Egyelőre még mindig elég nagy a káosz a fejekben a mobilfizetéssel kapcsolatban, ami nem is csoda. A hosszú évek alatt a több szolgáltató és bank együttműködéséből létrejött Mobiltárca Szövetség nem igazán tudott komolyabb eredményeket elérni, vagy megfelelően kommunikálni az emberek felé, hogy miről is van szó. A helyzeten az sem segített, hogy rengeteg különféle piaci szereplő próbált meg ilyen-olyan, többnyire félmegoldásokkal előállni, ami jellemzően nehézkes felhasználáshoz és sok extra költséghez vezetett.
Persze, alapvetően mindent mobilfizetésnek nevezhetünk, amikor a mobiltelefonunkat használjuk arra, hogy megvásároljunk egy szolgáltatást vagy terméket. Ezek közül pedig már néhány hosszú évek működik, és alapvetően sikeresnek mondható: ilyen például az SMS-es lottó, vagy az SMS-es parkolás. Mindkettő az egyszerűséget és a kényelmet szolgálja, amit a felhasználók még láthatóan úgy is igénybe vesznek, hogy egyébként a tranzakciós díjak miatt extra költségek lépnek fel.
Az igény azonban egyértelmű: a mobiltelefonunk mindig nálunk van, így logikus, hogy minél több dologra szeretnénk igénybe venni, az okostelefonok és az állandó mobilinternet korában pedig nyilvánvalónak tűnik, hogy rengeteg szolgáltatás megvásárlását lehetne leegyszerűsíteni. A korábbi példákkal ellentétben azonban ma már (és ebben a cikkben) amikor mobilfizetésről beszélünk, akkor arról van szó,
hogy a bankkártyánk terhére fizetünk a mobiltelefonunkkal.
Vagyis a lényeg az lenne, hogy a bankkártyát, mint fizikai tárgyat kiiktassuk a rendszerből, és így eggyel kevesebb dolgot kelljen magunkkal vinnünk.
Erre pedig az elmúlt évek során számos különböző megoldást próbált létrehozni számos különböző fél. Míg külföldön jellemzően a nagy technológiai vállalatok, így az Egyesült Államokban például az Apple tette népszerűvé a folyamatot a saját Apple Pay szolgáltatásával (és kötötte ezzel méginkább a saját ökoszisztémájába az iPhone-vásárlókat), addig nálunk a bankok, a mobilszolgáltatók és maga a Mastercard is próbálkozott közösen több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A Mastercard Pay négy év után 2015-ben, a Mobiltárca Szövetség keretein belül létrejött Telekom Mobiltárca és Vodafone Wallet pedig három évnyi létezést követően idén húzza le a rolót.
Ez nem véletlen: ahogy korábban írtuk, a szolgáltatás nem tudott eleget nyújtani, ráadásul a sok különböző partner (bankok, mobilszolgáltatók) együttműködése miatt az ügyintézés bonyolult volt, és jellemzően különleges SIM-kártya is kellett hozzájuk, hiszen a titkosított adatokat ezeken kellett tárolni. Így végső soron nagyon úgy tűnik, hogy a mobilfizetést Magyarországon nem a technológiai óriások, és nem is a telkócégek,
hanem a bankok honosítják meg, saját hatáskörbe vonva a területet, a saját alkalamzásaikon belül megoldva a szükséges kommunikációt és titkosítást.
Az első lépéseket az OTP tette meg a 2014-ben bemutatkozott Simple alkalmazással, mely már az indulásakor nagyon egyszerűen telepíthető és használható volt: az app letöltése után egy gyors regisztrációt követően már vidáman fizethettünk olyan dolgokért, mint például a mozijegy, de még bizonyos éttermek is elfogadták, azóta pedig a felhozatala folyamatosan bővült és ma már a pizzarendeléstől kezdve az autópálya-matricáig egy tucatnyi dolgot elintézhetünk vele kényelmesen.
Ehhez azonban a kezdetekben még fel kellett töltenünk az egyenlegünket, az "igazi" mobilfizetés akkor jött el, amikortól kezdve a Mastercard-féle MasterPass rendszer beépült a programba, onnantól pedig egy pillanat alatt digitalizálhattuk saját Mastercard bankkártyánkat (ráadásul annak nem is kell az OTP által kiadottnak lennie), és közvetlenül azt terhelhettük.
Egy probléma azonban továbbra is fenn áll: a bankkártyánkat még mindig nem hagyhattuk otthon,
elvégre ha olyan szolgáltatásért vagy termékért szeretnénk fizetni, amelyik nincs kapcsolatban a Simple-lel, akkor továbbra is a kártyánkat kellett beledugnunk a terminálba. Tehát a mobilunkról már vidáman vásárolhattunk a bankkártyánk terhére, azonban magát a mobilt még mindig nem használhattuk bankkártyaként.
És akkor ezen a ponton lép színre az NFC-s technológia, vagyis az "érintéses" kommunikáció, ami már egyáltalán nem idegen dolog, ha vásárlásról van szó: az OTP szerint 2016-ban már meghaladta az "érintős", vagyis PayPassos tranzakciók száma a hagyományos kártyás fizetések számát, szóval láthatóan az ügyfelek nem, hogy nem idegenkednek ettől, hanem kifejezetten szeretik. Az ehhez szükséges NFC-s technológiával pedig ma már a legtöbb okostelefon rendelkezik, de legalábbis a középkategóriában és attól felfelé majdnem biztosan - Magyarországon jelenleg több, mint 1,2 millió NFC-képes okostelefon van lakosság kezében.
Szóval, a helyzet egyszerűnek tűnik: ha már be tudjuk digitalizálni a bankkártyánkat a bank által kiadott okostelefonos alkalmazásba, miért ne használhatnánk onnantól a telefonunkat érintős fizetésre? Jellemző a nagy bankok viszonylag lassú reakcióképességére, hogy a Mastercard ezt lehetővé tévő új rendszerére Magyarországon,
sőt egész Európában a pici Gránit Bank csapott le először a saját, Gránit Pay néven elindított mobilos pénztárcájával, ami végre lehetővé tette az érintős mobilfizetést.
Ehhez az egészhez pedig semmilyen külön ügyintézésre nincs szükség, mindössze a bank ügyfelének kell lenni - a még mindig kicsi Grátin Bankot ez sokak számára azonnal vonzóvá tette.
De nem kellett sokat várni a nagyok válaszára sem: hamarosan az MKB is elérhetővé tette a szolgáltatást, az OTP pedig egyenesen beépítette a Simple-be. Egyelőre az látszik tehát, hogy a korábbi mobiltárcás próbálkozások helyébe egyértelműen a bankok saját alkalmazásaiba épített, most már NFC-s vásárlásra is lehetőséget adó megoldásai lépnek,
amikhez nem szükséges extra ügyintézés, sem pedig másik SIM-kártya, és nincs harmadik fél a történetben.
Igaz, a többi bank egyelőre még adós a saját megoldásával, azonban érdemes megemlíteni, hogy míg az OTP-féle Simple-be bármelyik bank által kiadott kártyát behúzhatjuk, érintéses fizetésre jelenleg csak az OTP-s Mastercard kártyák használhatók. Azonban a bank utalt rá, hogy ez hamarosan megváltozhat, és ha ezt sikerül elérni, úgy erősen kérdésessé válik, hogy a későn reagáló bankoknak mennyire lesz érdemes saját alkalmazást felépíteni, de persze a versenyen mi, felhasználók csak nyerhetünk.
Ebbe az egyenletbe érkezett meg pár hete a Telenor a saját érintéses mobilfizetéses megoldásával. A szolgáltató Telenor Wallet néven egyébként is rendelkezik saját mobiltárca alkalmazással, amiben a Simple-höz hasonlóan számos dolgot vásárolhatunk,
a vállalat pedig erre húzta rá a Telenor Mobilpass-t, amivel lehetségessé vális az érintős fizetés.
A dolog azonban a korábbi mobiltárcás megoldásokra emlékeztet, annak buktatóival együtt: nevezetesen egy új SIM-kártyára van szükségünk a használatához, ami tehát mindenképp legalább egy látogatást igényel az ügyfélszolgálatra, ráadásul a szolgáltató 490 forintos havidíjat is felszámol érte.
Egy tagadhatatlan előnye azonban mindenképp van: habár a Telenor a Budapest Bankkal közösen indította el a MobilPass-t,
az valójában teljesen bankfüggetlen, ugyanis a külön MobilPass-egyenlegünket kell feltöltenünk pénzzel a használatához.
Bankkártyát nem lehet közvetlenül belehúzni, még a Budapest Bank által kiadottakat sem. Ez az előny azonban persze egy plusz lépést követel meg a felhasználótól, magát a feltöltést, ráadásul, habár a bankoktól így függetlenítjük magunkat az érintős mobilfizetés viszonylatában, természetesen mindenképpen a Telenor ügyfelének kell lennünk.
Hogy végül ezzel mennyire tud sikeres lenni a Telenor, az már a jövő zenéje. Az viszont biztos, hogy az érintéses mobilfizetés itt van, kényelmes és jól használható, és azt is erősen valószínűnek tűnik, hogy az idén még jelentkeznek különböző piaci szereplők a saját megoldásaikkal.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!
A cikk megjelenését támogatta az MVM Edison program.