20 éves a gyönyörű Apple-gép, ami senkinek nem kellett

2000-ben dobta piacra az Apple a Steve Jobs által megálmodott Power Mac G4 Pro-t, egy olyan számítógépet, ami nemcsak elképesztően nézett ki, de alapvető dolgokat kellett benne újratervezni. Ilyet korábban még nem látott a világ, mégsem kellett senkinek.

Ezen a ponton valószínűleg már sokan tudják, hogy miután Steve Jobst kirúgta a saját vállalatából az igazgatótanács, az úriember nem esett túlzottan kétségbe, és megalapította a NeXT néven futó új számítógépes vállalkozását. Itt már készített egy olyan, kocka alakú számítógépet, ami később a Power Mac G4 Cube alapjait képezhette, azonban messze nem volt olyan szép és kívánatos. Ahhoz kellett egy másik tehetség, akit úgy hívtak, Jony Ive, és ekkor még közel sem volt az Apple termékdizájnért felelős mindenható vezetője.

Forrás: Apple

Végül érdekes módon az Apple aztán 1997-ben megvásárolta a NeXT-et, így Jobs visszakerült a céghez, kezdetben mint tanácsadó, azonban hamar kinevezték "átmeneti" vezérigazgatónak, miután az elődje, Gil Amelio alatt három éves negatív rekordokat döntögettek az Apple részvényeinek értékei. Jobs hamar nekiállt a vállalat átalakításának: kikukázta a gyengén teljesítő részlegeket, nem gyártott többé olyan termékeket, amik szerinte nem illettek a cég portfoliójába (például nyomtatók), és hamar észrevette Jony Ive tehetségét is, akit aztán felemelt, és közösen láttak neki megteremteni azt a fajta Apple-t, amit tulajdonképpen ma is ismerünk.

A számítógépek területén Jobs alapvetően négy kategóriát határozott meg, amit az Apple-nek le kell fednie, és mindegyikre létrehozott új termékeket, így lett:

• az átlagos otthoni felhasználók számára a monitorral egybeépített, nagyon szép iMac,
• a profi felhasználóknak szánt, hagyományos PC-re emlékeztető Power Mac,
• egy hétköznapi használatra szánt laptop, az iBook,
• és egy ennél jóval erősebb és drágább laptop, a PowerBook.

Mondhatjuk tehát, hogy az Apple akkor tulajdonképpen mindent lefedett, amit a józan ész keretein belül a személyi számítógépek piacán érdemes volt lefedni. Ennek ellenére Jobs megálmodott egy ötödik masinát: ez lett a Power Mac G4 Cube, ami látszólag sehogy nem illett bele a felhozatalba. És ez nem csak látszólag volt így.

A Power Mac G4 Cube alapvetően egy viszonylag jó teljesítményű, azonban kompakt házba épített számítógép volt, ami a nevével ellentétben igazából nem volt kocka: egy külső, egyben megformázott, elképesztően merev és erős, átlátszó műanyag házban lakott a gép, ami magasabb volt, mint szélesebb, így tehát az asztalra téve tulajdonképpen egy téglatestet látott a vásárló.

Forrás: Wikipedia

Ebbe a külső, rendkívül stílusos keretbe felülről függesztették fel a hardvereket tartalmazó tömböt, ami maga, mondjuk, már tényleg kocka alakú volt. Ebből pedig egy mozdulattal lehetett kiemelni a tényleges belsőt, így hozzáférhetővé váltak a részegységek, ha valaki cserélni szerette volna mondjuk a memóriát, vagy a videokártyát.

Jobs elmondása alapján hat hónapot töltöttek el a különlegesen megformázott, speciális műanyagból készült keret kialakításával, aminek - mint később kiderült - akadt néhány hátránya is. Az anyag annyira merevre és keményre sikerült, hogy bizonyos pontokon repedések keletkezhettek rajta, ha nem megfelelően szerelték össze a gépet a gyárban, és nagyon hajlamos volt a karcolódásra is.

A hibák többségét ugyan csak közelről szemlélve lehetett kiszúrni, de aki egyszer észrevette, az soha többet nem tudta már elfelejteni, hogy ezt a tökéletesnek látszó tárgyat ilyen apróságok rontják el.

De Jobs számos más ponton is igyekezett újragondolni azt, ahogy egy számítógép felépülhet és működhet. Utálta például a ventillátorok hangját, így a G4 Cube teljesen passzív hűtést kapott, mindenféle mozgó alkatrész nélkül. Ezt rengeteg különböző trükk bevetésével, egy rakás hűtőbordával és a házba okosan belevágott szellőzőnyílásokkal érték el a tervezők, azonban problémák itt is akadtak: elég volt például egy papírlapot rátenni a masina tetején lévő nyílásra, és a gép hamarosan túlmelegedés miatt lekapcsolt.

Forrás: Apple

A G4 Cube-ot lehetett rendelni CD író-olvasóval, vagy DVD-meghajtóval, de Jobs azt sem szerette volna, ha a csodás kockájából kijön egy csúnya tálca, amire a felhasználó ráhelyezi a korongot. Helyette egy slot-in megoldást használt, így a masinába csak be kellett csúsztatni a lemezt és az elnyelte (később aztán ez nagy divat lett, főleg a játékkonzoloknál).

Természetesen ezek után a cégvezető számára az sem fért bele, hogy a számítógép külsejét megtörje holmi hagyományos bekapcsoló gomb.

Végül úgy oldották meg a dolgot, hogy a bekapcsoló gomb "ikonját" egyszerűen ráfestették a házra, és tettek mögé egy közelségérzékelő szenzort, ami aktiválta a számítógépet, ha a felhasználó ujja közel ért hozzá. Amennyire meglepő volt annak idején az iMac, tervezés szempontjából legalább annyira innovatív és különleges volt a G4 Cube, amivel kapcsolatban Jobs meg volt győződve, hogy nem illeszkedik egyik korábban kijelölt kategóriába se, mégis venni fogják, mint a cukrot. Arra, hogy mégis ki fogja megvenni, így válaszolt:

Ez könnyű kérdés. Egy csomó professzionális felhasználó. Minden dizájner vesz majd belőle egyet. Úgy láttuk, hogy ez egy olyan szerelemgyerek, aminek van még helye a felhozatalban, és ami igazi áttörés.

Végül azonban nem ez történt, és pontosan arra vezethető vissza, hogy a G4 Cube-nak egyszerűen nem volt értelme a gyakorlatban. Az iMac-kel szemben ehhez külön kellett monitort vásárolni, aminek következtében a G4 Cube-ért kifizetett végösszeg akár a háromszorosa is lehetett az Apple legnépszerűbb asztali gépének, sőt, a megfelelő extrákat összeválogatva akár már a Power Mac árszintjéig is el lehetett jutni, azonban ahhoz sem teljesítményben, sem bővíthetőségben nem ért fel.

A Power Mac G4 Cube teljes felszereltségben. Forrás: Origo

Azt is meg kell jegyezni, hogy az Apple tulajdonképpen csalt néhány ponton. A gép úgy lehetett teljesen csendes, hogy a tápegységet kivették a házból, ami így körülbelül olyan volt, mint egy mai laptop vagy konzol tápegysége. Oké, ez sok vizet nem zavart, mert el lehetett bújtatni az asztal alatt, de korábban az Apple még sosem lépett ilyet. Ezenkívül egy külön külső erősítőt kellett a masinához csatlakoztatni USB-n keresztül, amire aztán rá lehetett dugni a mellékelt, Harman-Kardon által tervezett két kis hangszórót. Még ez sem lett volna túl nagy probléma, azonban audio bemenet egyáltalán nem volt, így aki esetleg mikrofont szeretett volna használni, az meg volt lőve.

Mindezek következtében a G4 Cube a vállalat egyik legnagyobb buktája lett: mindössze 150 ezer darabot tudtak eladni belőle, és kevesebb mint egy évvel a piacra dobása után meg is szüntették a gyártását.

Később Tim Cook, aki ma már az Apple vezérigazgatója, egy előadáson arról beszélt, hogy a gép gyakorlatilag az első naptól fogva egy látványos piaci elhasalás volt. Azonban szerinte jól jellemzi Jobs hozzáállását, hogy ugyan képes volt rajongani egy-egy termékért, amibe beletette a szívét-lelkét, azonban ezek mellett kiváló üzletemberként tudott viselkedni: ha látta, hogy valami nem megy, azt nem erőltette, még akkor sem, ha a saját szerelemgyerekéről volt szó.

Ma már a legtöbben egyetértenek abban, hogy a G4 Cube inkább volt egy technológiai műalkotás, mintsem egy piacképes számítógép. Nem csoda, hogy a mai napig több helyen kiállítják, többek között a New York-i Modern Művészeti Múzeumban.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!