Új faj jelenik meg 2050-ben: az optimalizált ember

Close-up of man's blue eye, silhouette reflecting in pupil, blue mascara, electronic circuits on his cheek.

Egy új faj van születőben: egy olyan optimalizált ember jön létre 2050-re, amely képes a gépekkel kommunikálni, és digitálisan halhatatlan. Azonban az agyát éppen ezért tűzfallal kell védeni, akár a mai számítógépeket. Ezt jósolja Ian Pearson futurológus, akinek az elképzelései 85 százalékban meg is valósulnak.

Tamás éppen alszik az ágyában, de közben az agya nem pihen. Épp oroszul tanul a fejére szerelt szenzoros megoldásnak köszönhetően. Nyolc nyelven beszél, ez lesz a kilencedik, ha a vizsga végére ér. Közben persze végigfutja a budapesti Deák tér környékén lévő legjobb éttermek ajánlatait, kilenckor ugyanis Annával reggelizik.

Hét órakor ébreszti is a rendszer. A fürdőben apró drónok megmossák a fogát, miközben a kontaktlencse által kivetített híreket, beszámolókat futja végig.

Anna sokat készült a randira, de úgy tűnik, nem eleget. Tamás első dolga, hogy a kiterjesztett valóságos szemüveggel olyan ruhát varázsol a lányra, ami neki jobban tetszik. Anna ezzel szemben nem panaszkodik, bejönnek neki a szakállas pasik. Habár azt nem tudja, hogy Tamás valójában nem az, csupán ezt láttatja a bőre alá épített implantátummal.

A biztonság kedvéért Anna egy gyors arcszkennelés és -felismerés után csekkolja Tamás profilját: hány éves, miket szeret, hol dolgozik, és mi a hobbija. Esznek egy jót, beszélgetnek, aztán Tamás indul is be a kórházba.

Bár ő maga is orvos, de ma egészségügyi vizsgálatra megy. A zsúfolt, ezerrel száguldozó autók közt hirtelen rájön, nem is tudja, melyik a leggyorsabb útvonal a Jánosba. De nem is kell neki! A kezével felnyitott bérautó rögtön kalkulál egy tervet, aztán útközben még változtathat rajta, ha szükséges. Habár a balesetek a régmúlt emlékei csak: az önjáró autók korában se karamboltól, se dugótól nem kell tartani, azért a járművek valós időben folyamatosan kommunikálnak egymással és a központtal, s az információhalmazok alapján navigálják el magukat a célig.

A vizsgálatot eszméletlen gyorsan végzi a 85 robotnővér. Miután minden egyes területet leszkenneltek, a tesztek eredményeit átadják. Ugyan mindent rendben találtak, Tamás a leletet Müller doktorral beszéli meg. Gyorsan indít is egy videohívást Németországba. A frankfurti kolléga azonban csak megerősíti, amit Tamás is sejtett, mindent rendben találtak.

Tamás ezek után egy speciális DC-parkba megy edzeni: az AR-megjelenésnek hála itt senki nem az, akinek látszik. Fel is kapja gyorsan a Batman exoskeletont, így nemcsak külsejében, de erejében is a szuperhőshöz fog hasonlítani.

Fáradtan esik haza, de Timi, a felesége már meleg vacsorával várja. Amikor hálás csókot nyom az ajkára, enyhén elmosolyodik. „Fura! Mennyire hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ő csak egy robot.”

------------------------------------

Tamás sztorija ugyan egy elképzelt mese 2050-ből, de az említett technológiák többsége már kilépett a scifik világából a valóságba – hangzott el a Kaspersky Lab előadásán Barcelonában, a Mobil Világkongresszuson.

„A kiterjesztett valóságos szemüvegek, implantátumok, exoskeletonok mind azt segítik majd, hogy

olyanná váljunk, amilyenek akarunk lenni.

2050-ben létrejön egy új faj: egy emberfeletti entitás, vagy más néven egy optimalizált ember, a homo optimus, amely gépekkel kommunikál, és digitálisan halhatatlan” – mondta Ian Pearson brit futurológus, akinek a jóslatai 85 százalékos rekordarányban be is következtek eddig.

Ian Pearson (k) és Stefan Tanase (j) arról beszélt, milyen lesz az élet a Földön 2050-ben Forrás: Origo

„Már jelenleg is azon vagyunk, hogy mássá váljunk, mint amilyenek vagyunk. Gondoljunk csak a közösségi oldalak vagy épp a randiappok profiljaira” – teszi hozzá Stefan Tanase, a Kaspersky Lab vezető kutatója.

A román szakember szerint egy átlagfelhasználónak nagyon nehéz megállapítania, hogy hamis vagy valós adatokat lát. „Amikor ott van, hogy mi az illető neve, a képei, hogy hol dolgozik, mi a hobbija, kik a barátai, honnan csekkol be, milyen nyelven beszél. Egy jól felépített profilnál már nehéz megmondani, hogy valódi, vagy Batmant játszik az illető, de közben egy bűnöző.

Pedig öregkoromra én is nagyon szívesen kipróbálnám, milyen Batmannek lenni”

– mondja mosolyogva Pearson. És a futurológus szerint erre részint rá is leszünk kényszerítve, mivel a mesterséges intelligenciákkal és robotokkal máshogy nem fogjuk tudni felvenni a versenyt. „Nem nekik kell felérni hozzánk, mert ez nagyon gyorsan be fog következni, hanem éppen fordítva.”

Exoskeletonnal tudunk majd olyan erőt kifejteni, mint amire egy robot képes. Ugyanakkor Pearson szerint az lenne igazán érdekes, ha

az agyunkat össze tudnánk kötni a webbel, és minden információhoz azonnal hozzáférhetnénk.

Vagy összekötni egy személyes felhővel, ahol minden adatot, dokumentumot tárolunk. Mintha egy elektronikus buborékot hoznánk létre az emberek körül.

Így képzelik el Sanghajt 2050-ben Forrás: 2050.earth

Arra a kérdésre, hogy amikor a legtöbben már egy kézfejbe ültetett chiptől is megijednek, merne-e egyet az agyába ültetni, Pearson igennel felel. „Ha megfelelő védelmet lehet biztosítani annak az implantátumnak, akkor nem lenne probléma. Az agyam hozzáférne az összes létező adathoz, mint egy gépagy, de ehhez megfelelő kibervédelem kell.

Nem szeretném, hogy a gondolataimhoz vagy a tudatalattimhoz illetéktelenek férjenek hozzá.”

Véleménye szerint szofisztikált és kidolgozott tűzfalakra és védelmi hálókra lesz szükség, hasonló szűrőre, mint ami manapság a gépeket oltalmazza.

„Amikor már két ember interakciójába is annyian tudnak beavatkozni – legyenek azok cégek, országok titkosszolgálatai, kiberbűnözők –, és a kommunikációt nehéz megvédeni, akkor képzeljük el, milyen ennyi információt titkosítani.”

Egy washingtoni lakás 2050-ben Forrás: 2050.earth

Stefan Tanase szerint a legfőbb problémát az okozza jelenleg, hogy az appokat és a szoftvereket informatikusok és fejlesztők hozzák létre, akik ritkán értenek a kiberbiztonsághoz, és még ennél is kevesebbszer vonnak be biztonsági szakértőt a fejlesztési folyamatba. „Még csak 2017 van, de

már most elvesztettük a magánszféráért és a személyes adatok védelméért vívott harcot.”

Szerinte azonban ez a jövőben változni fog, változnia kell. A biotechnológia beköszöntével, a testbe épített chipek és egyéb implantátumok korában a fejlesztési folyamat átalakul: nem utólag fognak tüzet oltani, hiszen ez akár élet-halál kérdése is lehet. Pont fordítva: előbb kezdik a biztonsági kockázatok felmérésével és a védelem szavatolásával, és utána jöhet magának a terméknek a létrehozása, fejlesztése.

Kiábrándulás

Ian Pearson egyetlen dolgot biztosan nem tart valószínűnek a fenti meséből: hogy robotnővérek fognak grasszálni a kórházakban. Szerinte ugyanis 2050-re ez a szerepkör megmarad, de kissé átalakul, sokkal nagyobb hangsúlyt kap maga az ápolás és az odafigyelés. Ez ugyanis egy olyan emberi interakció, amit a futurológus szerint a robotok nem fognak tudni kiváltani. A diagnosztika, az egészségügyi adatok megosztása, elemzése felgyorsul és automatizálódik, ahogy egy műtétet is végre fognak tudni hajtani távolról. Ugyanakkor a gondoskodás felértékelődik, és sokkal jobban megbecsüljük majd egy még inkább elidegenült világban, 2050-ben a földön.