Valóságshow első vérig

A múlt héten a Sylvester Stallone nevével reklámozott Contender című valóságshow egyik szereplője beült az autójába, majd fejbe lőtte magát. Az eset kapcsán is felmerült, hogy a realityk igen rossz hatással is lehetnek a szereplőkre, nem mindenkinek hoznak javulást, fényt, boldogságot, pénzt az életébe.

A Contender nevű bokszolós valóságshow még el sem indult, de múlt héten már elég komoly - negatív - reklámot kapott, ugyanis az egyik szereplő öngyilkos lett: a philadelphiai rendőrség közlése szerint Najai Turpin múlt hétfőn, hajnali négy óra körül fejbe lőtte magát egy parkoló autóban. A show nagy részét már előre rögzítették, így a heti vetítésű sorozatban minden bizonnyal feltűnik majd Turpin is. Talán nincs semmi összefüggés a műsor és a szomorú eset közt, talán a sportember a reality nélkül is végzett volna magával, de ez az esemény újra felerősíti azokat a hangokat, amelyek azt vallják, hogy a műfaj kezd veszélyessé válni.

Az NBC tévécsatorna show-ja március 7-én kezdődik, de a több mint kellemetlen incidens ellenére a vezetők nem terveznek változást. Mark Burnett producer a New York Timesnak nyilatkozva elmondta, hogy "semmi nem változik", minden megy a tervek szerint. Turpin halála persze nem hagyta érzéketlenül a stábot, az NBC anyagilag igyekszik segíteni a bokszoló családján. A sportember egy kislány apja volt, ezenfelül öccse és húga megélhetését is ő biztosította.

A legtöbb támadás azért éri a show-k készítőit, mert gyakran megalázzák a szereplőket, vagy éppen kínos, nehéz helyzetbe hozzák őket Ez viszonylag könnyen kivédhető azzal, hogy akikben kellő exhibicionizmus tombol, azok felkészülnek ilyen esetekre, és vállalják ezeket, miközben senki nem kényszeríti őket arra, hogy élő kukacot egyenek vagy pucéran álljanak egy napot. Sok támadás éri az egyre extrémebb amerikai show-kat, mert a legtöbbször felemelnek egy-két szereplőt, kiemelik az ismeretlenségből, villanó vakuk kereszttüzében mutogatják, mint egy furcsa lényt egy távoli galaxisból - majd eldobják, mint egy gyűrött buszjegyet.

A szürkeségből kiemelt "nép fia" élvezi a csillogást, a fényes partikat, a sztárok, ismert emberek társaságát, majd sokszor elfelejtik őt, lezuhan a mélybe. Ez az, amit sok realityszereplő nehezen tud feldolgozni, ugyanis közülük idővel csak a tényleg tehetségesek tudnak megmaradni a médiában. Tehetség híján a szereplő pár hónapig képes felszínen maradni, majd elfelejtődik, anélkül, hogy bármit is profitálhatna az ismert arcból. Egy év múlva pedig többen eltűnődünk majd: vajon ez az arcot a Kék fény-ben láttuk, vagy ez a srác a sarki hentes segédje?

"Nézzünk szembe az igazsággal, közülünk nagyon sokan szeretik a realityműsorokat. Szeretjük mi kiválasztani a győzteseket és a veszteseket. Csak közülünk kevesen gondolnak bele, hogy milyen hatással van ez a dolog a szereplőkre, a műsor fináléja után" - írta Lisa Hepner, a Contender produkció munkatársa. "Pont a múltkor, egy este néztem az American Idol-t, ott az egyik vesztes annyira le volt törve, hogy közölte, hogy már soha az életben nem lesz semmi hite önmagában, ugyanis hiába próbálkozott, sehova nem jutott el. Akkor épp arra gondoltam, hogy nehogy öngyilkosságot kövessen el" - tette hozzá.

A legtöbb baj abból fakad, hogy sok valóságshow-szereplő szeretné, ha a műsor során (vagy után) "felfedeznék" őt - de valójában nincs mit felfedezni benne, hiszen nem kiugróan tehetséges semmiben: nem fest szebben, mint ezer másik, nem lenne jobb arc egy lakberendezési műsorban, mint a már bevált karakter. Persze más a Big Brother-szerű realityk mezőnye, más típusú emberek indulnak egy Survivor-jellegű túlélőshow-ban, és megint más fiatalok próbálnak szerencsét egy zenés tehetségkutatóban - ami igazából nem is tekinthető valóságshow-nak, bár itt is van beszavazás (a Megasztár döntőjébe ketten közönségszavazatokkal jutottak be), beköltözés, kiszavazás.