A Honor 9 egy jóárasított csúcstelefon

Vágólapra másolva!

Július elejétől már Magyarországon is kapni a vadonat új Honor 9-et, így mi is leteszteltük, mit tud a telefon. A tapasztalataink pedig pozitívak: ezen a készüléken mindenkinek érdemes alaposan elgondolkoznia, aki nem szeretne 250-300 ezer forintot költeni egy okostelefonra, viszont nem akar gagyit sem.

Vaffler Dániel

Vágólapra másolva!

Huawei honor 9 Honor

Szóval, a Honor 9 esetében tulajdonképpen arról van szó,

hogy néhány módosítással megkapjuk a Huawei csúcstelefonját, a P10-et, csak éppen némileg olcsóbban.

Ez így alapvetően elég jól hangzik, sőt, talán túl jól is ahhoz, hogy igaz legyen. Sejthette ezt a Huawei is, így néhány ponton igyekezett gondoskodni róla, hogy azért a Honor 9 mégse tűnjön annyira prémiumnak. Ebben az igyekezetükben esetenként sikerrel jártak, máshol kevésbé, de a végeredmény még így is egy nagyon jó ár/érték arányú telefon, ami bárkinek bármire bőven elég. Ez itt az okostelefonok Volkswagen Golfja.

Élőben nagyon impresszív üveg hátlap. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az első és leginkább feltűnő különbség a P10-hez képest készülék külseje. Ez lehetett a fő pont, ahol a gyártó igyekezett kevésbé prémiumnak feltüntetni a Honor 9-et,

így a teljes alumíniumházat egy aluváz köré épülő lekerekített üvegház váltja.

Ettől tapintásra talán tényleg nem olyan impresszív a Honor 9 (és persze csúszós is), viszont ezzel együtt is remekül néz ki elölről-hátulról, de főleg hátulról. A hátlapi üveget ugyanis 15 rétegből alakították ki oly módon, hogy az különböző szögekből máshogy verje vissza és törje meg a fényt. Ez pedig nem csak egyedivé teszi (de tényleg, nagyon látványos), de szó szerint mindenki beleszeretett, aki látta.

És habár a telefont elölről és hátulról is Gorilla Glass 3 üveg védi, nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy hosszú távon mennyire lehet elkerülni a karcolódást. Valószínűleg emiatt (és a kézből kicsúszás problémájának orvoslására)

a Honor alapból mellékel a csomagban egy átlátszó műanyagtokot, ami viszont rögtön el is veszi a hátlap különleges tükröződését.

Ezzel együtt érdemes megemlíteni, hogy a hátlapra kiugrás nélkül illeszkedik a két kameralencse, az ujjlenyomat leolvasó viszont átköltözött előre egy kerámia Home gombba, ami mellett két fizikai érintőgombot kapott az Android vezérléséhez szükséges vissza és a megnyitott alkalmazások listája. Tegyük hozzá, hogy mindez egyébként (dicséretes módon) szoftverből állítható: ha akarjuk, megcserélhetjük a két gomb funkcióját, de akár az egészet le is tilthatjuk, és navigálhatunk mindössze a középső gombot húzogatva erre-arra. A telefon maga elölről egyébként nem különsebben kiemelkedő,

inkább csak visszafogottan elegáns,

az ebben a kategóriában még szokásos viszonylag nagy alsó és felső kávával (habár tegyük hozzá, hogy ebben a tekintetben a 100 ezer forinttal drágább HTC U11 sem teljesít jobban).

Maga a kijelző egy 5,15"-ös méretű LCD panel. Ez persze kisebb, mint a jellemzően 5,5" és 6" közötti androidos csúcstelefonok, viszont még pont azon a határon van, hogy viszonylag kényelmesen lehet egy kézzel is használni, és tökéletesen illeszkedik hozzá a Full HD-s felbontás. Habár kutatást nem végeztünk a témában, de nagyjából biztosak vagyunk benne, hogy a legtöbb felhasználó legtöbb felhasználási módjához mind a méret, mind a felbontás ideális.

Az viszont biztos, hogy a teljesítményre egy szavunk sem lehet, amit a hardveres erő és a jól optimalizált szoftver is garantál.

Vas tekintetében a Huawei saját fejlesztésű nyolcmagos HiSilicon Kirin 960-as központi processzorával nézünk szembe (ugyanaz, mint a P10-ben és a Honor 8 Pro-ban), 4GB memóriával és 64GB tárhellyel. Tesztprogramokban nem sokkal marad el egyébként a Samsung Galaxy S8-tól, és a hétköznapi használat során is kvázi hasonlóan gyorsnak tűnik, ami eléggé impresszív.

Ez köszönhető az Android 7.0-ra ráhúzott EMUI 5.1-es felületnek is, melynek beépített algoritmusai igyekeznek megjegyezni a használati szokásainkat, és ennek megfelelően előre "bekészíteni" alkalmazásokat - ha például fényképezés után rendszeresen a Facebookot nyitjuk meg, hogy feltegyük a fotót, akkor erre eméletileg előbb-utóbb rájön a telefon, és ez jót tesz a sebességnek és az akkuidőnek is. Maga a felület egyébként külsőre pontosan ugyanaz, amit megszoktunk, és amit egy frissítés keretében nem olyan rég megkapott a Honor 8 és a Huawei P9 Lite is.

Nem mondhatni, hogy ez lenne a világ legszebb androidos felülete, viszont letisztult,

egyszerűen és gyorsan kezelhető, minden ott van, ahol az ember számítana rá, és egyébként pedig szépen testreszabható akár különböző témákkal is.

Tesztfotón a Brandenburgi kapu. Forrás: Origo

Egy másik pont, ahol az anyacég nem engedte annyira szabadon a Honort, az a kamera. Habár elsőre ezek is megegyezőnek tűnnek, hiszen a P10-hez hasonlóan a Honor 9-ben is két lencsét találunk hátul,

melyek közül az egyik 20 megapixeles és monokróm képeket készít, a másik pedig 12 megapixeles és színes.

Ha simán csak fényképezünk, akkor a végeredményt a felhasználó tudta vagy bevatkozása nélkül a kettőből gyújra össze a telefon, ami elméletileg részletesebb képek elkészítését teszi lehetővé. Ami nappal meg is valósul, a Honor 9 egészen jó fotókat lő, viszont ahogy romlanak a fényviszonyok, úgy válik egyre inkább szembetűnővé, hogy innen bizony hiányoznak a Huawei P10-ben megtalálható Leica optikák, és válnak egyre rosszabb minőségűvé a képek. Ezen kívül itt hiányzik az optikai képstabilizálás is.

Ez azonban nem elég ahhoz, hogy ne hirdethessük ki a Honor 9-et a jelenleg elérhető legjobb telefonnak a maga 155 ezer forintos ajánlott fogyasztói árának megfelelő kategóriában.

Egész egyszerűen mindent bőven elég jól csinál (és bőven jól néz ki) ahhoz, hogy ennyi pénzért nehezen lehessen neki ellenállni.

Persze, most már nem az árával tűnik ki messze a tömegből a Honor, mint korábban, viszont most már annyira jó is, hogy ez elfogadható.