Ez első ránézésre látszik is, hiszen a modell a mostanában divatos futurisztikus-minimalista iránnyal tökéletesen szembefordulva egy abszolút a múltba néző, tradicionális dizájnvonalat képvisel. Konkrétan az volt a cél, hogy olyan televízió szülessen meg, amelyet össze is lehet téveszteni képzőművészeti alkotással. A keret rendkívül vastag, ráadásul mivel mágnesek segítségével tapad a készülékhez, így cserélhető is. Lehet ugyanis vásárolni más színű (fehér, fekete, világos és sötétbarna) kávát is hozzá, azaz bizonyos korlátok között ugyan, de mindenki a saját ízléséhez szabhatja a tévéjének külsejét. Ez jelenleg abszolút egyedi megoldás, ám nem lennénk meglepve, hogy a jövőben más modelleknél is felbukkanna, hiszen az ötlet is remek, és a megvalósítás is jól sikerült.
A The Frame-hez járnak kis talpak, vásárolható hozzá „festőállvány”, és természetesen a falra is felakasztható, az ehhez szükséges konzol pedig az alapkiszerelés részeként megtalálható a dobozában. A csatlakozókat, és az elektronikát egy különálló dobozba építették, amely egyetlen vékony kábellel kapcsolódik a képernyőhöz. Ez szintén remek elgondolás, hiszen ha rá akarunk dugni valamit a tévére, akkor nem kell a hátlapnál matatni, hanem elég csak ezt a dobozkát elővenni a fiókból vagy a tévés asztal alól.
A Frame koncepció része az úgynevezett Művészeti mód, amelynek aktiválásával bekapcsol a beépített, külső fényviszonyokat mérő szenzor, és automatikusan úgy állítja be a fényerőt, hogy amit látunk ne legyen túl világos, túl harsány, ne üssön el a környezetétől.
Emellett itt helyet kapott egy galéria is, amelyben több száz festmény, fotó, rajz digitális reprodukciója található meg, és jeleníthető meg értelemszerűen a képernyőn.
Ezek után pedig a tévénk „kívül” és „belül” is olyan lesz, mint egy hagyományos kép. Ebben a galériában ráadásul még különféle extra információkat is el lehet olvasni az említett műalkotásokról, tehát ez a funkció a képzőművészet, a kultúra kedvelőinek számára kész aranybánya.
A The Frame természetesen hagyományos televízióként is bevethető, azaz nézhetőek rajta filmek, tv műsorok, focimeccsek, és akár egy játékkonzol vagy számítógép is rádugható.
A Samsung saját fejlesztésű és gyártású, 4K (3840 x 2160 képpont) felbontású LCD, de nem kvantumpontos, azaz nem QLED panelje került bele.
A modell támogatja a nagy dinamikatartományú, úgynevezett HDR videók megjelenítését, ami azt jelenti, hogy a képernyő egyes részleteinek fényerejét az éppen futó tartalomtól függően folyamatosan változtatja. Magyarul ahol sötét van, ott kicsi a fényerő, ahol pedig világos, ott nagy, ez pedig elméletben nagyon valósághű végeredménnyel jár. Nos a mi tapasztalatunk inkább az, hogy a HDR látványosnak látványos, de a természetességhez nincs mindig túl sok köze, sőt...
A mozgásmegjelenítéssel akadnak bajok, hiszen olykor akadozást, döcögést és zavaró elmosódást tapasztaltunk. Még szerencse, hogy a cég ellátta a készüléket azzal az úgynevezett interpolációs technológiával, amely virtuális, illetve fekete képkockákat illeszt be a valódiak közé és így képes többé-kevésbé kiküszöbölni ezeket a problémákat. Épkézláb beállítások mellett a megjelenített tónusok szépek, és bár a tökéletes fekete megjelenítése az alkalmazott LED LCD technológia következtében álom, azért a valós kontrasztarány (kb. 4500:1) kifejezetten jónak mondható, tehát a látott kép kellően kontrasztos. A betekintési szög közepes, azaz ha valaki nagyon kiszorított pozícióból, túlságosan oldalról, vagy felülről bámulja a képernyőt, akkor bizony azt fogja tapasztalni, hogy fakulnak az árnyalatok.
A Samsung nem csatlakozott az androidos táborhoz, és tévéibe továbbra is a házon belül kifőzött Tizen okostévé rendszert építi. Ezen a platformon sajnos volna még mit csiszolgatni, ugyanis túlzsúfolt, nem túl átlátható. és nehezen is kezelhető. A távirányítója egy nagyon dizájnos darab, hajlik, mint a kifli, viszont gomb alig van rajta. Jobb lett volna, hogy ha a dizájnvarázslat a funkcionalitásra helyezik a hangsúlyt... A tv természetesen lehetővé teszi különféle internetes alkalmazások elérését, amelyek között megtalálható a YouTube, a Netflix és a HBO Go is, szóval a legfontosabb, legnépszerűbb appok nem hiányoznak. Sőt a kínálatban ott figyel a Gamefly is, amely felhőalapú játékszolgáltatás, és amelynek segítségével úgy futtathatóak Xbox, Playstation kaliberű játékok, hogy ehhez nem kell külön játékkonzolt vásárolni. Nem rossz!
A tévébe épített hangrendszer 2.2 csatornás, ami azt jelenti, hogy rendelkezik saját mélysugárzókkal is. De aki azt hinné, hogy ennek köszönhetően a basszusok vastagon és gazdagon brummognak majd, az téved. Sajnos a fizikát nem lehet becsapni, egyszerűen nem lehet egy ilyen vékony, zsúfolt készülékházba olyan hangcuccot építeni, amely valóban életteli, erőteljes és dinamikus megszólalást garantál. Ettől még a The Frame hangzásban lefőzi az összes átlagos tévét, de ez kevés ahhoz, hogy egy dedikált hangprojektorral, sztereó vagy házimozi szettel eséllyel vegye fel a versenyt.
A The Frame tényleg egy nem mindennapi tv, és ez az árán is meglátszik, hiszen körülbelül 600 000 forintba kerül, ez pedig ebben az 55 hüvelykes méretben már abszolút a prémium kategóriát jelenti.
Ez nyilván nem lesz tömegtermék, nem is annak szánják, hanem azoknak, akik tudnak és akarnak is sok pénzt áldozni egy jó képminőséget produkáló, egyedi televízióért, amire tényleg mindenki felkapja a fejét, ha meglátja, főleg, ha a falon bújik meg a többi „rendes” kép között.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!