Sok évtizeddel ezelőtt még azon is ámult-bámult mindenki, ha valakinek televíziója volt a nappaliban.
Később a színes tévék, majd a síkképernyős megoldások hozták lázba az embereket, ám azóta sem kell panaszkodnunk, hiszen folyamatosan érkeznek a lehetetlenebbnél lehetetlenebbnek tűnő megoldások.
A Panasonic a Japánban zajló Ceatec kiállításon leplezte le a korábban napvilágot látott készülékének újabb prototípusát, ami látogatók számos csoportját vonzotta magához. Nem véletlen, hiszen az eszköz kvázi láthatatlan,
kikapcsolt állapotban mindössze egy átlátszó üveglapnak tűnik,
így akár dekoratív elemként is szolgálhat a nappaliban vagy épp a hálószobában.
A gyártó szerint ez a jövő kijelzője, bár egyelőre meglehetősen szűkszavúak voltak a technológia hátterével kapcsolatban. Az Engadgetnek is annyit sikerült kihúznia a gyártóból, hogy egy üvegbe épített áramkörről, hálóról beszélhetünk.
A képernyő előnye, hogy az üveglap felületén a helyzete változtatható, így akár az alacsonyabb, akár a magasabb felhasználók is kényelmes pozícióba helyezhetik. Akár kisebb képet is ki tud vetíteni, így mögé akár polcokat, tárgyakat is rakhatunk.
OLED-technológiát használnak,
a pixeleknek tehát nincs szükségük háttérvilágításra, hanem önmagukat világítják meg. Az OLED további előnyei közé tartozik, hogy egyrészt nagyon kevés energiát fogyaszt, másrészt pedig rendkívül vékony megoldásokba is építhető, a szerves vegyület csak elektromos áram hatására világít, kikapcsolt állapotban teljesen áttetsző.
A kijelzőről lehet vezérelni a zenét, az otthoni okoseszközöket, de akár kép- és filmnézésre is használható. A januári CES show alkalmával leleplezett prototípushoz képest a mostani változat sokkal fényesebb, és még átlátszóbb.
Viszont van egy rossz hír azoknak, akik megvennék a televíziót: az továbbra is prototípus, a gyártó ígéretei szerint
jó esetben három év múlva kerülhet a boltokba.
Az elmúlt években megannyi gyártó mutatta már meg, hogy a képzeletnek nincs határa, ha valamilyen jövőbe mutató eszközről beszélünk.
A Samsung például először a 2014-es IFA kiállításon tárta a nagyközönség elé a 105 hüvelykes, 21:9-es képarányú, UHD felbontású televízióját, amit
egy gombnyomásra síkképernyősből hajlítottá lehetett varázsolni.
A szerkezet rendkívül érdekes, hiszen így lényegében egy "kettő az egyben" eszközt kaptunk.
Ugyanakkor az is tény, hogy a televíziót inkább erődemonstrációnak szánta a dél-koreai cég. Sorozatgyártásig nem jutott el: valószínűleg mélyen a zsebébe kellett volna nyúlniuk a vásárlóknak, hiszen a sima változat is több mint 75 ezer dollárt, azaz átszámítva kétmillió forintot kóstált.
Az elképzelés tetszetős is volt, ám
arra nem derült fény, hogy a hajlítható képernyő mennyire bírja a megterhelést,
ergo ha mindennap változtatnánk az alakján, az rövid vagy hosszú távon kárt tenne-e benne.
Az idei CES kiállítás slágerei közé tartozott az LG poszterként összetekerhető tévéje. A mindössze 0,18 milliméter vékony képernyő eszméletlenül jól nézett ki, videókat, képeket is képes volt megjeleníteni, és nagyjából az volt az érzése az embernek, hogy
bármikor zsebre vagy táskába vághatja, majd bárhol előveheti.
Persze minden munkatárs kesztyűvel fogdosta, nagyon finoman hajtogatta, de ettől függetlenül az elmúlt évek egyik leglátványosabb fejlesztéséről hullt le a lepel.
A kiállított darab 18 inches volt, és 810 x 1200 pixelt jelenített meg, a vállalat nem titkolt céljának azt tűzték ki, hogy ennél méretesebb eredményekkel is előrukkoljanak a későbbiekben.
El lehet képzelni, hogy valahova egyszerűen csak felragasztjuk, majd levesszük, felcsavarjuk, és kivisszük a konyhába, ameddig megetetjük a vendégeket, vagy megfőzzük a szombat esti vacsorát, de akár egy kirándulás alkalmával is jó szolgálatot tehetne.
A nagyobb gyártók mellett a kevésbé ismert cégek is mutattak már be egészen érdemleges megoldásokat. A Haier például egy moduláris tévével ejtette ámulatba a népet. Míg a Google ilyen összelegózható okostelefonon dolgozik, addig a kínaiak a tévét szednék darabjaira. A lényege az volt, hogy a képernyőt cserélni lehetett:
választhatunk a Full HD és a 4K felbontású kijelzők közül.
A készülékhez rengeteg modult adtak ki: csatlakoztatható volt mérleg, lépésszámláló, alvásfigyelő.
A beépített kamera segítségével a tévé képes automatikusan szabályozni a fényerőt, vagy szólni, ha a felhasználó túl közel ült a képernyőhöz. Arról is gondoskodott, hogy ha a néző túl sokat ül a tévé előtt, ezt jelezte, majd fokozatosan elkezdte csökkenteni a fényerőt, hogy megóvja a szemünket.
Szintén érdekes előrelépés volt a Samsung 2014 elején debütáló 98 hüvelykes, 8K-s televíziója, ami egészen elképesztő képpontsűrűséget garantált, és 7680 x 4320 pixelt jelenített meg. Akkoriban még alig volt pár tartalom, amivel demózni lehetett a kütyü tudását, de például
az idei olimpiát már lehetett ilyen szuperfelbontásban nézni Japánban.
Nem csoda, hogy a Panasonic és a Sony is hasonló tévé megvalósításán fáradozik, de ők már a 2020-as játékokra koncentrálnak.
A Samsung egy évvel később már 110 inchen döbbentette meg a nézelődőket (ez látható a fenti videón), ráadásul egy szemüveg nélküli 3D-s tévével, így tényleg csak elég volt leülni a képernyő elé:
olyan minőségű volt a tartalom, mintha egy üvegen át néztünk volna ki az ablakon.
Az LG szintén belekóstolt már a 8K világába, ők 2016-ig váratták a nagyérdeműt, hogy a Samsung első 8K-s modelljével megegyező méretű és felbontású tévét mutassanak be.
A dél-koreaiak tehát élen járnak a televíziós iparban, amit nemcsak az előbb felsorolt, hanem a Future TV Zone néven bemutatott eszközök is bizonyítanak, ezek januárban Las Vegasban léptek porondra.
A gyártó szeme fénye a 170 inches képet garantáló modell volt, amihez nyilván már óriási nappalira lesz szükség, hiszen közelről szinte élvezhetetlen, gondoljunk csak bele, nagyjából kétszer akkora, mint amilyen tévékkel a felhasználók legnagyobb része rendelkezik.
A másik gyönyörűség a moduláris technológiával ellátott tévé volt. A koncepció lényege, hogy a képernyő több elemből épül fel, amik külön-külön mozgathatók,
így a képarány mellett a megjelenített tartalom is változtatható,
tehát vagy egy szélesvásznú mozit tekintünk meg, vagy pedig régebbi, klasszikus 4:3-as videót nézünk vissza lurkókról, minden esetben a felület teljes egészét ki lehet használni.
Apropó, felület. Sokan nem az alapján választanak tévét, hogy milyen számokkal próbálják meg magukhoz édesgetni őket a cégek, hanem ránéznek egy termékre: az vagy tetszik, vagy nem.
Pár évvel ezelőtt a tévék szélén több centiméteres kávával, ezért mai szemmel nézve kicsit ormótlannak tűnő dizájnnal találkozunk, addig a Samsung idei palettájába már bekerült
a világon elsőként egy keret nélküli, hajlított kijelzőjű televízió.
Hogy azért ne csak ezzel tudjon villogni a vállalat, a készülékkel együtt bevezette a Quantum Dot technológiát, amire Joe Stinziano, a Samsung Electronics alelnöke azt mondta, hogy ez egy jövőt meghatározó megoldás, ami élesebb és fényesebb képpontokat tesz lehetővé.
Végül, de nem utolsósorban megint az LG, illetve a Sony kerül előtérbe, köszönhetően a HDR technológiával felvértezett okostévéjének. A HDR, vagyis a nagy dinamikatartományú kép lényege, hogy
egy képen belül világosabb és sötétebb területeket is meg lehet jeleníteni,
ezáltal részletgazdagabb végeredmény érhető el: a fehérek világosabbak, a feketék sötétebbek.
Ezt már az okostelefonok kamerái és a fejlettebb fényképezők is támogatják, tehát napi szinten generálódik a tartalom.
A folyamatba a játékgyártók is becsatlakoztak, a legújabb játékok akár HDR-képes tévéken is játszhatók:
szembetűnő a különbség, főleg egy éjszakai jelenet során.
A Sony a Slim Backlight Drive technológiát alkalmazza, ami oda irányítja a fényt, ahol a képernyőnek arra leginkább szüksége van. Az LG szorosan ott lohol a Sony mögött, az idei évre is számos HDR-es termékkel készültek, amik már meg is vásárolhatók.