Tízmillió DNS-szálat vásárolt a Microsoft a Twist Bioscience nevű startup cégtől ahhoz, hogy kutathassa azt, miként lehetne adatot tárolni genetikai anyagban. Az eljárás forradalmasítaná az adattárolást: egy gramm DNS-nek rendkívül nagy az adatsűrűsége,
körülbelül egy zetabájt (egymilliárd terabájt) tárolására képes.
Emellett rendkívül erős a DNS-lánc szerkezete, ezért jó opció lehet a hosszútávú adattárolásra.
A kihívást jelenleg az adatírás és olvasás jelenti. Ehhez a Twist segítségét veszi igénybe a cég, akik már képesek adatsorokat DNS-láncokba kódolni, és szintetikus DNS-eseket előállítani. Ezek a műveletek azonban még rendkívül költségesek.
A DNS-alapú adattárolás forradalmi lenne, holott már a mai hordozható tárolók is elképesztő szintre fejlődtek kapacitás és méret terén. A Samsung márciusban kezdte el szállítani rekordméretű SSD-jét, 15,36 terabájt fér el rajta. A Sandisk Extreme 510 SSD-je pedig ugyan még csak 480 gigabájtot bír el, de akkora, hogy belefér egy zsebbe.
A Southamptoni Egyetem kutatói is áttörő technológiát mutattak be februárban: egy ötdimenziós módszerrel kialakított diszket készítettek nanoüvegből. Az apró adathordozó 360 terabájtot tud tárolni, és akár ezer Celsius-fokot is elvisel.
190 fokon 13,8 milliárd évet bír ki a becslések szerint, szobahőmérsékleten viszont
gyakorlatilag örökké tart a virtuális élettartama.