Az egyértelmű, hogy hanyatt estem az új Apple TV-től, ám ez valójában nem annak szól, amit a szórakoztatóeszköz jelenleg tud. Sokkal inkább annak, amit néhány éven belül fog tudni. Többen csak túlárazott nappali-kiegészítőnek, mások a játékkonzolok gyilkosának tartották a gépet:
valójában egyik csoportnak sincs igaza, de mégsem tévedtek.
Jelenlegi formájában ugyanis az Apple TV ses az Xbox One, sem pedig a PlayStation 4 felhasználói piacát nem veszélyezteti, de valószínűleg még az előző generációs konzolok vásárlói közül sem fog elhappolni senkit.
A hardveres, és főként a szoftveres lehetőségek azonban abszolút adottak, és az Apple-termékek rohamos népszerűsödését figyelve a Nintendónak már most komoly oka van a félelemre.
Az új Apple TV-t kibontva a szokásos, a cégre jellemző egyszerű elrendezés, és teljesen letisztult formák fogadtak. Emellett az is, ami már a bejelentés óta egyértelmű: a dizájncsapat nemhogy túlzásba nem vitte, de igazából szerintem el sem kezdte az Apple TV megtervezését:
ráraktak két régebbit egymás tetejére, jó lesz az.
Persze az eszköz ezzel együtt sem néz ki rosszul, még így is egy nagyon praktikus, már-már észrevétlenül megbújó eleme lehet a nappalinak. Pedig azt már első kézbevételnél éreztem, hogy van benne vas.
Ami magát a rendszert illeti, jelenleg még rengeteg sebből vérzik, ezek többsége viszont hamarosan beforr majd. Beüzemeléskor tetszett, hogy az eszköz nem igényelte a vezeték nélküli hálózat manuális beállítását. Helyette megoldhattam úgy is, hogy
közel helyeztem hozzá az iPhone-omat, és arról szipkázta át a konfigurációt.
Ezt követően kisebb arculcsapásként ért, hogy az Apple eddig használt saját (!) Remote, azaz távoli vezérlő alkalmazása nem működik az új géppel, így az Apple ID bejelentkezéshez már a távirányítóval kellett megadni az adatokat.
És bár az új irányítónak sok jó tulajdonsága van (ezekről lejjebb beszámolunk), a gyors gépelés nem tartozik közéjük.
Az első órákban azt gondoltam, a billentyűzet használata maga a rémálom,
majd miután kitanultam annak apró könnyítéseit… nos, még mindig elég rossz volt, de szerencsére meglehetősen ritkán kellett használni.
Az viszont, hogy egy ilyen összehangolt rendszerben - ami a felhasználói beállításokat is képes átvenni az iPhone-ról - nem tudom billentyűzetként használni a távirányítót, konkrétan vicc: erre még a PlayStation 4 is képes.
Maga a felület egyszerű és letisztult, és bár szerintem nem kifejezetten szép, funkcióját abszolút betölti, ebben nincs kivetnivaló. Az is tetszetős, hogy az iOS rendszeréhez hasonlóan itt is átrendezhetőek és gyorsan törölhetőek az alkalmazások, még ha kicsit körülményesebben is, mint ott.
Ami a legszimpatikusabb, hogy az új Apple TV egyszerűen szélsebes: közel nincs benne annyira erős hardver, és nem is tudna olyan játékokat nyújtani, mint a jelenlegi konzolok, de a menürendszer felhasználói élménye összehasonlíthatatlanul jobb itt.
Ezen kívül a vezeték nélküli hálózat is rengeteget gyorsult: ha egy nagyméretű, mondjuk Full HD-s videót akarunk a laptopunkról a tévére kirakni, az ugyanúgy akadozásmentesen, azonnal megy, mintha a fájl helyben lenne. Nem kérdés, hogy
az Apple TV multimédiás központként már most jól funkcionál, de ez idővel sokkal jobb is lehet.
Például akkor, ha már nem kell kézzel megkeresnünk minden egyes zeneszámot, hanem mondjuk Siri a kérésünkre elindítja azokat. De hát ez már a reklámban is így volt nem? De, igen: az Egyesült Államokban, és még pár országban gond nélkül megy is a dolog.
Mi, magyarok, nem kaptunk Siriből, méghozzá semmilyen nyelven.
Gyakorlatilag érthetetlen a döntés, mert az még rendben is van, hogy magyar nyelvű Siri még mindig nincs sehol, de ha valaki tud angolul, akkor hadd használja kedvére a funkciót, amit megállás nélkül nyomattak a termék bemutatóján!
Nem, Siri nincs, a funkció ott virít a beállításokban, de hacsak valaki nem rendelkezik amerikai felhasználói fiókkal, bekapcsolhatatlanul, kiszürkítve marad ott, amíg az Apple máshogy nem dönt. Ez az Apple TV jelenlegi legnagyobb öngólja.
Az App Store azért szerencsére még itthon is működik, a funkcióját tehát nem vesztette el a készülék. Tartottam tőle, hogy nálunk majd egy teljesen kihalt, értékelhetetlen felhozatalú bolt indul, de már most meglepően sok a hasznos, érdekes alkalmazás, multimédiás vezérlő és természetesen a jópofa játék.
De milyen érzés az Apple TV-n játszani valamivel?
Jelenleg legjobban a Nintendo Wii-hez hasonlít,
ám annál lényegesen komolyabb hardveres képességekkel.
A legtöbb játékprogram szórakoztató, sok az iPhone-ról visszaköszönő alkalmazás, de akadnak újak is, például a majdnem a nagykonzolos változatok színvonalát hozó Rayman. A látvány legtöbb esetben nem kiemelkedő, de abszolút kellemes, az élmény pedig többnyire borzasztó egyszerű, de valóban élvezetes.
Egy elhivatott videojátékos, aki többszáz órát öl a Fallout és a GTA legújabb részeibe, soha nem fogja hátrahagyni a megszokott gépet egy Apple TV-ért. Ez biztos.
De az is nagyon valószínű, hogy az olyan családok, akik néhány évvel ezelőtt Nintendo Wii-t vettek azért, hogy mindannyian együtt bohóckodjanak a tévé előtt a különféle sportjátékokkal, habozás nélkül választják ezt az apró, konzolokhoz képest olcsó eszközt, ami ráadásul
divatos, trendi, mert Apple.
Ez a tendencia jelenleg nem veszélyezteti a nagygépek piacát, de a Nintendo közönségét már egy-két éven belül teljesen elrabolhatja (Japán kivételével, a nagy N-nek ott külön kultusza van).
Ami a PlayStation és az Xbox gyártóit illeti, azért valószínűleg ott is motoszkálnak kellemetlen gondolatok az Apple TV-t illetően. A cég processzorai rendkívül erősek, és ugyan még nem tudjuk, milyen sűrűn tervezik frissíteni a hardvert, könnyen elképzelhető, hogy a következő generáció már egy kisebb Mac vagy egy iPad Pro hardveres képességeit fogja hozni, onnantól pedig már lesz félnivaló.
Nem ma lesz, amikor az Apple átveszi a játékok piaca feletti uralmat, de egy szép napon mindent letarolhat. A géphez már most kaphatók a különféle játékirányítók, ezek segítségével még a komolyabb játékok is játszhatók rajta.
Mert erre ugye az Apple saját távkapcsolója képtelen, bármilyen kényelmes. Első ránézésre gagyi hatást kelthet az irányító, de valójában meglepően jól használható. A menük között jobbra-balra suhintva korzózhatunk, a könnyen megjegyezhető gombkombinációkkal pedig villámgyorsan navigálhatunk.
Emellett meglepően pontos is. Érintőfelület terén ez persze nem volt kérdés, az azonban már jobban meglepett, hogy a mozgásérzékelés is szuperül működik.
Könnyedén elkormányoztam az Asphalt című autós játékban.
A jelenlegi konzolgyártók közül egyedül a Microsoft az, aki ennél használhatóbb mozgásérzékelési technológiát dobott piacra (Kinect), arra viszont olyan gyászos minőségű címeket adtak ki, hogy az Apple-nek nem lesz nehéz dolga, ha a táncolós/ugrálós/hadonászós játékok királya akar lenni.
Persze sokan mondhatják, hogy az önmagában még nem elég semmire, de valamiért mégis megvettek az emberek százmillió Wii-t, pedig arra még almás logót sem raktak.
Mindezek alapján úgy látom, hogy gyümölcsöző jövőkép áll az Apple TV előtt, és egy nagyszerű központja lehet sok nappalinak.
De még nem idén, és biztosan nem Magyarországon.
A legnagyobb szolgáltatások nálunk még nem elérhetőek, Sirit teljesen kihagyták a képből, és a jelenlegi játékfelhozatallal inkább számít drága stream-eszköznek az Apple TV, semmint multimédiás központnak.
Egy év múlva, amikor már rogyásig lesz az App Store a különféle játékokkal, kijavítják a buta hibákat, és esetleg még az értelmetlen regionális korlátozásokat is feloldják, akkor már
sok gyerek fog ilyet kérni a karácsonyfa alá.