Amiért szerettük:
- Elképesztően könnyű és vékony
- Gyönyörű Retina-kijelző
- Méretéhez képest nagyszerű hangzás
- Force Touch trükkök
Amiért nem szerettük:
- Egyetlen USB-C port
- Rövid üzemidő
- Nehezen szokható billentyűzet
- A leggyengébb Apple-laptop
Amit továbbra sem értünk:
- Hogy lehet ennyire vékony?!
Amikor először fogja kézben az ember az új MacBookot, szinte el sem hiszi, hogy ennyire vékony és tényleg ennyire könnyű. Egyszerűen jó ránézni, mind a gépre, mind a Retina kijelzőre.
A gép kétféle változata közül mi az olcsóbbat próbáltuk ki, ennek némileg gyengébb a processzora, és 512 gigabájt helyett csak 256 gigabájt tárhellyel rendelkezik, viszont ugyanúgy 8 gigabájt memória került bele.
Hiába használok a mindennapokban Apple számítógépet, amikor először kezdtem próbálgatni az új MacBookot, teljesen új volt az élmény. Az érintőfelület megújult, a nyomásérzékeny touchpad funkciói és visszajelzései is hasonlóak, mint az Apple Watch órán.
Ahogy használjuk, tényleges visszajelzést kapnak az ujjak: ha erősebben nyomjuk be az érintőpadot, azt érezzük – sőt még halljuk is –, hogy a felület benyomódik, pedig valójában az alatta lévő elektromágnes visszajelzése "veri át" a felhasználót.
A videóhoz füles ajánlott, azért annyira nem hangos a kattintás:
Aki használt már korábban Macet, első érintésre nem érez majd különbséget, pedig az okosórába is beültetett Force Touch funkció (itt is) több téren hasznosítható. A nyomásérzékenységet kihasználva gyorsabban vagy lassabban lehet tekercselni a videót, a fájlok előnézetét is behozhatjuk vele, a leghasznosabbnak azonban a böngészőben bizonyul.
Kijelölhetünk vele adott szavakat, melyekre erősen rányomva kidobja a jelentésüket, illetve a Wikipédia-szócikk tömör változatát – viszont érthetetlen módon ez nem klikkelhető. Ha nem egy kifejezésre, hanem egy hivatkozásra nyomunk, kis felugró ablakban nyílik meg az adott honlap vagy cikk előnézete. Így ha csak egyetlen információ érdekel minket, vagy meg akarjuk tudni, hogy tényleg érdekes-e számunkra az adott weblap, belepillanthatunk, mielőtt betöltenénk.
A külföldi kritikák nem hazudtak, az új lapos, de hatalmas billentyűzet tényleg fura, folyamatosan félregépel rajta az, aki megszokta a vakon gépelést – sőt állandóan a kezemet nézem, miközben pötyögök rajta. Bosszantó, hogy míg én át sem gondoltam, hogy le akarom-e ütni az adott karaktert, a billentyű már úgy érezte, hogy igen. Cserébe hangosan kattan, ha leütjük, ami tekintve, hogy minden más téren milyen halkan dolgozik a gép, elég zavaró.
Bárkinek adtuk a kezébe a laptopot, biztosan melléütött gépeléskor, majd gyorsan ki is zökkent a munkából – egy hírportál munkatársai pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy időt veszítsenek. Ugyan néhány óra alatt hozzá lehet szokni a hatalmas billentyűkhöz, mégis fellélegzik az ember, ha visszatérhet a hagyományos (akár korábbi Mac) billentyűhöz.
A MacBooknak nemcsak a kialakítása, de a kijelzője is elképesztően szép. A 12 colos Retina kijelző felbontása 2304 x 1440 pixeles, a 2011-es MacBook Próm a maga 1280 x 800 pixeles felbontásával elbújhat mögötte. Gond nélkül futottak rajta a YouTube-on elérhető 4K-s videók, ugyanakkor nem hozta ki belőlük a maximumot, hiszen a MacBook felbontása éppen valahol a full HD és az ultra-HD között van – ennek ellenére azért gyönyörű képvilágot biztosít.
Kissé zavaró, hogy a 12 colos átmérő miatt 16:10-es képarányt használ, így filmnézésre kevésbé ideális, mint a mai tévékben és laptopokban megszokott 16:9-es arány. Viszont a hangszórók a kis méret ellenére is nagyon jól szólnak, messze kenterbe verték a 15 colosnál kisebb MacBookokat.
De akkor jöjjenek a kompromisszumok, avagy mi a hátránya ennek a lapos, vékony kialakításnak, a kis méretnek és súlynak? Utólagos bővítésre gyakorlatilag nincs lehetőség, ezért ami belekerült a házba, azzal lehet gazdálkodni.
Kezdetnek ott az Intel Core M processzor, melynek hála nincs a gépben mozgó alkatrész (ezért ilyen csendes), sem hűtő: mivel keveset fogyaszt a lapka, alig termel hőt, nem kell ventilátor, emiatt (is) lehet ilyen vékony.
A processzor – azt írják – feladattól függően 1,3 gigahertzes és 2,9 gigahertzes sebesség közt tud váltani. Amikor egy kétéves, céges IBM laptoppal versenyeztettük, csúfosan kudarcot vallott: szemmel látható volt, ahogy lemaradt az ősrégi géphez képest is a Geekbench-teszten. Ezek után azon már meg sem lepődtünk, hogy a korábbi MacBookok messze beelőzték.
A mindennapos használat nem okoz számára gondot
A mindennapi strapát viszont jól bírja: ahhoz, hogy egy 4K-s YouTube-videót megakasszunk, el kell indítani egy HD-felvételt, megnyitni böngészőben négy-öt lapot, majd a térkép applikációnál belőni a műholdas nézetet. Video- és képszerkesztésre viszont nem alkalmas: amint egy nagyobb felbontású képgalériát kezdtünk böngészni, éreztük a gép korlátait, a töltést jelző szivárványszínű ikon elég sokszor ugrott fel a képernyőre.
Játékok terén is elvérzik a MacBook, bár az integrált Intel HD 5500-as videochip mellett senki nem várna maximális élményt. Az Apple laptopja azonban még minimális beállítások mellett is csak élvezhetetlenül volt képes olyan mai játékok futtatására, mint az új SimCity. A játék szó szerint megizzasztotta a MacBookot, ekkor tapasztaltuk először, hogy forróra melegszik a ház.
A cég ugyanis azt ígérte, az Intel Core M lapka és az optimalizált OS X Yosemite rendszer párosa annyira keveset fogyaszt (5 wattot), hogy szinte nem is termel hőt. Ez így igaz, ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor a MacBook komolyan felmelegedett, általános használat mellett sokkal kevesebb hőt termel, mint bármilyen más laptop.
Tim Cook azt ígérte, a kis méret nem megy teljesen az üzemidő kárára, a lépcsőzetesen kialakított akkumulátorokkal akár 9-10 órát is laptopozhatunk, mielőtt töltőre kéne dugni a MacBookot. Arról nem beszélt, hogy ebben a 9-10 órában alig nyúlhatunk a laptophoz, mert ha dolgozni kezdünk rajta, radikálisan csökken a hátralévő idő.
Ahogy tölteni kezdjük a gépet, jön az első csalódás: a sokak által kedvelt MagSafe-töltő immár a múlté. Ezt már a bejelentés óta tudni, de aki évek óta MacBookot használ, annak szokatlan a mágneses töltő hiánya, amely egyszerre volt kényelmes, és akadályozta meg, hogy például lerántsuk a gépet az asztalról.
A MacBook körülbelül három óra alatt töltődik fel minimális szintről maximumra, de a kérdés inkább az, mennyi idő alatt merül le? Százszázalékos töltöttség mellett rögtön kiírja, hogy 5 óra 30 perc a hátralévő idő, majd ahogy folyamatosan használom, úgy csökken. A vége? Mindössze 4,5 óra, és lekapcsol – pedig túlzottan nem erőltettem meg.
Hát így:
Böngésztem rajta, online sorozatokat néztem, zenét hallgattam, mint egy átlagos felhasználó, még felesleges alkalmazásokat sem hagytam nyitva a háttérben – mégis 4,5 óra elteltével figyelmeztetett, hogy csatlakoztassam áramforráshoz. Persze ha kikapcsoltam volna a wifit, minden bizonnyal legalább másfélszer ennyit kihúzott volna, de egy olyan eszköznél, amelyhez nem lehet netkábelt csatlakoztatni, nem lehet kikerülni a vezeték nélküli hálózatot.
És akkor el is érkeztünk az egy szem USB-C csatlakozó problémaköréhez. Mivel átalakító nem állt rendelkezésünkre, gyakorlatilag a saját töltőjén kívül képtelenség volt bármit rákötni. Hogy gyorsabban tudjam tölteni a MacBookot, reflexszerűen nyúltam a netkábelért, hogy ki lehessen kapcsolni a wifit, de rögtön észbe kaptam, ez nem az a MacBook, ahol ilyet lehet. Még a vadiúj Apple csúcsmobilt, az iPhone 6-ot se tudtam vezeték nélkül csatlakoztatni, hiszen ehhez előbb kábelen (adapterrel) kellett volna párosítani őket.
Még az adapterekkel is lehúznak
A sima USB-s átalakító pedig 6,8 ezer forint, míg ha nemcsak telefont, de például monitort is akarunk dugni a MacBookra, már 28 ezer forintos AV/VGA többportos adaptert kell venni. Vagyis nem elég, hogy majd’ félmilliót kifizettünk egy laptopért, de pár ezer, ha nem tízezer forintokkal le is húznak minket, ha a jelenlegi eszközeinket akarjuk vele használni.
Tény, hogy egyre inkább a vezeték nélküli világ felé tartunk, de – bár az Apple ezt állítja – még nem tartunk ott. Az USB-C önmagában egy rendkívüli fejlesztés, idővel ki fogja váltani a most használt, hagyományos csatlakozókat, és akkor a MacBookot is kényelmes lesz használni bármivel, addig azonban csak macera és újabb pénzkidobás.
Összességében nem maradt el a "hűha"-élmény, mindenki beleszeretett a kis vékony laptopba, abba, hogy gesztusokkal, különböző erősségű nyomással vezérelhette a gépet, de akinek számít a teljesítmény, a kompatibilitás és főleg az üzemidő, annak (ha márkahű) bármelyik korábbi MacBook ésszerűbb választás.
Az új MacBook immár az Apple magyar webboltjában is megrendelhető: arany, ezüst és asztroszürke színben. Az alapmodell ára 470 ezer forint, a jobb felszereltségű (kétszer nagyobb tárhely, gyorsabb processzor) 580 ezer forintért lehet a magyar vásárlóké.
Az új MacBookot az iSTYLE Apple Premium Resellertől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönjük!
Ezt tudja a MacBook: