Nagyon leszoktatna minket a Google az okostelefonozásról

Vágólapra másolva!

A Google minden Androidot használó gyártópartnerének kötelezően előírja, hogy oda kell figyelni a vásárlói "digitális jólétére". Ezenkívül a cég hat kísérleti appot is készített, melyek már kipróbálhatók, és melyek mindegyike egy-egy problémára nyújt megoldást a túlzott okostelefon-használat ellen.

Vaffler Dániel

Vágólapra másolva!

android Google függőség okostelefon

Érdekes helyzet ez, hiszen a Google készíti a világ legnépszerűbb mobilos rendszerét, az Androidot. Ezenkívül szintén a Google alá tartoznak olyan szolgáltatások, mint a YouTube, ami ugyebár a hirdetésekből termel pénzt, és nyilván minél többet nézzük, annál több hirdetést tud beadni nekünk. Szóval az ember józan paraszti ésszel arra gondolna, hogy a vállalat érdeke pont az lenne, hogy minél többet használjuk az okostelefonunkat, azonban a Google vagy beijedt attól, hogy hamarosan mindannyian digitális zombik leszünk, vagy valami más érdek mozgatja a szálakat, de egyre inkább próbálják ránevelni a népet a felelősségteljes telefonnyomkodásra.

Ezen az úton az első lépés, hogy a Google mostantól kezdve minden gyártónak kötelezővé tette, hogy valamilyen alkalmazást alapból helyezzen a telefonon, ami a "digitális jólétünket" tudja figyelni, illetve segíteni tud a problémák felismerésében. Erre a Google-nek is van már egy saját alkalmazása, de a gyártóknak megengedi, hogy sajátot készítsenek, csak meg kell felelniük a következő alapfeltételeknek:

Mutatniuk kell, hogy egy nap mennyi időt volt aktív a telefon kijelzője,
hogy a felhasználó hányszor oldotta fel a készüléket,
és hogy hány értesítést kapott.

Ezenkívül a Google azt is szeretné, hogy részletes, akár napra vagy órára bontott statisztikát láthasson a vásárló azzal kapcsolatban, hogy melyik alkalmazást mennyi ideig használta, és ezeket az adatokat visszamenőleg legalább egy hétig tárolnia is kell tudni az appnak.

Szintén kötelezően előírják, hogy lehetőséget kell biztosítani a felhasználóknak, hogy limiteket állíthassanak be különböző alkalmazásokra, és be kell építeni a "ne zavarj" üzemmódot is. Utóbbi esetében még azt is lehetővé kell tenni, hogy a felhasználó napi szinten, bizonyos időintervallumokat határozhasson meg, hogy a telefon mikor ne zaklassa üzenetekkel és egyéb jelzésekkel.

Mivel a Google saját alkalmazása mindezeket már tudja (és még jóval többet is), így feltételezhető, hogy sok gyártó nem fog saját appot kifejleszteni, és inkább ezt használja majd, de amennyiben a fenti feltételek teljesülnek, mindenki elkészítheti a sajátját is.

Ne a telefonodat nézd már!

Mindezen kívül a Google elindított egy kísérleti programot, melynek keretein belül különböző kisebb alkalmazásokat fejlesztett ki, melyek segítenek egészségesebben használni az okostelefont, és csökkenteni annak hatását a mindennapi életünkre. Könnyen lehet, hogy amennyiben ezek sikeresnek bizonyulnak majd, a gyártó kialakít belőlük egy "digitális jólét" csomagot, és előre telepíti azt a készülékekre az Android részeként. Tényleg nagyon egyszerű kis programokról van szó, de pont ezért lehetnek hatásosak, és már most letölthető és kipróbálható mindegyik. Nézzük meg őket!

Az első az Unlock Clock, ami tulajdonképpen nem más, mint egy háttérkép, amin látható egy számláló. Ez a számláló minden alkalommal pörög egyet felfelé, amikor feloldjuk a telefont. A célja vélhetően az, hogy a nap végén elszörnyülködjünk azon, hogy mennyiszer néztük meg a készülékünket, ha pedig még valaki más is látja, akkor el is szégyellhetjük magunkat. Talán másnap majd visszafogjuk magunkat!

A második alkalmazás a We Flip, ami egy mindenki számára ismerős szituációra lehet megoldás: amikor barátok, ismerősök, kollégák összejönnek beszélgetni, iszogatni, vacsorázni, azonban társalgás helyett mindenki a telefonját nyomkodja. Na, ezt az alkalmazást mindenkinek telepítenie kell, a társaság telefonjai pedig Bluetoothon összekapcsolódnak, és mindenkinek egyszerre le kell húzni egy kis kapcsolót, és onnantól félretenni a telefont. Ha a brigádból valaki nem bírja ki, és feloldja a telefont, akkor mindenki számára véget ér a szeánsz, és nem kapunk dicséretet a programtól.

A harmadik a Post Box, aminek a lényege, hogy a nevének megfelelően egyfajta postaládaként működik: összegyűjti a beérkező értesítéseinket, és azokat csak előre beállított időpontokban, egyszerre mutatja meg nekünk, szépen rendszerezve őket. Ezzel elkerülhetjük, hogy folyamatos csippanásokat hallva ránk törjön a kényszer, hogy állandóan ellenőrizzük az okostelefont.

A negyedik a Morph, ami lehetőséget ad arra, hogy beállítsunk különböző módokat, mint például munka, hétvége, este. Ezekhez a módokhoz hozzárendelhetjük a megfelelő legfontosabb alkalmazásokat, így amikor váltunk a módok között, mindig azok kerülnek majd elénk, amire akkor tényleg szükségünk van.

Ehhez hasonló a Desert Island (elhagyatott sziget), melynek a lényege, hogy ki kell választanunk az öt legfontosabb alkalmazást, a rendszer pedig elrejti a többit, arra késztetve ezzel a felhasználót, hogy csak azokra az appokra figyeljen, amikre ténylegesen szüksége van.

Végül pedig ott van a Paper Phone, ami szintén egy érdekes koncepció: készít nekünk egy kinyomtatható és összehajtható kis füzetkét az adott napi legfontosabb teendőinkről, eseményeinkről, felhívandó kapcsolatainkról és hasonlókról, amivel a Google arra próbál rávenni, hogy inkább ezt nézzük meg, ne a telefonunkat, ami esetleg más, időrabló alkalmazásokkal még további hosszú perceket vehet el az értékes időnkből.