Ez a világ egyik legjobb tévéje!

Sajnos nem a legolcsóbb ez a technológia, sőt még csak nem is igazán a "megfizethető" kategória, de a jövő egészen biztosan ezeké a készülékeké.

OLED - LCD háború

A felszínen egyelőre ez még talán nem látszik, de a televíziós piacon az utóbbi években komoly harc folyik. A lassan másfél évtizede uralkodó LCD technológia trónját döntené le az OLED képalkotási eljárás, amely mostanában egyre több készülékben bukkan fel. Ennek sajátossága, hogy ellentétben a rivális megoldással, ahol az állandó háttérfényt próbálják kitakarni a folyadékkristályok, képes minden egyes képpont fényét egyedileg szabályozni, azaz akár teljesen kikapcsolni azt. Ezáltal lehetővé válik a tökéletes fekete szín megteremtése, ez pedig ugyebár nem működik az LCD-nél.

Azért ehhez a mérethez már kell nappali... Forrás: Origo

Ez azért fontos, mert egyrészt így mód nyílik a sötétebb képrészletek sokkal valósághűbb megjelenítésére, másrészt pedig a hibátlan éjfekete mellett sokkal élettel telibbnek, vibrálóbbnak, természetesebbnek tűnik az összes többi árnyalat. Mindez pedig azt eredményezi, hogy

egyszerűen szebb lesz, amit látunk, azaz javul a képminőség.

Minderről egyébként bárki meggyőződhet a saját szemével, ha elmegy egy műszaki áruházba, és ott megnézi a tévéket. Biztos, hogy lesz kirakva egy-két OLED tévé, hisz jelenleg már több mint tíz gyártó kínálatában találhatóak meg az ilyen készülékek, és értelemszerűen hazánkban is megvásárolhatóak.

Plazma helyett OLED

Az OLED-nek egyetlen, de óriási hátránya van az LCD-hez képest, hogy jelenleg sokkal-sokkal többe kerül. Ez azzal jár, hogy jelenleg csak a felső kategóriás, drága termékekbe építik be ezt a technológiát. Emiatt pedig a legtöbb piaci résztvevő csak egy-két modellt futtat, így a Panasonic is, amely az elsők között ugrott rá az OLED panelekre, meglátva a bennük rejlő potenciált. A vállalat az idei évben már a második generációs televízióit küldte csatába, így többek között e teszt alanyát, a dallamos nevű TX-65EZ950E típusszámú terméket.

Az űrben játszódó jeleneteknél például nagyon fontos a tökéletes fekete. Forrás: Origo

Nem véletlen ez a sietség, hiszen a Panasonic első számú patrónusa, őrangyala volt annak a plazma technológiának, amely működési elvét tekintve sok mindenben hasonlít az OLED-re. A plazma azonban ilyen-olyan okok (ár, fogyasztás, dizájn) miatt meghalt, de pont kapóra jött a japán cégnek az OLED előretörése, hiszen így majdnem zökkenőmentes volt a váltás a két csúcsminőséget garantáló képalkotási eljárás között.

Pofás külső

Az OLED a rendkívül egyszerű panelstruktúra révén minden korábbinál vékonyabb kijelzők előállítását teszi lehetővé, ami itt is szembeötlő.

Vannak részei a készüléknek, ahol a mélység alig éri el az öt millimétert, ez pedig már szó szerint papír (na jó, karton) szint.

A tükörsima, éjfekete kijelző méltóságteljesen nyugszik a dögnehéz, maximális stabilitást szavatoló fém talpon. Az összkép pazar, a tévének jól áll a kicsit konzervatív formai elemek és a szemmel láthatóan ultramodern technológia kombinációja. Oké, azt nem lehet mondani, amit a Panasonic állít, azaz hogy ez egy "műalkotás", vagy "szobor a szobában", de attól még jól néz ki. A beépített csatlakozóinak köszönhetően rádugható egyszerre DVD-, Blu-ray lejátszó, játékkonzol, a kábeltévé médiaboxa, és akár házimozirendszer is, egy szóval sokoldalúan használható.

Tényleg jó a kép?

Mint minden más OLED televízióba, ebbe is az LG által gyártott panel került. Ám ez csak egy alap, amire még a Panasonic ráhúzta a különféle, házon belül, hollywoodi gurukkal együtt kifőzött képfeldolgozó rendszerét. Ez a Studio Colour HCX2 4K fantázianevű processzor tartalmazza mindazon eljárásokat, amelyeknek köszönhetően a megjelenített kép rendkívül valósághű, és visszaadja azt, amit az alkotók láttatni akarnak, a színek pedig természetesek, legalábbis a Panasonic állítása szerint.

Ez az amit akkor jó, ha nem látunk. Csak a munkája eredményét. Forrás: Origo

Hogy mindebből mi igaz a valóságban, ahhoz egy képkalibrációs mérőműszert vettünk igénybe, amelyet a képernyőre kell cuppantani. Ez különféle tesztábrák lefuttatása után azt a szakvéleményt adta, hogy egy helyesen beállított Panasonic TX-65EZ950E tv képes a referenciának számító sRGB színtér 99,9 százalékos pontosságú lefedésére. Azaz magyarán hitelesen vissza tudja adni szinte az összes színárnyalatot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a focipálya zöldje tényleg olyan lesz a tévén, mint az életben, hogy csak egy példát említsünk. A műszer egyébként azt is megerősítette, hogy a tv képes az első bekezdésben már említett "tökéletes sötét" megteremtésére, hiszen 0,0 nites fényerőt mért a fekete részeken.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a valós kontrasztarány, amely a legvilágosabb és legsötétebb kép hányadosa: végtelen.

Ez persze mit sem ér, ha a szemünk-agyunk csúnyának érzékeli a képet, de hát mindent nagyon szépnek láttunk. A tónusok tényleg ragyognak, élénkek, élettel teliek, a végeredmény a valóságban is kellően kontrasztos és mély.

A tökéletes fekete a teljes kijelző kontrasztját durván feljavítja. Forrás: Origo

A régebbi OLED tévéket sok kritika érte a mozgásmegjelenítés hiányosságai miatt, de mostanra ezt sikerült tökéletesen orvosolni a jelek szerint. Semmilyen problémát nem tapasztaltunk ugyanis, sem akadozást, sem szellemképesedést, sem duplikációt (azaz mikor egy képkocka valami miatt azonos időben két helyen is megjelenik, a sportközvetítéseknél, játéknál volt ez a jelenség megfigyelhető leggyakrabban). A 4K (3840 x 2160 képpont) valós felbontású tv biztosítja az úgynevezett nagy dinamikatartományú, azaz HDR filmek kezelését. Ennek lényege, hogy az egyes képrészletek fényereje a tartalomtól függően változik, tehát a sötéteknél kicsi, a világosaknál pedig magas. Ez pedig rendkívül, már-már természetellenesen kontrasztos, ám igen látványos végeredménnyel jár, ami bizonyos típusú alkotásoknak, így például a fantasy, sci-fi és animációs filmeknek nagyon jót tesz. Beégéssel sem találkoztunk pedig ezzel is előszeretettel riogatnak az OLED haterek. Szóval hiába van sok ideig ugyanaz a képen, így mondjuk egy tévé csatorna logója, az az elkapcsolás, kikapcsolás után eltűnik, és nem marad ott örökre billogként.

Okosnak okos

Egy mai modern készülékből már egyszerűen nem hiányozhat az úgynevezett okostévé rendszer. Ebbe a Panasonic saját fejlesztésű, firefoxos alapokra épülő My Home Screen 2.0 fantázianevű platformja került, amelynek grafikája nem olyan szép, mint a vetélytársak csili-vili megoldásai, viszont talán a legjobban használható mind közül. Rendkívül egyszerű, gyors és stabil, másra pedig nincs is szükség. Még arra is van lehetőség, hogy egyetlen gombnyomással a kezdőképernyőre pakolásszuk, azaz a bekapcsolás után azonnal elérjük a számunkra fontos, gyakran használt funkciókat, bemeneteket, szolgáltatásokat. Rendben a letölthető és internetes alkalmazások köre szegényes, de hát ez igazából lényegtelen hiba, ugyanis a legfontosabb, legnépszerűbb appok, így például a YouTube vagy a Netflix nem hiányoznak. Tehát a tévén keresztül lehet filmeket, videókat anélkül, hogy számítógépet kötnénk rá.

Hangosnak hangos

A tévébe épített audio rendszer teljesítménye kellően nagy, a hangerővel így nincs gond. Ha feltoljuk a kakaót tuti vörös fejjel fog átjönni a szomszéd őrjöngeni. Viszont ez önmagában még nem elég: Hiányzik a basszus, az apró részletek finomsága, a mélység, a teltség és az élet a megszólalásból. Sajnos ez az ára az itt is alkalmazott, készülékházba dugott hangszórókra építő, rejtett audiorendszernek. A tv így megközelíteni sem tudja azt az élményt amit egy normális házimozi vagy sztereó szett, esetleg jobb soundbar produkál. Ez persze nem jelenti azt, hogy hibáktól kellene tartani, erről ugyanis szó sincs, de ami hallunk, az a tökéletestől távol van.

Megéri az árát?

Apróbb hiányosságokat, viszonylag könnyen orvosolható hibákat nem számítva a Panasonic TX-65EZ950E gyakorlatilag tökéletes.

Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy jelenleg ott van a világ öt-tíz legjobb tévéje között.

Ez viszont sajnos az árán is meglátszik, hiszen jelenleg ezért a 65 inches modellért 1 410 000 forintot kérnek el. De mindent mérlegre téve azt kell mondani, hogy megéri az árát: a kép remek, az irányítás remek, a dizájn remek, a hang pedig elfogadható.