A filmekben, könyvekben persze már régen megjelentek és népszerűvé váltak a robotebek, elég, ha csak a Doctor Who sorozatban feltűnt K2-re, a Jetson család Astro nevű gépblökijére vagy akár a Macsakafogóban feltűnt hatalmas bulldogra gondolunk.
De voltak cégek, amelyek nem adták fel a küzdelmet, amelyek közül legtovább a Sony jutott. Aibo fantázianevű 1999-ben bemutatott robotkutyusa egész nagy feltűnést keltett, de sokan alapvetően továbbra is csak egy játékszerként tekintettek rá. Sokáig úgy tűnt, hogy ezek a mechanikus ebek nagy érdeklődést keltenek, azonban gyakorlati hasznosításuk sosem fog megtörténni. 2005-ben aztán felbukkant a Boston Dynamics egy olyan eszközzel, amely alapvetően változtatta meg mindazt, amit az ilyen berendezésekről gondolt a világ.
Az 1992-ben a nagy hírű MIT (Massachusetts Institute of Technology - Massachusettsi Műszaki Egyetem) egyetem leágazásaként alapított, tehát igen jó alapokkal rendelkező társaság ugyanis egy sokkoló masinával rukkolt elő. A BigDog, azaz NagyKutya névre hallgató modellt ugyanis a hadsereg számára fejlesztette a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency - Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége), tehát szó sem volt valami gyerekes játszadozásról.
Viszont a korábbi pilóta nélküli katonai járművektől eltérően nem kerekeket vagy lánctalpakat használt a mozgáshoz, hanem lábakat.
Ennek pedig konkrét oka volt, mert az volt a cél, hogy olyan akadályokon is át tudjon kelni, ahol a hagyományos katonai gépek csődöt mondanak. Akár 35 fokos leejtőt is képesek leküzdeni, úgy, hogy 150 kilót is elcipelnek 6,5 km/h-s sebesség mellett. A BigDog bár nagyon ígéretesnek tűnt, a hadsereg végül mégsem kért belőle, mert túl hangosnak találták a blökit. A Boston Dynamics viszont nem kukázta a projektet, hanem úgy döntöttek, hogy a visszajelzések figyelembevételével tovább haladnak a már megkezdett úton.
A céljuk az volt, hogy olyan eszközökkel állhassanak elő, amely a hadsereg mellett az állami hivatalok, katasztrófavédők és magánkézben lévő gazdasági társaságok figyelmét is felkelthetik. Tehát rögtön azzal terveztek, hogy tágítsák a határokat, és minél többféle, négylábú robottal rukkoljanak elő. Hogy nem butaság, amiben gondolkodtak, azt az is bizonyítja, hogy a példájukat több más cég is követte, akik hasonló eszközökkel kezdtek foglalkozni. Ma már ott tartunk, hogy sikerült kiküszöbölni a korai példányok hibáit, így a mostaniak már lényegesen halkabbak és stabilabbak elődeiknél. A Boston Dynamics Spot névre hallgató masináját például kőkemény rúgásokkal, ütésekkel próbálták kibillenteni egyensúlyából, de a gömbcsuklók és a masszív talpak tették a dolgukat.
A legfejlettebb modellek már képesek ugrálni, futni, le tudnak kuporodni vagy a hátukra is fordulhatnak. Irányíthatóak a távolból, akár egy böngészőn keresztül egérrel, billentyűzettel is, és a késleltetés pedig csupán néhány milliszekundum, tehát a navigáció szó szerint valós időben történik. Rendelkeznek beépített kamerával, és akár belső nézetből is vezérelhetőek, de akár úgy is, hogy a felhasználó csak rákattint a térkép egy kijelölt pontjára, a "kutyus" pedig árkon-bokron keresztül elindul, hogy elérje a célját.
A robotkutyákra felerősíthetőek szenzorok, kamerák, hangszórók, tabletek és csomagok is. Ezáltal számos feladat elvégzésére alkalmassá válnak, például képesek eljutni, emberek által megközelíthetetlen területekre, beküldhetőek toxikus környezetbe, vegyszerekkel elárasztott terembe, vagy romok közé például.
Alkalmasak arra, hogy gyógyszereket, italt juttassanak el a rászorulóknak veszélyes terepen is, és a koronavírus-járvány alatt a fertőző betegeket is ők látták el különféle javakkal, például táblagépekkel és laptopokkal, hogy tudjanak a szeretteikkel kommunikálni.
Korábban szó esett a Sony-féle Aibo-vonalról, amely gyerekjátéknak indult, és amelyet mind a mai napig forgalmaznak. Mellettük több cég is kínál hasonló, tehát viszonylag pici, sokszor plüssel bevont, alapvetően otthoni használatra szánt robotkutyákat. Azonban ezek az eszközök, már sokkal inkább úgynevezett személyi asszisztensek, mint pusztán gyerekjátékok. Lehet velük szóban kommunikálni, képesek az okostelefonnal vagy felhőalapú rendszerekkel vezeték nélküli kapcsolatot létesíteni, így alkalmasak az ott tárolt információk lehívására.
Tehát például meg lehet kérni az ebet, hogy szóljon, ha közeledik valami fontos határidő, vagy hogy olvassa fel a leveleket, illetve nézzen utána, hogy mi lesz a moziban. Akadnak olyan termékek, amelyek a beépített kameráik révén biztonsági funkciók ellátására is képesek, illetve természetesen távolról irányíthatóak. A már említett hangszóróknak, mikrofonoknak és kameráknak köszönhetően akár az is megparancsolható ezen eszközöknek, hogy segítsenek a gyerekeknek a tanulásban.
Régóta benne van a pakliban, hogy a robotkutyák esetleg tömegesen elterjedhetnek, és erre még sohasem volt akkora esély, mint manapság. Az már világosan látszik, hogy a nagyméretű, munkára, katonai célokra szánt példányok teljesen életképesek. És az is tény, hogy a kisebb otthoni darabok is át tudták törni a korlátaikat, így sokoldalúvá, és tényleg nagyon hasznossá váltak. Már csak azt kéne megoldani, hogy az árakat valahogy csökkentsék, mert alapvetően szerintünk ez a fő akadálya annak, hogy mindenhol robotkutyák mászkáljanak. A Boston Dynamics-féle eszközök és a hozzájuk hasonló ipari jószágok ára durván 20-25 millió forint körül alakul, és az említett otthoni ebekért is elkérnek minimum párszázezer forintot, ez pedig egyszerűen túl sok pénz, bárhogy nézzük is.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!