Menőbb lett Batman, mint valaha

Lezárult a Batman: Arkham-játéksorozat. A videojáték-történelem egyik legszínvonalasabb képregény-adaptációja végül méltó befejezést kapott. Itt van egész Gotham, a Batmobil, és persze a lényeg: az igazi Batman-érzés.

Mindig légy önmagad. Kivéve, ha lehetsz Batman, akkor mindig légy inkább Batman!

- szól a híres mondás, a Rocksteady fejlesztőcsapat videojátékával pedig ezt meg is tehetjük. A Batman: Arkham Knight az első játék a Denevéremberrel a főszerepben, ami PlayStation 4 és Xbox One platformokra is megjelent, és egyúttal a 2009-ben indult "Batman Arkham" sorozat befejező darabja.

Nyomtak egy All int

A szériát a Batman: Arkham Asylum indította, mely az egyik első olyan játék volt, ami bebizonyította, hogy lehet igazán kiemelkedő képregényes szoftvert is készíteni. Az Asylum viszont még egy viszonylag zárt területen játszódott, a hírhedt Arkham Elmegyógyintézetben, ahol a főhős legveszedelmesebb ellenfeleivel volt összezárva.

A folytatás magasabbra emelte a tétet: sokszorosára növekedett a játéktér, a Gotham óvárosából kialakított börtöntelepülés (hivatalos nevén Arkham Cityt) teljes egészét bejárhattuk, így itt érezhettük először azt, hogy tényleg bármit megtehetünk, amit Batman.

Az Arkham Knightban végre irányíthatjuk a legendás Batmobilt. Forrás: Origo

De bármilyen óriási volt Arkham City, mégis éreztük, hogy ez is csak egy része a Denevérember játszóterének, ráadásul a címszereplő híres járgányát is hiányoltuk. A sorozat lezáró darabja, a Batman: Arkham Knight nyomott egy all int: egész Gotham bejárható, ráadásul a Batmobillal.

Teljes az őrület és a pánik

A történet szerint a Madárijesztő egy minden eddiginél erősebb ideggázzal akarja az őrület uralma alá hajtani Gotham városát. Az első incidens után megindul a pánik, a várost evakuálják, az egykor virágzó metropolisz pedig a bűnözők és az őket megállítani kívánó maroknyi ember csataterévé változik.

Bár a történet viszonylag lassan indul be, a krízis folyamatosan fokozódik,

a félelemgáz-hallucinációknak és Batman folyamatosan bomló elméjének hála a végjátékra mindenki pontosan érzi, hogy óriási a tét, és a vég órái közelegnek.

A sztori sok fordulatot tartalmaz, ezek némelyike teljesen szíven üt, mások kiszámíthatók, de összességében az Arkham Knight még mindig a legméltóbb lezárás, amit a Denevérember története bármely médiumtól kapott az elmúlt tizenöt évben.

Miénk az egész város

A történet mindig erős volt az Arkham-játékokban, a játékmenet viszont egyenesen etalonnak számított. Ez ezúttal sincs másképp, a harc és a városban repkedés az első percektől elképesztően élvezetes, a számtalan bevethető kütyü és a logikai feladványok pedig

tényleg azt érezteti velünk, hogy mesterdetektívek vagyunk.

A kedvenc nyomozós részem az, amikor egy számítógépes hozzáféréshez az elrabolt cégvezető tenyérnyomatára van szükségünk: a játékosnak a biztonsági felvételeken kell megkeresnie, hogy a férfi elrablása során hol érintkezett a szoba egyes felületeivel, majd azon helyeken egyenként kell beszkennelnie a tenyérnyomát, hogy azt később összeillesztve maga használhassa fel.

Veszedelmes ellenfelekből most sincs hiány. Forrás: Origo

Ha valami felróható az Arkham Knight lehetőségekkel teli játékmenetének, az éppen az, hogy kicsit

talán túl sok a lehetőség.

A pofátlanság netovábbjának hangozhat, ha valaki azért panaszkodik, mert túl sok mindent lehet csinálni, de annyi harci mozdulat érhető már el, hogy az ember nagyon könnyedén mást hoz elő, mint szeretne, és ennyi fajta kütyü közt képesek lehetünk elveszni a bőség zavarában. De ez legyen a legnagyobb baj.

"Meseautóban színezüst erdők során..."

A legnagyobb újítás egyértelműen a Batmobil, amelyet előszeretettel használtak, sőt bizonyos pontokon már-már ránk erőltettek a készítők.

Félreértés ne essék: a vezetés és a harc nagyon élvezetes, de amikor a huszadik logikai feladványt tukmálják ránk a Batmobillal, úgy érezzük, hogy a torkunkon akarják lenyomni az állandó használatát.

Ezzel együtt a Batmobil tényleg imádnivaló, és óriási sebességérzetet ad.

Mivel nem autós játékról beszélünk, a készítők még arra is odafigyeltek, hogy ne legyen komoly kihívás Gotham utcáin furikázni vele: ha történetesen falnak ütközünk, az esetek legnagyobb részében inkább bontjuk magunkkal a betont és a téglát, mintsem hogy megálljunk.

Ezt sokan negatívumnak élték meg, engem viszont nem zavart, hogy egy szuperhősjáték nem igényel precíz vezetést. Bár az valóban nevetséges, hogy a betonfalon úgy megy át a kocsi, mint kés a vajon, de a félméteres kordonok bármikor megállítják a tankszerű járművet.

A mezei bűnözőknek esélyük sincs. Forrás: Warner Bros.

Élvezetes lett a Batmobillal a harc is, bár mikor a fél várost robbantjuk fel, nehezen hisszük el, hogy főhősünk még mindig stabilan tartja erkölcsi kódexét, és nem öl embert. Persze a játék elmagyarázza, hogy a ránk vadászó drónok mind komputervezéreltek, így meghalni maximum az a több száz ember fog, akit belső vérzéssel és törött csontokkal az utcán hagyunk, vagy akinek az arcába robbantunk egy tankot.

Több mint száz óra tömör gyönyör

Az Arkham Knight nemcsak összetett játék, de tartalmas is. Csak a fő történetszál végére érni 16-17 órámba tellett, de a rengeteg rejtély, nyomozás és extra feladat, amit a játék kínál, minimum 50-60 órás összidőt ígér. Ráadásul az első végigjátszás után megnyílik egy nehezített "New Game Plus" mód, ami ezt még megduplázza azoknak, akiknek ennyi sem elég.

Az biztos, hogy egy olyan időben, amikor a legtöbb szoftver 6-7 órás szórakozást kínál ugyanennyi pénzért, ez a játék bőven megéri az árát.

Senkit nem ölünk meg, csak porrá törjük a csontjait. Forrás: Warner Bros.

A program egyébként meglehetősen jól néz ki, főleg ahhoz képest, hogy a fejlesztők egy már 11 éves motort, az Unreal 3-at használták. Egy-két helyen érződik, de az összkép mindenképpen megnyerő, és a kód nagyon stabil is.

Ami még ennél is kiemelkedőbb, az a hang, azon belül is a szinkronmunka: a Luke Skywalkerként ismert Mark Hamill még mindig hátborzongató Jokerként, még akkor is, ha karaktere már csak a síron túl köszön be. Persze a többieknek sincs oka panaszra,

a prezentációs színvonal közel tökéletes, sírva fetrengenénk, ha egy Batman animációs film ilyen produkciós szintet hozna.

Ha van valami, amit az Arkham Knight teljesen tökéletesre fejlesztett, az a Batman-érzés. Már az Arkham City is képes volt átadni egy, a mostanihoz hasonló hangulatot, de az új játék szinte mindent megad, amit Denevéremberként tenni akarsz, így aki szereti a karaktert, mondhatni abbahagyhatatlan szórakozásnak néz elébe.

Akkorát ugyan nem lépett előre az új szoftver, mint amekkorát a második rész az elődjéhez képest, de volt egy másik feladata: sikeresen, méltó módon lezárni az elmúlt tíz év egyik legszínvonalasabb játéksorozatát. Ezt pedig megtette.

(Írásunk a játék PlayStation 4 változata alapján készült, a számítógépes verziót komoly optimalizálási problémái miatt a kiadó végül visszahívta, így a cikkben olvashatók csak a konzolos változatokra vonatkoznak.)