Néhány éve még mindenki a számítógépen tárolta az összes családi fotót és videót, a gyerek első születésnapjától kezdve a nyaralásokig. Ennek a gyakorlatnak természetesen megvolt az az előnye, hogy a tulajdonoson – és azokon a családtagokon, akik esetleg még tudták a gép jelszavát – kívül más nem fért hozzá ezekhez a képekhez.
Viszont ekkor még sajnos fennállt az a veszély is, hogy ha a számítógépünk valamiért megadta magát, akkor bizony minden adatunk, emlékünk elveszett – akár végleg.
Persze mindig is volt lehetőség különböző mentéseket létrehozni, de ez egyrészt macerás, másrészt időigényes dolog volt és még így is előfordulhatott, hogy pont olyan adatunk hiányzott nagyon, ami a legutóbbi mentés és az összeomlás közt keletkezett, és így sajnos beszippantotta a digitális nemlét.
Ezeken a problémákon kicsit segített az online tárhelyek, azaz az úgynevezett felhő alapú tárhelyek megjelenése, mert ide már a számítógépünk vagy a telefonunk akár a keletkezésük pillanatában feltölthette adatainkat, fényképeinket, videóinkat Ennek köszönhetően az adatvesztés már kissé ritkább dologgá vált, felmerült viszont egy merőben új probléma, a biztonság kérdése.
Hiszen a „felhőbe" tölteni az adatainkat, az gyakorlatilag olyan, mint ha kiraknánk őket egy széfben a városközpontba. Innentől kezdve csak a jelszavunk áll az adataink és azok közt, akik meg akarják szerezni őket. Nem is beszélve arról, hogy ezek a felhőszolgáltatások többnyire elég kevés tárhelyet adnak ingyen, a komolyabb csomagokért bizony fizteni kell, márpedig ma már a digitális fotók sem túl kis méretűek, nem is beszélve az elkészült családi és egyéb videókról.
A nagy fájlok mellett a digitális fotókról is érdemes otthoni másolatot tárolni még akkor is, ha vásároltunk nekik megfelelő méretű tárhelyet, mert a felhőben tárolt fiókhoz akár illetéktelenek is hozzáférhetnek, és törölhetik is – ilyen esetben pedig a régi emlékeknek is annyi.
Természetesen manuálisan is megoldható, hogy egy vagy több külső winchesterre átmásoljuk az adatokat, a merevlemezeket pedig elzárjuk a szekrénybe. Alapesetben ez is működőképes megoldás, de mivel nem automatizált, elég nyűgös használni.
Ennél fejlettebb megoldás, ha egy hálózati adattárolót, más néven NAS-t választunk. Egy ilyen eszköz egy-két merevlemezzel is működőképes, de vannak olyan változatai, amelyek több winchester (négytől akár 12-ig) fogadására is alkalmasak. Ez azért fontos, mert egy ilyen adattárolót úgy is be lehet állítani, hogy az adatokat több lemezre klónozza: így az egyik merevlemez meghibásodása esetén is megmaradnak az adatok. A routerre csatlakoztatandó hálózati tároló másik előnye, hogy a rajta tárolt adatokat, az otthon lévő összes fájlt – zenét és filmet – számítógépről, laptopról vagy okostelefonról, táblagépről is el lehet érni. Emellett pedig a számítógépeink, telefonjaink képesek rájuk teljesen önműködően adatokat, képeket, videókat, biztonsági mentéseket feltölteni. Így aztán ha valamelyik eszközünk esetleg összeomlana, jó eséllyel minden adatot vissza tudunk nyerni a biztonsági másolatokból.
A biztonságot tovább lehet fokozni négy merevlemezes adattárolókkal, bár ezek önmagukban is drágábbak – egy tipikus négylemezes eszköz, a Synology DS920+ - ilyet kapunk meg egy teszt erejig - már kétszázezer forintba körüli összegbe kerül és ebben még nincs benne a hozzá vásárolt merevlemezek ára. Ezért az összegért persze már messze nem egy belépő szintű NAS kapható, hiszen amellett, hogy a négy bővítőfiók segítségével már szinte beláthatatlan mennyiségű tárhelyet kapunk, ez a készülék az adatmentésen kívül számos más extrával is szolgál.
Ezt azonban már olyan speciális módba is lehet kapcsolni, amely szétosztja az adatok többszörös tárolását a lemezek között, így a négyből csak egy lemezt foglalnak el teljesen a duplikált adatok, a másik három tartalma hasznos adattárolásra felhasználható. Ebben a módban az összes elérhető merevlemez egyetlen közös tárhelyként látszik a hálózatra kapcsolódó számítógép, okostelefon vagy táblagép számára is. A hűtés és a HDD-k zaja alig hallható, mert a lemezek rezgéscsillapító gumiágyon vannak rögzítve. Léteznek kifejezetten NAS-ban való használatra – folyamatos üzemre – optimalizált merevlemezek is, ezek valamivel drágábbak, de több garancia jár hozzájuk.
Egy kétlemezes típus még az eszközök csúcsra járatása esetén is csak 19 wattot fogyaszt, egy négy winchesterrel szerelt pedig 25 wattot. Az átlagfogyasztás ennél alacsonyabb, mert a rendszer csak nagy fájlok másolása, szimultán fájlok torrentes letöltése és biztonsági kamerák vezérlése esetén van teljesen leterhelve, az idő legnagyobb részében azonban készenléti üzemben van, ami csupán néhány wattos fogyasztással jár (ennél egy laptop vagy asztali számítógép lényegesen több áramot fogyaszt).
Ráadásul a berendezést be lehet állítani úgy is, hogy késő este lekapcsolja magát, és csak reggel kapcsoljon be, amikor szükség van rá. A szakértő szerint egyébként egy NAS mellé érdemes egy nagyjából húszezer forintos, kissé vastag elektromos hosszabbítóra hasonlító szünetmentes áramforrást is beszerezni, ez egyben a villámcsapás vagy hiba okozta túláramtól is megvédi az eszközt, amit nem szabad a földön tárolni, mert a ventilátora hamar elkoszolódik.
A bittorrentes letöltést a hálózati táron úgy lehet elindítani, hogy behívjuk a számítógép böngészőjén a kezelőfelületét: a téglalap alakú berendezésen ugyanis nincs képernyő vagy más beviteli felület. Az általunk kipróbált Synology modell lehetővé teszi azt is, hogy az interneten keresztül – jelszó birtokában – hozzáférjünk a tárolt fájlokhoz, akár a nagymamának vagy más rokonnak is hozzáférést adhatunk a teljes családi fotógalériához, amelyet ő a böngészőjében a Flickréhez hasonló felületen nézegethet.
A zenékhez, filmekhez is hozzá lehet férni hasonló módon akár távolból is: ráadásul az általunk kipróbált készülék képes érzékelni, hogy milyen eszközről kérik le az adott tartalmat, így például okostelefonra csak gyengébb minőségben küldi ki a filmet, hogy takarékoskodjon a sávszélességgel. A Synology tárolói megfelelő – az eszközzel kompatibilis – biztonsági kamerákat is tudnak vezérelni: nemcsak a kamerák felvételeit rögzíti, de távoli elérést is biztosítanak a képekhez és felvételekhez.
A legtöbb hálózati adattárolóhoz lehet wifis modult vásárolni, így azok vezeték nélkül is tudnak kapcsolódni az otthoni hálózatra. Noha ez lehetővé teszi, hogy elvileg a lakás bármelyik sarkában elhelyezhetjük a NAS-t, a router és a tároló között célszerű vezetékes kapcsolatot létesíteni. Ez ugyanis stabilabb, gyorsabb kapcsolatot biztosít a könnyen megzavarható wifinél. Ha van otthon médialejátszó vagy okostévé, azt is célszerű vezetékkel összekötni a hálózati berendezésekkel, csak a kisszobában lévő laptop vagy táblagép esetén ragaszkodjunk a wifihez. A vezeték nélküli átvitel rádióhullámait sok tényező zavarhatja meg, és mondjuk egy 4k felbontású film átvitelekor ez bizony már gondot jelenthet.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!