Nokia 4.2: Világmegváltás elhalasztva

Amikor néhány évvel ezelőtt a Nokia telefonok visszatértek a halálból, a világ ujjongott. Aztán pedig az új termékeket látva a világ csalódott, és nagyjából azóta várja, hogy visszatér az ezredforduló környéki mágikus időszak, amikor a Nokia név egyet jelentett a meghökkentéssel, az innovációval, a trendiséggel.

A márkát mostanában gondozó cég, a HMD mindig azzal kecsegtet, hogy az új mobiljai aztán tényleg elhozzák a világmegváltást. Nézzük, hogy a tömegtelefonnak szánt Nokia 4.2-vel sikerült-e valami nagyot gurítani!

Dizájn: semmi extra

A mobiliparág fejlődési tempóját tökéletesen mutatja, hogy két-három évvel ezelőtt a Nokia 4.2 dizájnját sírva rajongta volna körbe az emberiség. Ma pedig már csak legyintünk a vékony kávára, a cseppnyi szenzorszigetre, és a fém készülékházra is, mondván ezt már ezerszer láttuk. Mert tényleg láttuk már ezerszer.

A dizájn átlagos Forrás: Origo

Szóval külsőben a modell semmi újat nem nyújt, hozza a kötelezőt, de azt azért kiemelnénk, hogy 2019-ben egy micro USB csatlakozót tenni egy telefonra elég nagy illetlenség. Simán bele kellene, hogy férjen a komoly előnyöket kínáló USB C-Type is ma már, még a viszonylag olcsóbb készülékek szegmensében is.

Kijelző: semmi extra

Kijelző terén sem pörköl oda az új Nokia, hiszen az 5,7 inches képernyő felbontása 1520 x 720 képpont, ami 295 ppi pixelsűrűséget jelent, ez pedig jelentősen elmarad a mai élvonaltól. Azt nem mondanánk, hogy a kép pixeles, vagy durván elmosódott lenne, de az tény, hogy a képi világ nem borotvaéles, a görbék és a ferdék nem olyan tökéletesek, és a finom átmenetek megjelenítése sem hibátlan. Az alkalmazott IPS LCD paneltechnológia következtében a tökéletes, 0 nit fényerejű feketéről, és a végtelen kontrasztról le kell mondani, és kicsit úgy érezzük (pláne egy OLED után), hogy a kép egy kicsit fátyolos, a színek nem olyan markánsak, erőtől duzzadóak.

Netezéshez megfelelő! Forrás: Origo

A betekintési szög terén is kihívásokkal küzd, hiszen olyan 150-155 fok környékéről már masszívan kezdenek sötétedni a világos árnyalatok. Azaz magyarán, ha valaki oldalról nézi a képernyőt, akkor azt fogja tapasztalni, hogy fakul a kép, de az is tény, hogy invertálódástól (a kék rózsaszínbe fordul stb.) tartania nem kell. 330 nites maximális fényereje belső térben, felhős időben, vagy este tökéletesen elég. Viszont a tűző napsütéshez már kevés, ugyanis azt tapasztaltuk, hogy ilyenkor már alig látni a képből valamit.

Teljesítmény: hiányzik a kraft

Azt egy megrögzött hazudozó sem állíthatná jó szívvel, hogy a Nokia izmos hardvert pakolt volna a masinába. A tavalyi, nyolcmagos Snapdragon 439 processzor, 3 GB RAM-mal és egy Adreno 505 grafikus chippel nyakon öntve csodákra nem képes. Ez pedig a hétköznapi használat során azt jelenti, hogy a böngészésnél, levelezésnél kisebb akadásokba bele lehet futni, a jobb grafikájú játékok már kifektetik, a fotózásnál pedig olykor másodperceket is kell várni a képfeldolgozásra. A tapasztalatainkat az AnTuTu tesztprogram is megerősítette, amely

78 600 pontot teljesített, ami nagyjából a három évvel ezelőtti csúcsmodellek, tehát az iPhone 6 vagy Samsung Galaxy S6 szintje.

Az adattárolásra szolgáló 32 GB memória elég sok képnek, videónak, térképnek vagy nagy alkalmazásoknak, szóval ezzel nincs gond, még akkor sem, ha ma már azért vannak olyan telefonok, amelyek sokkal-sokkal nagyobb tárhellyel rendelkeznek. A 3000 mAh akkumulátora kicsit csalódás, mert úgy tűnt a közelmúltban, hogy a cég nagy hangsúlyt fektet a jó üzemidőre. A Nokia 4.2 viszont csak 7-9 órát (használattól függően, 50 százalékos fényerő mellett) garantál, ami ma nagyon távol van a kiemelkedő értéktől. Beépített hangszórói totálisan átlagosak, azaz hozzák a mobiloktól megszokott kásás-zajos erőtlen megszólalást. Viszont az is tény, hogy ha rádugunk egy fejhallgatót, akkor sokkal jobb a végeredmény, ilyenkor már akár zenehallgatásra is használható.

Kamera

A 13 megapixeles hátlapi főkamera felbontásával nincs gond, de az is igaz, hogy tökéletes képeket olykor még ideális fényviszonyok mellett sem lehet vele lőni. Elő-előfordul ugyanis a beégés, és a színek túlszaturálására is akad példa. Kevés fénynél, sötétben pedig kifejezetten gyatrán teljesít. Ilyenkor bizony számolni kell elmosódással, zajosodással.

A bokeh, azaz portré mód támogatott (ezt segíti a másodlagos kamera), viszont világosan látszik, hogy a szoftver nem működik tökéletesen, ugyanis akad rá példa, hogy random képernyőrészleteket élesít vagy homályosít el. Videónál be kell érni a Full HD felbontással, amivel semmi baj nincs, a maximum 30 képkocka/másodperces rögzítési sebességgel viszont már igen, hiszen ez gyors mozgásokhoz már egyszerűen kevés.

A meglepetés, hogy nincs meglepetés

A teszt után egészen biztosak vagyunk benne, hogy a Nokia 4.2 sem váltja meg a világot, nem ez lesz az a mobil, amely visszaülteti a szebb napokat is látott céget a trónra. Egy hamisítatlan tizenkettő egy tucat termék, amely gyakorlatilag teljesen ugyanazt tudja, mint a hasonló kategóriájú társai, csak azoknál egy hangyányival drágább. Egyik téren sem nyújt kiemelkedőt sajnos, nincs arról szó, hogy mondjuk a viszonylag alacsony teljesítmény mellé pakoltak volna szuper kamerát, vagy az átlagosnál jobb hangrendszert. Minden téren hozza a szintjének megfelelő átlagot, az elfogadható teljesítményt, de ez az üdvösséghez ma már kevés.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!