VHS: Ezen néztük az alámondásos Rambót és a német pornófilmeket

A VHS magnók sokáig minden otthonban ott voltak. Volt, ahol több is volt, hogy könnyebben másolhassák a kölcsön kapott filmeket.

A legendás videómagnók Magyarországon is rengeteg háztartásban ott voltak, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy forradalmi hatásuk volt.

A XX. század közepén a televíziózás robbanásszerű elterjedése bebizonyította, hogy a nagy tömegek részéről van komoly igény arra, hogy a különféle audiovizuális tartalmakat otthonukban fogyasszák, hasonlóan mondjuk a zeneszámokhoz. De mivel a képi jelek sokkal több adatot tartalmaznak, emiatt sokáig nem volt mód a filmek, sportközvetítések, koncertfelvételek vagy videoklipek, ilyen módon történő eltárolására.

A VHS magnók sokáig minden otthonban ott voltak. Volt, ahol több is volt, hogy könnyebben másolhassák a kölcsön kapott filmeket. Forrás: Origo

Azonban a hetvenes évek végén berobbanó VHS technológia megváltoztatott minden. A mágnesszalagokat már az 1950-es évektől használták ilyen feladatra a nagy tv társaságok, azonban az ő rendszereik az átlagember számára túl nagyok, nehezen kezelhetőek és megfizethetetlenek voltak. A nagy cégek közül sokan érzékelték az ilyen irányú igényeket, és intenzív fejlesztésbe kezdtek, hogy kisebb és olcsóbb megoldásokkal rukkolhassanak elő.

Háború Japánban

A japán szórakoztatóelektronikai cégek akkor élték egyik fénykorukat, az európaiak és az amerikaiak pedig már leszálló ágban voltak, így nem véletlen, hogy a miniatürizálásban élen járó feltörekvő távol-keleti konszernek jelentkeztek életképes technológiákkal e téren. De mint ahogy az már annyiszor megtörtént ezelőtt és ezután is, ekkor sem tudtak összefogni. Nem egyesítették erőiket, hanem a csökönyös vállalatok saját útjukat járva, egymással is háborúzva csörtettek előre a siker irányába.

A műsorszórók is előszeretettel használták ezt, vagy az eggyel fejlettebb S-VHS technológiát. Forrás: Origo

A sort a Sony nyitotta, amely 1975-ben rukkolt elő Betamax nevű technológiájával, amely megfelelt szinte minden kívánalomnak. Maga a lejátszó, és mágnesszalagot tartalmazó kazetta is viszonylag kompakt volt, az eszköz könnyen kezelhető, és lehetővé tette a tv műsorok közvetlen rögzítését is.

Azonban a Sony magának akart mindent, és borsos licenszdíjat kért mindenkitől, aki a technológiával szeretett volna foglalkozni, ami sokaknak csípte a szemét.

A nagy rivális, a JVC 1976-ban mutatta be saját eljárását, amely a VHS névre hallgatott, és első pillantásra úgy tűnt, hogy esélye sem lesz a háborúban.

VHS világhódítás

A VHS ugyanis később jött, rosszabb volt a kép- és hangminősége, ráadásul a fizikai hordozó, azaz a kazetta is nagyobb volt. Azonban a JVC vezetősége sokkal-sokkal kevésbé volt mohó, és nem kértek drága licenszdíjat, emiatt sokkal többen fordultak az ő technológiájuk felé. Ebből fakadóan hamar már lényegesen olcsóbbá váltak a VHS eszközök, ami a potenciális partnerek számára vonzóbbá tette a terméket. A japán és európai gyártók inkább a JVC megoldását preferálták, de a Sony a legfontosabb piacnak számító Egyesült Államokban betonbiztos pozíciókkal bírt.

Aztán megérkezett egy olyan szereplő, amely végül eldöntötte ezt a kérdést: A pornóipar.

Bizony, ez volt az a korszak, amikor a szexfilmek gyártói is meglátták a lehetőséget az otthoni tartalomfogyasztásban. Nekik pedig nem a számított, hogy milyen a kép- és hangminőség, hiszen maguk a felnőttfilmek sem erről szóltak soha. Csak az volt a fontos, hogy minél több lehetséges vásárlóhoz eljuttathassák az alkotásaikat.

A videómagnók hamar meghódították a világot. Forrás: By J.V.C. (progettista/ costruttore) - Catalogo collezioni (in it). Museoscienza.org. Museo nazionale della scienza e della tecnologia Leonardo da Vinci, Milano., CC BY-SA 4.0,

Emiatt aztán a VHS kazettákon kezdték forgalmazni ezeket filmeket és egyéb audiovizuális szex produkciókat. Az emberek pedig értékelték ezt a koncepciót, és lenyelték a békát az alacsonyabb árért cserébe. A pornóipar kivirágzott az otthoni mozizás hatására, és a két szektor kölcsönösen erősítette egymást, hiszen sokan voltak, akik elsősorban azért vásároltak VHS videómagnót, hogy azon felnőttfilmeket nézzenek.

Kisebb kamerákban a kompaktabb VHS-C kazetták kellettek, amit egy adapterrel simán lejátszott az asztali magnó. Forrás: Origo

A nyolcvanas évek elejére ez a formátumháború gyakorlatilag eldőlt, és bár a Betamax is fennmaradt még jó darabig, de a VHS népszerűsége sokkal-sokkal nagyobb volt. Ebben az időszakban nyitották meg kapuikat az első videótékák is, amelyek a mostani online streamingszolgáltatók, tehát a Netflix és a társai, előfutárának tekinthetőek.

Magyarországon is hódított

Hazánkban a nyolcvanas évek első felében bukkantak fel az első videómagnók a háztartásokban és vendéglátóipari egységekben, és ritkaságuknál fogva nagy feltűnést keltettek. Látva könnyű kezelhetőségüket, és hogy milyen sok extrát nyújtanak, hamar népszerűvé váltak Magyarországon is. Amíg a szocializmus idejében két, államilag erősen kontrollált tv csatorna létezett csak, viszont a videómagnók és kazetták lehetővé tették, hogy olyan filmeket és műsorokat is megnézzenek a magyarok, amelyeket az állami döntéshozók nem akartak a szemük elé engedni.

Borzasztó minőségű, ezerszer másolt, feketepiacon árult kazetták terjedtek futótűzként, és ez volt az az időszak, amikor sufniszinkronnal készültek az úgynevezett alámondásos anyagok.

Ez a megoldás egy mai fiatalnak talán már elképzelhetetlen lenne, de akkoriban teljesen normálisnak számított, hogy egy unott férfihang volt minden egyes szereplő (még a nőké is!) vagy a narrátor hangja. Tudunk olyan kocsmákról, ahol záróra után privát vetítéseket rendeztek, illegális mozit nyitva, elképesztő bevételt generálva a tulajdonosoknak.

VHS-C kazetta és adapter. Forrás: Origo

Az emberek itt összegyűltek és tátott szájjal bámulták például a Rambo vagy a Terminator kalandjait, amit az állami tévében hiába is kerestek volna. Hogy az innen-onnan beszerzett, itthon tiltottnak számított erotikus alkotásokról ne is beszéljünk.

Végül a Sony is beadta a derekát, és elismerve a vereségét, 1988-ban színre lépett saját VHS videómagnójával.

1995-ben aztán színre lépett a DVD szabvány, amely minden szempontból jobb megoldást nyújtott és ezt követően a VHS pozíciói folyamatosan gyengültek. De egészen a kétezres évek elejéig viszonylag stabilan tartotta a pozícióit a technológia, annak ellenére, hogy az új, digitális optikai formátum minden szinten előrelépést jelentett. Ezt követően viszont rohamosan vesztett népszerűségéből az eljárás szerte a világon, amelynek a Blu-ray és az online tartalomszolgáltatás adta meg végül a kegyelemdöfést. Legalábbis látszólag. 2016-ban az utolsó talpon maradt harcos, a Funai is letette a fegyvert, hiszen bejelentette, hogy többé nem gyárt VHS videómagnót, és ezzel úgy tűnt, hogy a szórakoztatóelektronika egy dicső fejezete ezzel lezárul.

Visszatérés a sírból?

Azonban az elmúlt egy-két évben váratlanul életjeleket kezdett mutatni a VHS technológia. Azzal párhuzamosan, hogy egyre több magnókazettát kezdtek eladni, megnőtt az érdeklődés a videókazetták iránt is az Egyesült Államokban és Ausztráliában is.

Ennek okait pedig csak találgatni lehet. Nyilván az újabb technológiák jóval kényelmesebbek, és sokkal jobb képminőséget szavatolnak, viszont az is tény, hogy a hagyományos videózás rítusa, a szalag visszatekerése, az esetleges képhibák sokak számára perverz módon vonzóak lehetnek.

A fiatalok, akik sosem találkoztak fénykorában ezzel a technológiával úgy tekintenek rá, mint valamilyen egzotikumra, amely önmagában érdekessé teheti számukra a VHS videózást.

Még az is lehet, hogy visszatérnek a régi, hősi idők, és a blockbuster filmeket újra kiadják majd ilyen formában is, és erre egy évtizede biztos nem gondolt volna senki.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!