Már most megvan az év egyik legjobb játéka

A grafika szinte filmszerű.

Nem lesz könnyű úgy írni erről a játékról, hogy ne spoilerezzünk el semmit. Vagy legalábbis ne többet, mint amit amúgy is lehet tudni a játékról az előzetesek és egyéb bemutató videók alapján. Hiszen a játék egyik alap eleméről csak úgy tudnánk érdemben írni, hogy közben rendkívül fontos részleteket árulnánk el a játékról.

Az előző rész tartalmából:

A posztapokaliptikus világban, a Cordyceps nevű fertőzés aggresszív, zombi szerű szörnyeket csinál az emberekből. A társadalom összeomlik. Főhősünk, Joel nagy nehezen beleegyezik, hogy elkíséri Elliet (aki valamilyen oknál fogva immunis a fertőzéssel szemben) a Fireflies nevű szervezet egyik főhadiszállására, hogy ott megpróbáljanak valamilyen ellenszert készíteni a segítségével. A hosszú út során a megkeseredett Joel és a nagyszájú Ellie barátságot kötnek. Majd végül mikor Joel számára kiderül, hogy az ellenszer elkészítése csak Ellie halálával lehetséges, ezt nem tudja elfogadni és a közel teljes személyzet legyilkolása után kimenekíti a közben altatásban lévő és így mit sem sejtő lányt.
A történet nem túl bonyolult, mégis képes volt a két zseniális karakter, a világ bemutatása és a remekül vezetett történet az egyik legnagyszerűbb játékélményt nyújtani.

A folytatás:

A második részben négy évvel később vesszük fel a történet szálát és az idilli városi életből gyorsan egy bosszú történet kellős közepébe csöppenünk és ezúttal a már felnőtt Ellie bőrébe bújva kell megküzdenünk a legkülönbözőbb szörnyekkel, köztük embertársainkkal és saját magunkkal is. Ez rettentő mély gondolat...

A történet részleteibe nem folynánk bele. Elég legyen annyi, hogy a Naughty Dog ezúttal is kitett magáért.

Irányításában és a karakter képességeinek fejlesztését tekintve pont annyit fejlesztettek az előző részhez képest, amennyit kell. Nem kihozták ugyanazt a játékot szebb grafikával, viszont nem is pakolták tele bonyolult skill-treekkel vagy új szuper-fegyverekkel. Ami a képességeket illeti, vannak főbb kategóriák, amikben lineárisan egymásra épülve tudjuk magunkat új tudással felvértezni. Ennyi.

A grafika szinte filmszerű. Forrás: Origo

A menet közben összeszedett alkatrészekből pedig tudjuk módosítani a fegyvereinket, hogy azok erősebbek, pontosabbak legyenek, vagy több lőszert tároljanak, illetve eszkábálhatunk egészségügyi csomagokat, molotov-koktélt, vagy akár kisebb bombákat is.

Nem bonyolították túl a dolgot, és egy ilyen történet fókuszú játéknál nincs is rá szükség.
Egy újdonságnak kifejezetten örültünk. Az első részben rettenetesen bosszantott minket, hogy folyamatosan kis bökőket kellett készíteni ollóból és szigszalagból, de egy értelmes kést nem találtunk az egész játékban. Na itt Ellie fel van fegyverkezve egy remek késsel, így az ollóknak és szigszalagnak más szerep jut.

A játékmenet elég izgalmas. Forrás: Origo

Na de nem is húznánk tovább az időt, hogy a játék lényegére térjünk. A Last of Us 2 kegyetlen. Ez nem csak abban mutatkozik meg, amikor Ellie egy fejszével csapja oldalba a rátámadó ellenfelét, vagy hogy azt súgja valaki fülébe, hogy "Shhh... maradj csendben!" miközben elvágja a torkát. Bár kétség kívül ez is alapvető eleme, pontosabban eszköze a játéknak. Elképesztő realitással mutatja be a sérüléseket, legyen szó egy a vállunkon keresztül hatoló nyílvesszőről, vagy egy a fedezék mögül kibukkanó katona torkát eltaláló lövésről.

Mindehhez pedig hozzájárul, hogy a hanghatások már-már felkavaróan realisztikusak.

A vérben gurgulázó ellenfelek, vagy egy fertőzött fejét eltaláló baseball ütő mind-mind azt az érzetet keltik, hogy itt valaminek vagy valakinek valóban baja esett.

De nem csak az erőszakban mutatkozik meg a játék kegyetlensége, hanem abban is, hogy milyen szinten képes játszani az érzelmeinkkel. Ebben a részben nem éreztünk olyan erős dinamikát a két főszereplő Ellie és Dina között, mint ahogy az első részben Joel és Ellie között - bár nyilvánvalóan más jellegű is a kapcsolatuk, hiszen itt a két főhősnő egy párt alakít, míg az első részben egy amolyan pót-apa, lánya történet részesei lehettünk. Ráadásul abban az, hogy részesei voltunk az összecsiszolódásuknak rendkívül sokat adott hozzá ahhoz, hogy azonosulni tudjunk a karakterekkel. Mindenesetre a játék így is képes volt erős nyomást gyakorolni az idegrendszerre, felgyorsítani a pulzust, összerántani a gyomrot, attól függően, hogy milyen szituációba keveredett kedvenc spóra-immunis főszereplőnk.

Az erőszak erőszakot szül

A játék erőssége abban rejlik, hogy olyan érzékletességgel mutatja be a bosszú hiábavalóságát, ahogy azt eddig játékban vagy filmben nem tapasztaltuk. Az egyik pillanatban ad egyfajta felszabadító érzést, hogy igen a "szent" a cél érdekében cselekszünk, de a következő pillanatban mindettől úgy foszt meg, hogy ami egy gyomrossal ér fel.

Ami az elején egyértelmű azt később megkérdőjelezzük és végül már nem tudunk olyan eltökélten haladni a célunk felé, hiszen pontosan tudjuk, hogy hova akar kilyukadni a dolog. Hatalmas szerencse, hogy ez a játék nem úgy működik, mint a Detroit: Become Human, különben most költhetnénk terápiára a pénzünket.

Gyönyörű tájakon barangolhatunk. Forrás: Origo

Egy apró részlet talán segít bepillantani abba, hogy - spoiler mentesen - hogy milyen játék is a Last of Us 2. Még az első 20 percben lehetőségünk van megsimogatni egy kutyát. Ennek nagyon örültünk, hiszen minden játékban megpróbáljuk megsimogatni a kutyákat, állatokat. Majd a játék során kénytelenek leszünk az örök bit-vadászmezőkre küldeni párat. Ez már önmagában ez is elég szörnyű, de a játék készítői úgy gondolták, hogy ez jó lesz bemelegítésnek és olyan messzire tolták a határokat, hogy az innen csak egy apró pontnak látszik.

Bár hibái is vannak a játéknak, ezek - mint például az új ellenfél típus, amit indokolatlannak éreztünk az első rész után, vagy az, hogy a játék vége felé egyszer-egyszer már elnyújtottnak éreztük a történetet - teljesen eltörpülnek és nem vettek el a játékélményből.

Összességében ez talán az egyik legjobb játék, ami erre a Playstation generációra készült és méltó utódja az első résznek. Nálunk mindenképp felkerül a hall of fame-be.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!