A mobilozásnak az okostelefonos éra előtt nekilátott olvasóink nagyon jól tudják, hogy a különböző telefonoknak régen teljesen eltérő hálózati töltőik voltak, eltérő dugókkal és kimeneti teljesítménnyel. Ennek következtében, ha mondjuk valaki egy Nokia telefont szeretett volna tölteni, akkor nokiás töltőre volt szüksége, ráadásul abból is egy többé-kevésbé specifikus típusra.
Az Európai Unió még 2009-ben arra jutott, hogy a praktika egyrészt rendkívül kellemetlen a fogyasztók számára, másrészt pedig évente 51 ezer tonna extra elektromos hulladék keletkezik miatta, így meg kívánta szüntetni a gondot.
Ezt egy önkéntes iparági együttműködésén keresztül kívánta elérni, a kérdéses évben többek közt az Apple, a Huawei, a Nokia és a Samsung is aláírtak egy szándéknyilatkozatot, hogy a 2011-ben piacra kerülő készülékeik már ugyanolyan töltőcsatlakozást, és egymással kompatibilis fali adaptereket fognak használni.
Ilyen formában a vállalás nem valósult meg, 2012-ben pedig lejárt a szándéknyilatkozat, de sebaj: 2013-ban és 2014-ben is újból meghosszabbították azt a cégek. Ettől függetlenül a tökéletesen kompatibilis töltők kora a mai napig nem jött el, bár időközben a probléma majdnem önmagától megoldódott.
Az Apple kivételével a gyártók elsőként univerzálisan a microUSB csatlakozós töltőkre álltak át, újabban pedig az USB-C kapu terjed a mobilokon. Pár év múlva már az utóbbi lesz a de-facto standard.
Éppen ezért is furcsa, hogy az Európai Unió most hirtelen felébredt az ügyben. Margrethe Vestager versenyjogi biztos a napokban kijelentette, hogy nagyon elégedetlen az univerzális töltőszabvány körüli évtizedes pangással, és jól kivizsgáltatja, hogy szükséges-e törvényi módon kötelezni a gyártókat valamiféle közös megoldás használatára.
Erre mondják azt, hogy túl kevés, túl későn.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!