Nekik gyűjtöttünk össze egy csokor jótanácsot, melyek segíthetnek a tökéletes fotó elkészítésében:
A tűzijáték fotózása nem egyszerű kihívás elé állítja a fényképezőket. Nem mindegy tehát, hogy mivel próbáljuk ki ezt a sportot. Alap tükörreflexes gépek már jók lehetnek, erősebb kompakt masinák is, a mobiltelefonok közül viszont inkább a komolyabb darabokkal készíthető csak olyan kép, ami akár már monitorméretben is élvezhető.
Néhány fényképezőn, és mobilon már külön tüzijáték mód is található, ezt mindenképpen érdemes kipróbálnunk, ha ilyen készülékünk van.
A legfurább, amit az ember koncerteken, olimpiai megnyitókon vagy akár tűzijátékon lát, az az, hogy a nézők közt szinte állandó a vakucsillogás. Ez azért fura, mert ilyenkor látszik, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs a fényképezésről.
Ebben az esetben ugyanis szinte a végtelenbe villantanak egy olyan fényforrással, ami alapvetően arra van kitalálva, hogy 1-3 méterre található tárgyakat megvilágítson. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de a kamera ilyenkor fel van készülve a vaku villanására, ami azt jelenti, hogy egy viszonylag világos terepre számítva megpróbálja leképezni a világot, és ehelyett nagyot koppan a sötétségen, ami fogadja.
Tehát még egyszer:
Este, vagy sötétben a vakuzást használjuk csak 2-3 méteres közelségben lévő téma lefényképezéséhez, tűzijátékon, sporteseményen felejtsük el!
Egyébként lassan a közeli képekhez sem kell a vaku, mert egy mai fejlettebb kamera, vagy okostelefon sokkal jobb képet készíthet az éjszakai módjával, mint úgy, ha a témát egy hirtelen fehér fénnyel megvilágítjuk.
Mindenestre a tűzijáték fényképezéskor biztos, hogy csak rontunk a vakuzással.
Amennyiben a választott gép megengedi, érdemes hosszú záridőt használni, mert így a robbanás teljes folyamata megörökíthető. Szép, rajzos képek készíthetőek ezzel a módszerrel és a modern telefonok éjszakai módja is pontosan így csinál kiváló képeket nagyon kevés fény mellett is. Viszont van ennek a módszernek egy hátránya is, mégpedig az, hogy így nehéz megfogni a gépet anélkül, hogy bemozdulna. Éppen ezért:
Egy éjszakai, hosszú záridővel készült kép elkészítésénél nagyon fontos, hogy mozdulatlanul tartsuk a fényképezőt, így ha csak tehetjük, támaszkodjunk ilyenkor neki valaminek, tartsuk vissza a levegőt a fotózás pillanatában, vagy ami az igazán jó megoldás, használjunk valamilyen állványt.
Manapság már nem csak a fényképezőkhöz, de a mobilokhoz is kapható rengeted véle állvány, amire a telefont ráerősítherjük és fixen tarthatjuk. Kaphatóak még olyan "gimbal"-ok is, amelyek segítenek a kézremegésünket semlegesíteni, így a telefont nem kell letámasztani a földre. Ez egy zsúfolt rakparton amúgy sem lenne túl könnyű feladat.
A régi kompaktosok „kezében” maradt benne a reflex, hogy ész nélkül zoomoljanak. Ezt mindenképpen el kell felejteni, ha az ember telefonnal akar fényképezni. Van ugyan egy ritka csoportja a telefonoknak, melynek tagjai rendelkeznek optikai zoommal, de amelyek nem, azok supán digitálisan belenagyítanak a képbe és ez nem úgy történik ám, mint a Mission Impossible jeleneteiben, hogy a végtelenségig éles, részletes képet kapunk. A közönséges halandók ekkor többnyire életlen, kockás, használhatatlan képet kapnak valami ilyet:
Inkább utólag trükközzünk a képkivágással, hiszen a mai gépek már akkora képeket készítenek, hogy azokból egy jó részt levágva még mindig értelmezhető marad a méret, és a téma hangsúlyosabb lesz.
A tükörreflexes gépek tulajdonosaira természetesen ez nem vonatkozik, náluk szerencsére nincs lehetőség a digitális zoomra.
Az ember nem is gondolná, hányszor fordul elő, hogy egy rossz kéztartásnak köszönhetően zsír kerül az optikára. Ilyenkor érdemes egy mikroszálas kendővel letörölni azt – jó, ha egy ilyen mindig van nálunk, ha bármikor is fotózni szeretnénk –, mert különben a legjobb kamera vagy telefon is rossz, homályos képeket készít.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!