arra is rávett, hogy a helyszínen tartott bajnokságon részt vegyenek.
Így tettem én is, végül - szó szerint - véres küzdelmek árán a negyedik helyet sikerült megszereznem. Tekintve, hogy a kifejezetten verekedős játékokra szakosodott Fight Club egyesület tagjai is részt vettek a versenyen, ez jobb, mint amire számítottam.
Megcsíptük a negyedik helyet a Mortal Kombat bajnokságon
Bár már bő öt órája tartott a rendezvény, a tömeg csak nem apadt: sem az apró terem, sem a néha következetlen szervezés nem riasztotta a játékőrülteket. A programok sokszor egymásra lettek szervezve, máskor meg üresjáratok voltak: rettentően sajnáltam, hogy sok kis hazai fejlesztő előadásáról lemaradtam, mert épp a Mortal Kombat bajnokságon élveztem csonkítást.
Persze így is merész és elismerésre méltó kezdeményezés volt az Insert Coin egyesülettől egy olyan rendezvénysorozat elindítása, amely kifejezetten a videojátékok kulturális vonulatát szándékozik terjeszteni hazánkban.
A szervezők mindössze 400 darab belépőszalaggal készültek az eseményre: ez jól mutatja, hogy a PixelCon egy óvatos első lépés volt, amely viszont nagyszerűen sikerült. Egy nagyobb, szervezettebb folytatást már a videojátékok világában kevésbé otthonosan mozgó átlaglátogatónak is bátran ajánlok majd.