Ennek egyik fő oka, hogy használatuk és beszerzésük, az úgynevezett bányászat iszonyatosan energia-, illetve pénzigényes. A globálisan a Bitcoinnal kapcsolatos éves áramfogyasztása nagyjából annyi, mint amennyit egész Lengyelország fogyaszt egy esztendő alatt.
Az előrejelzések szerint a Bitcoin-nagyhatalomnak számító Kínában 2024-ben annyi lesz a kriptovalutához köthető szén-dioxid-kibocsátás, mint amennyivel az egész Fülöp-szigetek megterheli a bolygót ennyi idő alatt.
Ráadásul a rendszer kezelése, és az ezért fizetségként kapott Bitcoin bányászatához a processzorok és videókártyák számítási kapacitása szükséges, ezek pedig igen drága hardverek.
Ez pedig egyszerűen nem tartható, és egyben e tényezők kizárják, hogy a BC, és a hozzá hasonló kriptovaluták világszinten elterjedjenek és a nagy hagyományos pénznemek reális alternatívájává váljanak. De emellett az is tény, hogy az ilyen digitális pénznemek számos előnyt kínálnának a tradicionális megoldásokhoz képest. Ha pedig sikerülne megszüntetni a kriptovalutákhoz kapcsolódó környezetszennyezést, és elkerülni a videókártyák, processzorok használatát, akkor az még nagyobb tömegeket vonzhatna be. Legalábbis így okoskodott Bram Cohen, aki a file-cserélő és a kalózkodás szinonimájának számító Bittorent megalkotójaként vált világhírűvé.
Bram Cohen egy olyan technológiával állt elő, amely a blokklánc menedzsment során nem a processzorokra és videókártyákra épül, hanem az adattárolók szabad kapacitását használja. Így született meg a Chia nevű kriptovaluta, amely hódítóútját idén tavasszal kezdte meg, és amely köré csodálatos legendát építettek. Bram Cohen és üzlettársai brutális kommunikációs kampányt indítottak, amelynek során azt sulykolták, hogy Chia gyakorlatilag egy zöld kriptovaluta, amely megmenti a bolygót. Aki pedig csatlakozik, azaz ilyen digitális pénzt vásárol, azzal kereskedik, az tulajdonképpen egy Zöld Lovag, aki a Föld megmentéséért küzd.
Természetesen óriási hype övezte a Chia bevezetését, rengetegen kezdtek el foglalkozni a környezetbarátabbnak és olcsóbbnak nevezett kriptopénz bányászatával, azaz előállításával. Ennek részeként pedig gyakorlatilag lerabolták az adattároló piacot, és emiatt óriási hiány lépett fel a merevlemezek és SSD-k szektorában. Ez pedig értelemszerűen az árak óriási emelkedését okozta, amely nyilván kihatott az IT szektor más területeire is, hiszen például a laptopok is lényegesen megdrágultak. Az alapítók mindenesetre jól kalkuláltak, sikerült felkelteni a figyelmet, ami azt eredményezte, hogy a májusi indulást követően hamarosan kilőtt a Chia árfolyama. Volt olyan időszak, amikor közel 450 000 forinton mozgott az árfolyam, és egyes elemzők már arról áradoztak, hogy ez csak a kezdet.
Viszont Bram Cohenék egy dolgot nem árultak el, pedig erről tudniuk kellett. Mégpedig, hogy a Chia bányászata radikálisan lecsökkenti az adattárolók élettartamát.
A folyamatosan, megállás nélkül zajló az írási-olvasási-törlési ciklus óriási igénybevételt jelent, és az eredetileg 10+ éves üzemidőt mindössze 40-50 napra redukálja.
Magyarán durván másfél hónapig lehet használni egy Chia bányászgépet, aztán lehet kukázni a merevlemezt vagy SSD-t, és betolni a következő alkatrészt. Mindez pedig minden, csak nem éppen környezetbarát megoldás.
Az első ilyen esetek után tömegek kezdték pánikszerűen megvizsgálni az adattárolójukat, és jutottak arra a döntésre, hogy inkább piacra dobják azokat, amíg még van bármi értékük.
Így aztán elöntötték az újnak nevezett, sokszor mindössze pár hetes vagy hónapos, de már végstádiumban lévő HDD-k és SSD-k a használtcikk-piacot.
Ezzel viszont az a probléma, hogy az emberek konkrétan ezekkel zsákbamacskát vásárolnak. Korábban egy ilyen korú adattároló az esetek 99 százalékában egy hibátlan, megbízható alkatrész volt, ma pedig bőven benne van a pakliban, hogy egy kidobásra ítélt ipari hulladékot vesz az ember. Ezzel párhuzamosan persze megdőlt az olcsóság mítosza is, hiszen egy olyan kriptovaluta, amelyhez évente többször kell új "motort" vásárolni, nem igazán éri meg.
Ezek után az már nem is lehet meglepő, hogy a csalódott tömegek villámgyorsan kiszerettek a zöldnek nevezett kriptovalutától. A Chia pedig ennek hatására összeomlott, az árfolyam mostanra durván 80 százalékot zuhant a csúcsértékhez képest. Innen pedig már nem lesz nagyon visszakapaszkodás. Az embereket csak egyszer lehetett megetetni azzal, hogy a gépük szabad tárolókapacitásával pénzt tudnak keresni, és hogy ezzel együtt még a Földet is megmentik.
Ebben a történetben nem is az a legrosszabb, hogy rengeteg ember sok pénzt veszített, hogy keletkezett teljesen feleslegesen egy csomó elektronikai hulladék. Hanem, hogy ezzel jó időre teljesen erodálták a környezetvédelemmel összeköthető ilyen irányú kezdeményezéseket. Sokak szemében lejáratták, elértéktelenítették, bóvli marketingfogássá silányították a zöld gondolatokat, ami pedig elképesztően káros.