28 éves a Wolfenstein 3D, a korai idők egyik legsikeresebb fps játéka

Wolfenstein 3D - maga volt a forradalom.

1992. májusának első napjaiban, 28 évvel ezelőtt azonban napvilágot látott egy program, amely ellentmondást nem tűrően rúgta be az ajtót, és törte darabokra az addig ismert világot. Megszületett a Wolfenstein 3D, ami szó szerint megváltoztatott mindent, amit korábban a videojátékokról gondoltunk.

A videojátékok tervezői az első pillanattól, tehát a hetvenes évektől kezdve szívesen nyúltak a háborús tematikához, sikeresen pengetve meg az emberekben rejlő ősi ösztönök húrjait. Rengeteg sikerjáték épült a "magányos harcos" egyszerű receptjére, azaz amikor egy szál katonával kellett ellenségek sokaságát semlegesíteni a csatatéren vagy a hátországban. Sokáig, majd' másfél évtizedig azonban be kellett érnünk a külső nézetes megjelenítéssel, azaz kívülről láthattuk hősüket, az esetek túlnyomó többségében meglehetősen bénácska grafikus környezetben.

Forradalmi játékmenet

A Wolf nagy újítása az volt, hogy a játék főhősét belső nézetből irányíthattuk, azaz úgy, mintha az ő szemein keresztül látnánk a történéseket, tehát magából a főszereplőből mindössze egy fegyvert tartó kéz látszik. Ma már ez természetesnek számít, de akkoriban olyan volt, mint mikor az ősember először találkozott a sült hússal. Ennek köszönhetően teljesen megváltozott az irányítás, a játékmenet, az akciók jellege, a feladatok, és a komplett dinamika.

Megszületett egy új stílus, a First Person Shooter (Belső nézetű lövöldözős játék), azaz az FPS.

Forradalmi grafika

A Wolfenstein 3D a grafikában is radikális újításokat hozott. Korábban sosem lehetett ennyire "valósághűnek tűnő" (természetesen az okkori grafikai szinten), háromdimenziós látványvilággal találkozni egyetlen játékban sem. Arra is odafigyeltek a készítők, hogy legyenek festmények a falakon, vázák, vagy a plafonról lelógatott hangulatos csontvázak.

Wolfenstein 3D - maga volt a forradalom. Forrás: Origo

Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy korábban miért nem csináltak hasonló programokat, hiszen azért a hardverek akkoriban nem változtak olyan irgalmatlan sebességgel, mint manapság. Az 1992-es Wolfenstein 3D egy 1986-ban piacra dobott IBM PC-n is vidáman elzakatolt, tehát a technológiai feltételek korábban is adottak lettek volna. Viszont az igazság az hogy a hagyományos módszerekkel ilyen színvonalú, részletességű és sebességű grafika megteremtése nem lett volna lehetséges. Ehhez kellett a programozó John Carmack zsenialitása, aki különféle, korábban sosem látott trükköket alkalmazva írt egy olyan motort, amely lehetővé tette ezt a 3D-snek látszó (valójában két dimenziós) látvány megjelenítését, és normális sebességen történő futtatását.

Forradalmi történet

A korabeli akciójátékokban nem vitték túlzásba a karakterábrázolást, a legtöbb esetben a szereplőknek nevük sem volt és a történet is sokszor nagyon bárgyú volt. A Wolfenstein 3D esetében viszont erre is nagyon nagy hangsúlyt fektettek. Kitalálták William "B.J." Blazkowicz figuráját, aki a sztori szerint a második világháború alatt a németek fogságába esett amerikai kém. Az ő bőrébe kellett bújni tehát, és küzdeni a nácik ellen minden kezünkbe eső fegyverrel. Maga a játék indulása is fenomenális, hiszen egy börtöncellából indulunk, mellettünk egy halott őr, a kezünkben pedig egy kés. Az első feladat pedig, hogy kijussunk a komplexumból.

A főellenségek sem hiányozhattak. Forrás: Origo

Ezt követően még további hét küldetésben kellett próbára tennünk ügyességünket, amelyek mindegyikének végén mindenki másnál erősebb és veszélyesebb főellenségek állták utunkat. Ez a struktúra már korábban bevált a különféle arcade játékoknál, tehát egy már meglévő sémát vettek át a készítők, viszont a játékmenet és a grafika újszerűsége miatt egyáltalán nem volt zavaró a koppintás. Szóról-szóra ugyanezt lehet elmondani a Wolfenstein 3D egyik különleges fűszeréről, a rejtekajtók keresgéléséről is: A programot telepakolták ugyanis titkos szobákkal, amelyek rengeteg lőszert, fegyvert, egészségügyi csomagot, kincset és extra életet rejtettek. Ezek megtalálása jelentősen megkönnyítette a játékos dolgát, szóval kulcsfontosságú volt a felkutatásuk. Emiatt a játék egy részét a rejtekhelyek megkeresése, felfedezése töltötte ki, ami extra sikerélményt és izgalmat jelentett, megszakítva az akció, a harc monotonitását.

Forradalmi hangulat

A korábban sosem tapasztalt játékmenet, grafika és történet, kiegészítve a bombasztikusan jó, életszerű hangokkal (fegyverropogás, kutyaugatás) megtették a hatásukat: Félelmetesen jó hangulatot árasztott a Wolfenstein 3D magából az első pillanattól kezdve. Borzongató, riasztó, felemelő és utánozhatatlan volt ez a maga idejében, és még a mai napig remek a kisugárzása.

Forradalmi hatás

A Wolfenstein 3D-t shareware formátumban kezdte terjeszteni az id Software, azaz ingyenesen lehetett kipróbálni, és ha valakinek megtetszett, vagy sokat akart vele játszani, akkor már fizetnie kellett. Ez nagyszerű koncepciónak bizonyult, hiszen ennek hála iszonyatos ütemben terjedt, és nagyon hamar eljutott milliókhoz. Magyarországon is viszonylag hamar felbukkant, és azonnal kultstátuszba került, hiszen nálunk is viszonylag sokan játszottak vele, úgy, hogy akkoriban azért lényegesen kisebb volt a számítógép penetráció.

Mi magunk is emlékszünk olyan esetre, hogy a diákok összegyűltek az iskola computer szobájában az egyetlen PC körül, és nézték leesett állal, ahogy a tanár úr "harcol" oktatási idő alatt.

Úgy éltük meg azt, mintha egy interaktív filmet láttunk volna, és nem volt aznap gyerek, aki ne úgy ment volna haza, hogy szeretne egy saját PC-t.

A Wolfenstein 3D elképesztő hatást gyakorolt a játékiparra. A megjelenését követően, a sikereket látva a rivális kiadók elkezdték ontani a klónokat, azaz a totálisan hasonló programokat. Ezek többségéből azonban hiányzott az egyediség, a varázs, az spiritusz, de néhány még így is egész szép karriert futott be.

Az igazán sikeres darabok azok lettek, amelyek a Wolfenstein 3D által lefektetett utat követték, de azon tovább tudtak lépni vagy grafikában, vagy a játékmenetben. Az évek során egyre több ilyen program bukkant fel, és az FPS-ek meghódították az egész játékos univerzumot, sőt filmek, könyvek, képregények és zenei albumok is készültek hatásukra. Valamint az is tény, hogy az ilyen típusú programok a hardverek fejlődésére is hatással voltak és vannak mind a mai napig. Mostanra ez a stílus, tehát a First Person Shooter a komplett iparág egyik legfényesebben csillogó gyémántja, amelynek népszerűsége 28 év óta töretlen. Divatok jönnek, mennek, de az FPS örök, köszönhetően annak, hogy 1992 májusában megérkezett William "B.J." Blazkowicz és a Wolfenstein 3D, hogy megváltoztassa mindazt, amit a digitális szórakoztatásról korábban gondoltunk.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!