A kilencvenes évek elején a fejlett országokban hirtelen mindenki számára világossá vált, hogy a számítástechnika többé már nem csak a matematikusok, tudósok, kutatók vagy elhivatott szakemberek vadászterülete. A computerek lassan kezdtek beszivárogni a kisebb-nagyobb irodákba, sőt az emberek otthonaiba is. Ennek megfelelően az iparági szereplők bevétele és vagyona kezdett megnőni, emiatt egyre több pénzt tudtak fordítani fejlesztésekre, amelyek olyan technológiákat eredményeztek, amelyekkel még több embert tudtak elérni a termékeikkel.
Egy egészséges öngerjesztő folyamat kezdődött, amely az évtized közepére kezdett igencsak felpörögni.
A tech, IT, és telekommunikációs vállalatokra sokan ebben az időszakban úgy tekintettek, mint az amerikai gazdaság motorjaira. A megítélésük nagyon pozitív volt, köszönhetően annak, hogy a hardverek tényleg látványosan fejlődtek, ráadásul ekkoriban kezdett elterjedni az internet használata. A világhálóra épülő új szolgáltatások, szoftverek abszolút újdonságot jelentettek, de nagyon életképesnek és vonzónak bizonyultak. Ennek hatására egyre többen és többen kezdték el használni a webet, ami hirtelen rengeteg gazdasági szereplő, befektető és szerencselovag figyelmét kezdte el felkelteni.
Ez volt az úgynevezett Dotcom Korszak, amelynek neve az internetes címek .com (angolul: "dot com") végződéséből származik. A technológiai cégek papírjait tömörítő részvényindex, a NASDAQ, 24 év után, a története során először 1997-ben átlépte az 1000 pontos álomhatárt. De ez még csak a kezdetét jelezte egy óriási rallynak.
Csupán három évre volt szükség a duplázáshoz, hiszen az index 1999 januárjában elérte a 2000 pontos mérföldkövet, egy évvel később, márciusban pedig az 5000 pontot. Ez pedig jól jelzi, hogy milyen hirtelen pörgött fel a beruházási kedv a szektorban.
Ráadásul az új cégek indulását nagyban elősegítette, hogy a NASDAQ tőzsdén gyakorlatilag bármilyen kezdő vállalkozást részvénykibocsátást kezdeményezhetett. 1996 és 2000 között gyakorlatilag mindenre lehetett tőkét szerezni az IT és online szektorban, ha valaki ügyesen be tudta azt csomagolni.
Számos esetben előfordult az, hogy a részvények eladásából beérkezett pénzt nem is a termék kifejlesztésére, vagy létrehozására költötték, legyen az egy webshop, egy szoftver, egy akár valamilyen fizikai valójában is létező eszköz, hanem marketingre, hálózatépítésre, székházvásárlásra.
Azaz pont a lényegre nem maradt erőforrás. Emellett rengeteg olyan vállalkozás is akadt, amely rendelkezett ugyan termékkel, azonban a működés során folyamatosan veszteséget termelt. De sokan ezt egyszerűen nem voltak hajlandóak észrevenni.
Megállás nélkül nőttek a tech részvények árai, akadtak olyan papírok, amelyek értéke 5 év alatt 3000 százalékkal, azaz harmincszorosára nőtt. Azonban általában túlárazottak voltak, és rengeteg olyan is akadt, amely mögött semmilyen teljesítmény nem volt egy jól hangzó néven kívül. Ez utóbbira tipikus példa a NewJerseyE'Town.com esete, amelyet csak a neve miatt kaptak fel, mert azt hitték, hogy az E'Town elnevezés valamilyen elektronikai tevékenységre utal, közben pedig csak egy Elizabethtown-i vállalkozást takart. 2000-ben az informatikai vállalkozásokkal kapcsolatos részvénykibocsátások mértéke elérte a 100 millárd dollárt, és azóta egyetlen olyan év sem akadt, amikor ezt az értéket sikerült volna felülmúlni. tehát úgy tűnt, hogy minden szép és jó. Azonban ez csak a felszín volt.
Hiába mondták néhányan, hogy sok IT és webes cég mögött nincs semmi, a befektetők jó része nem hallgatott a józan eszére. Csak azt látták, hogy van valami, ami egyre csak nő, amiből sokan meggazdagszanak, és úgy érezték, hogy nekik is be kell szállniuk, nehogy kimaradjanak valamiből. Ez volt az úgynevezett Dotcom Lufi, amelyet addig fújtak, míg az értelmezhetetlen méretűvé nem dagadt.
2000 közepére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a csoda elmaradt. A tech cégek által közzétett gazdasági jelentések kijózanító pofonként hatottak.
Kiderült, hogy az elért eredmények a legtöbb esetben elmaradnak a várakozástól, a vállalatok nagy hányada alig termel nyereséget, vagy egyenesen veszteséges.
Ezáltal pedig az is, hogy a részvények egyszerűen túlárazottak. Ennek következtében eltűntek a vásárlók, ráadásul sokan a részvényvásárlást hitelből finanszírozták, és amikor azok törlesztésére sor került, akkor kénytelenek voltak áruba bocsátani a papírjaikat. Eljutottunk oda, hogy a kínálati oldal nagyobb volt, mint a keresleti, ami értelemszerűen a részvények árának csökkenését eredményezte. Ez a folyamat pedig igen hamar eszkalálódott, mert mindenki elkezdte pánikszerűen értékesíteni a papírjait, hogy még jóáron szabaduljon meg azoktól. Akik korábban ész nélkül vásároltak, azok most ész nélkül eladtak, aminek az eredménye nem lehetett más, csak összeomlás. 2000 októberére, néhány hónap alatt a NASDAQ index 75 százalékot esett, egészen 1139 pontig. Voltak cégek, amelyek egy nap alatt mentek csődbe, és amelyek papírjai értéktelen kacattá váltak. Egy egész életen át kuporgatott vagyonkák lettek füstté, és a folyamatot nem lehetett megállítani.
Történtek kísérletek a trend megállítására, de 2001-re már világosan látszódott, hogy a Dotcom lufi végérvényesen kipukkadt. A NASDAQ index visszaesett 1000 pont alá, az 1997-es szintre. Egészen döbbenetes mértékű tőkekivonás történt meg a szektorban, aminek eredményeként rengeteg tech cég ment csődbe. Köztük olyanok is, amelyek működése nem volt veszteséges, csak a pánik elsodorta őket is. Emellett számos olyan vállalkozás is megszenvedte ezt a krízist, amely csak érintkezett a szektor szereplőivel. Ilyenek voltak például az ingatlanban, médiában, kommunikációban, cateringben vagy turizmusban utazó vállalatok. Hiszen rengetegen mondták vissza az irodabérlésüket, rendezvényüket, vagy hirdetéseiket.
De az is tény, hogy jó pár cég, így például az Amazon, a Netflix vagy az eBay túlélte a válságot, és később megerősödve tért vissza.
Így aztán egy természetes szelekciós, tisztulási folyamat zajlott le az IT-tech iparágban, amely előbb vagy utóbb amúgy is bekövetkezett volna. A Dotcom lufi kidurranását nem lehetett volna megakadályozni, maximum csak elodázni. Így két évtized távlatából már világosan látszik, hogy mi történt, de ennek ellenére sokan nem hajlandóak tanulni a hibákból. Az emberi kapzsiság mind a mai napig sokszor felülírja a józan ész figyelmeztetéseit, hiszen például ugyanez a folyamat játszódik le manapság a kriptovaluták szektorában. Boldog-boldogtalan veszi a Bitcoint, az Ethereumot, a Litecoint, közben pedig azt se tudják, hogy hogyan működik a rendszer, milyen veszélyek fenyegetik a kriptopénzeket, egyáltalán lehet-e reális jövőképe a blokklánc technológiáknak. Elég ha valamire azt mondják, hogy új, és sokat lehet vele keresni, és rengetegen máris öntik bele a pénzt. Ez történt húsz éve a Dotcom lufival, amely a digitális éra első és legnagyobb válságaként vonult be az emberiség történelmébe.