A USS Ponce hadihajó fedélzetén már bizonyító LaWS lézerágyú hamarosan vetélytársat kap.
Az amerikai Northrop Grumman hadiipari óriásnak egy éve és 53 millió dollárja van arra, hogy bebizonyítsa: képes olyan kompakt, modulszerűen beépíthető lézerfegyverrendszert tervezni és legyártani, amely a rombolóktól a repülőgép-hordozókig sok helyütt bevethető – lövésenként 2 dollárért.
Az amerikai haditengerészet Szent Grálja lett az elmúlt évtizedben egy olyan hajófedélzeti fegyver, amely az indításonként akár több százezer dolláros költséget jelentő irányított rakéták helyett pontosan, és ami még fontosabb,
olcsón semmisíti meg a repülőgépeket, drónokat, ellenséges rakétákat,
vagy éppen a nagy sebességű, de kis méretű hajókat.
Na ez az, ami még senkinek sem sikerült, legyen szó amerikai, vagy épp izraeli, orosz, kínai fejlesztőcsapatról.
A haditengerészet a Northrop Grummant bízta meg egy 150 kilowattos teljesítményű lézerágyú prototípusának megtervezésével és megépítésével, hogy a szárazföldön, majd siker esetén hajóra szerelve tengeren hajtson végre kísérleti lövéseket.
Az egy esztendőre szóló szerződés siker esetén kibővíthető 34 hónapra és 94 millió dollárra. Ez átszámítva 25,7 milliárd forint, ami szemléltetésképp
a teljes magyar gazdaság körülbelül 27 napi termelésének felel meg.
A mérnökök szerint az elmúlt esztendőkben olyan rohamos fejlődésen mentek keresztül a szilárdtest-lézereket alkalmazó rendszerek, hogy ma már sokkal pontosabb, jobban fókuszált, nagyobb energiájú, így komolyabb távolságokra is alkalmazható fegyvert lehet kifejleszteni.
Természetesen a tervezés során felhasználják a LaWS-szel és más kísérleti programokkal szerzett tapasztalatokat, a már alkalmazott szoftvereket, a már meglévő felderítő és tűzvezető rendszereket.
Hogy a kérdés mennyire aktuális, azt nem csupán a ma már napi rutinnak számító, távolról irányított repülőgépekkel (drónokkal) végrehajtott támadások jelzik, hanem a haditengerészet nehézségei is a Perzsa-öbölben.
Augusztus végén a USS Squall járőrhajó figyelmeztető lövésekkel volt kénytelen elzavarni az iráni motorcsónakokat, miután azok – a tengeren érvényes nemzetközi jog ellenére – a rádióadások, majd a feléjük kilőtt jelzőrakéták ellenére sem voltak hajlandóak megfelelő távolságban maradni az amerikai hadihajótól.
Csak a vízben csobbanó három lövedék látványa bírta rá az alig 200 méterre robogó csónakokat, hogy irányt változtassanak.
Azt, hogy egy ilyen apró, de gyors motorcsónak robbanóanyaggal telepakolva mekkora pusztításra alkalmas, a USS Cole hadihajó ellen elkövetett, 2000. október 12-i támadás mutatta meg. A jemeni Áden kikötőjében lehorgonyzott hajón 17 tengerész meghalt, és 39 megsebesült.
Az al-Kaida motorcsónakos robbantása 6 x 12 méteres lyukat ütött a hadihajón.
Azóta persze a kikötői védelmi rendszabályokon szigorítottak, de az olyan szűk, ellenséges országoktól övezett tengerszakaszokon, mint a Hormuzi-szoros vagy a Perzsa-öböl, szükség van egy olyan védelmi fegyverrendszerre, ami
Persze ez nem azt jelenti, hogy a Northrop Grumman egy azonnal bevethető fegyvert fog lerakni a haditengerészet asztalára egy év múlva. Inkább arról van szó, hogy saját, a terveken jól kinéző elképzeléseiket kell egy technológiailag jól működő rendszerré átváltoztatni egy év alatt.
Ha és amennyiben az elkészült fegyver képes a haditengerészet elvárásainak megfelelni, akkor lehet szó a szerződés meghosszabbításáról és a sorozatgyártásra szánt fegyverrendszer kifejlesztéséről.
És ha minden jól megy, akkor is éveknek, talán egy évtizednek kell majd eltelnie ahhoz, hogy a kis hatótávolságú rakéták vagy a hajók utolsó védelmi vonalának számító gépágyúrendszer mellett
a lézerfegyver is megszokott látvány legyen az amerikai hadihajókon.
Igaz, a most kihajózott, futurisztikus kinézetű – egyesek szerint a valaha épített legrondább – hajó, a USS Zumwalt elektromos rendszereit már eleve úgy tervezték, hogy elegendő legyen egy vagy több, később beépített lézerfegyver energiaigényének kielégítésére.