Véget ért a Microsoft által 2018-ban indított Project Natick második fázisa, a kísérleti kezdeményezésben a vállalat egy 864 szerverből álló adatközpontot süllyesztett a skóciai Orkney-szigetek mellé. A hermetikusan lezárt, kapszula formájú prototípus bő 12 méter hosszú és 2,8 méter átmérőjű volt, egy tengerfenékre épített dokkoló struktúrába került be, az áramellátását pedig a parton lévő szélerőművek és napelemek biztosították.
A kapszulát még július 9-én emelte ki a Microsoft, de az adatainak elemzése és a fizikai állapotának felmérése után csak most bocsátkoztak konklúziókba a kutatók: óriási sikernek bizonyult.
A két éves tesztüzem alatt a klasszikus központban lévő kontrollcsoporthoz képes nyolcadannyi szerver hibásodott meg benne, amelyet egyrészt a kapszula állandó hőmérsékletének, másrészt pedig a nitrogénnel való feltöltésének tudnak be. A lélegezhető levegőjű földi adatközpontokkal szemben ez a környezet kevesebb lehetőséget ad a kémiai reakciókból fakadó problémák kialakulására.
A víz alatti szerverközpont nemcsak megbízhatónak bizonyult, de messze környezetbarátabb is a tipikus társainál: egyrészt az áramellátása rutinszerűen megoldható teljesen megújuló energiával, plusz ami szintén kritikus, hogy hűtési költsége nagyon minimális, a tengervíz kiválóan elszállítja belőle a hőt.
A harmadik meggyőző érv a technológia mellett, hogy a kapszulák elhelyezése masszívan olcsóbb és gyorsabb az adatközpontok építésénél, az installációs idejük két év helyett olyan három hónap.
A kapszulák karbantartása persze komoly és drága projekt, viszont ha egy-egy kapszulát elég pár évente egyszer kiemelni a vízből a rutin karbantartás és hardverfrissítés érdekében, akkor ennek ellenére is nagyon gazdaságosnak bizonyulhat az üzemeltetésük.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!