Anya, én sztár leszek

Észak-budai menő diszkó, fényes nappal. Kinn 15-20 autó, tucatnyi tini két nagyobb fürtben. A falhoz támasztva egy üres pezsgősüveg, nyilván jól jön egy kis pia a merészebb koreográfia előtt, a lámpaláz ellen: a legtöbb srácot, lányt még nem pásztázta kamera. Megnéztük a VIVA új reménységeit, a géppuskalábú fiatalokat, a Táncreakció új versenyzőit. Hétfőn indul az új menet.

Míg kint bágyadtan süt az őszi nap, bent sötét van, dübörög a zene. Két csalódott legényke ácsorog a parkett szélén, itt ők már nem lesznek sztárok. Az egyik, színes cuccokban pompázó ifjú vietnami, hároméves korában került Magyarországra: ő az első forgatási napon már ki is esett, csak drukkolni jött ezúttal, akárcsak magasabb cimborája. A fehér baseballsapkás tizenéves fiú a kudarc ellenére nincs letörve.

"Jobb voltam, mint a többiek, mégis kiejtettek. A zsűrinek általában nincs fogalma a táncról. Szerintem azért ejtett ki Puskás Balázs, mert nála is jobban nyomtam. Különben van egy hiphopcsapatunk, amerikai, jamaicai srácokkal. Levy T.a Hip Hop Boyzból segít nekünk, most jön ki a maxink, nem aggódom, az bejön majd" - vonogatja vállát.

- Jól érzitek magatokat, partiztok, táncoltok! - hallatszik a kiáltás, erre több-kevesebb meggyőződéssel elkezdenek lötyögni a fiatalok, majd a monitorok mögül jön egy panasz, mely szerint "Kisón árnyék volt", így a zene leáll, Kisó meg türelmesen pislog.

A táncos tehetségkutató javában zajlik, ez a második forgatási nap. Az első alkalommal négyet terveztek, de csak két adást tudtak rögzíteni, így van pótolnivaló, mára legalább hat a cél. Egy műsor jó esetben egy-másfél óra alatt megvan, egy adásban három táncos mutathatja meg magát. Először saját zenéjükre ugrálnak, szabadon választott mozgástechnikát alkalmazva, ekkor Puskás Balázs vendég-műsorvezető kiejt egyet. A versenyben maradt kettesnek ő mutat egy koreográfiát, és aki azt legjobban prezentálja, az jut tovább.

Több százan jelentkeztek, egy előzetes casting során kiválasztottak ötvennégy, jobb mozgású fiatalt. Tizennyolc ember jut be a középdöntőbe, majd hatra szűkül a keret: ők már luxuspanzióba költöznek, sokat foglalkoznak velük, és végül egy elviheti a fődíjat, az egymillió forintot, illetve felléphet a Rapülők együttes jövő januári buliján, táncolhat - várhatóan - több tízezer néző előtt.

Közben nagy taps, bejön Lajtai Kati, illetve Kinizsi Ottó. "Nálunk inkább az éneken van a hangsúly, de persze a koreográfiára is figyelünk. Azért elsősorban az énekhang a fontos" - szabadkozik a Crystal énekesnője, majd a Barátok közt színésze mond valamit, de közben már mérgelődnek a technikusok, mert korán jött a gépből a füst. Ez olyan zsűri, melynek nincs joga dönteni a reménykedő ifjoncok sorsa felett, a sztárvendégek csak véleményt mondanak, bírálnak, de valójában laikusként szemlélik a higanymozgású srácokat. Dopeman és Zséda is jártak már erre, most másokon a sor.

Végignézünk egy selejtezőt. Előbb egy sárga pólós, piros baseballsapkás fiú produkálja magát (hadonászó kezeivel mintha rengeteg szúnyogot igyekezne elkapni), utána egy távolról Kyle Minogue-ra emlékezető szőke, copfos kishölgy bizonyít, végül egy lófarkas, barna lány mozogja be a teret, miközben spontán és irányított taps, ováció is hallatszik. Utóbbi versenyző nyer végül, lihegve, boldogan táncol tovább, de ekkorra már a színpadon szinte az összes néző, sorsára váró sztárjelölt, de a Bk Imréje is vígan kalimpál a tumultus élén.

Nemcsak Kisó és Balázs öltöznek át az újabb felvételhez, a kanapéra huppanó két sztárvendég is újabb ruhát kap. - Köszöntse nagy taps Lajtai Katit, a Crystal énekesnőjét! - hallatszik a kamerák mögül. Van némi déja vu, mintha ezt már láttuk volna egy órával korábban, holott nem szakadt meg a tér-idő kontinuum. Kifelé menet még megpillantjuk az újabb próbálkozót, a 18 éves kor körüli legényke egy lestrapált, nyúzott, szürke mackóalsóban pörög - futballválogatottunk kapusa, Király Gábor közben álmatlanul forgolódik, azon tűnődve, hová tehette szerencsehozó melegítőjét.

Kalmár Csaba