A hadsereg most megjelent kutatási pályázatában egy olyan rejtőzködést segítő technológia kialakítását várják a jelentkezőktől, mely sokféle környezetben használva biztosítaná a lövészkatonák elrejtését. Mindezt lehetőleg úgy, hogy az új ruházat működés közben ne igényeljen energiát. Nem lesz egyszerű feladat.
Az amerikai hadseregben (is) használt egyenruhák alapvető feladata, hogy a katona minél nehezebben legyen látható, azaz minél közelebbről és nehezebben lehessen csak észrevenni - ehhez a mintákkal és a színekkel játszanak.
Azt könnyű belátni, hogy egészen más mintázatot és színeket igényel a városi harc, Afganisztán, Putyin új kedvence, az Északi-sark vagy a német Fulda-szoros. Bár nincs az amerikai hadsereg minden egyes katonájának minden lehetséges hadszíntérnek megfelelő egyenruhája, még így is komoly anyagi terhet jelent a különböző változatok legyártása, és tárolása.
A 2000-es években sokan a digitális - számítógéppel tervezett, eltérő színű és elhelyezésű négyszögekből álló - rejtőmintázatban látták a megoldást, de Afganisztán megmutatta, nem működik.
A hadvezetés azt szeretné, ha a jövő amerikai lövészkatonájaként elképzelt, a Future Modular Force Soldier (FMFS) programnak megfelelően felszerelt harcos egy olyan, kis tömegű, könnyen viselhető adaptív egyenruhát kapjon, amely képes a környezethez alkalmazkodni - mint a kaméleonok.
Az egyenruha folyamatosan "fürkészné" viselőjének környezetét,
eszerint pedig automatikusan változtatná a színeket és a mintázatokat. Mintha William Gibson zseniális regénye, a Neurománc elevenedne meg a szemünk előtt.
A feladatra már több elképzelés is született, sajnos egyik sem bizonyult életképesnek. Az olyan megoldások - mint a környezet képének valós időben történő kivetítése egy speciális anyagból készült ruházatra, vagy amikor maga a hajlékony LED-alapú ruha sugározza a környezet képét - egyrészt nagyon drágák lennének, másrészt rengeteg energiát, integrált számítógépet, bonyolult vizuális rendszereket igényelne.
Szintén méregdrága volta buktatta meg azt a metaanyagokra épülő megoldást, melynek során a speciális, a környezetben elő nem forduló anyagok a fény útját manipulálva "rejtették el" a ruházat viselőjét. Az ehhez szükséges anyagok gyártása egyszerre nagyon lassú, és követel dollármilliókat.
A most kiírt programban a pályázóknak egy olyan, viselhető technológiát kell kifejleszteniük, amely a katona teljes felületén, változó fényviszonyok mellett is biztosítja a környezetbe olvadást. A cél, hogy a technológiát a felszerelésbe tudják integrálni, s jó lenne, ha külső energiaforrásra se lenne szükség. Ha mégis kell hozzá akkumulátor, akkor is legalább 4 órát kell bírnia töltés nélkül eszköznek, súlya pedig nem lehet 907 grammnál több.
A rejtőruházatnak sivatagi, hegyvidéki, városi, erdei és dzsungel környezetben, 0 Celsius fok alatti, 35 Celsius fok feletti hőmérsékletben, csapadékos időben, párás környezetben és erős szélben is működnie kell. A köd, a füst, és a por sem lehet akadály.
A technológiát a gyarkolatban is letesztelik: 10 prototípussal kipróbálják, hogy viselkedik a fejlesztés a lövészkatonák kevésbé kifinomult mindennapjaiban. A csodaruhának strapabírónak, szakadás- és kopásállónak, mosásállónak is kell lennie, a hadműveleti területen ugyanis nem kímélik a felszerelést. Ha minden próbát kiáll a ruha, jöhet a sorozatgyártás megtervezése és elindítása - odáig azonban hosszú út vezet.
Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy nem csak jól működő, de megfizethető áru terméket vár a hadsereg. Bár több százezer embernek elégséges új felszerelésre van szükség, a folyamatosan visszanyesett amerikai védelmi költségvetés nem viselne el egy milliós árcédulát.
Némi rosszindulattal megjegyzendő: meg kell várni, míg Kínába "kiszivárog" a kutatási anyag, s piacra is kerül az elérhető árú, és működő változat...