Kitömött albérlők, hibbant házinénivel

Roald Dahl újra meghökkent. Nem ő, minket! Unalmas alaphelyzet, szolid angol urak, szőrmebundás hölgyek, régiséggyűjtők és házinénik. Mégis, ahogy a finom iróniával cizellált történet lassacskán kibontakozik, hatalmába kerít valami baljós, hitchcocki feszültség. Hova fogunk kilyukadni?! A mese csattanója pedig oly váratlan, hogy legszívesebben azonnal újra kezdenénk az elejéről. A Filmmúzeum is ezt tette.

El tudják képzelni, hogy Csukás István a Süsü, Pom-Pom, Ugrifüles és Mirr-Murr helyett gyilkos humorú thriller-novellákkal váljon ismertté külföldön? Márpedig Roald Dahl esetében épp ez történt. A nyugati világ gyermekei őt mint meseírót ismerik, akinek abszurd gyermek-történeteiből több mozifilm is készült. Nálunk is bemutatták a Boszorkányokat Anjelica Hustonnal, majd a Mathildát Danny de Vitoval a főszerepben. A James és az óriásbarack-ból stop-motion bábfilm készült, a Big Friendly Giant-ból rajzfilm, legutóbb pedig a Charlie és a csokigyár Tim Burton-Johnny Depp-féle újrafeldolgozását láthattuk. (1971-ben már készült egy mozi gene Wilderrel a főszerepben. Mellesleg az említett könyvek magyarul Matilda három csodája, Szofi és a Habó, illetve Karcsi és a csokigyár címen jelentek meg, és Csukás István sok "felnőtt" verset írt.)

Dahl meséinek alaphangulata nem gyermeki, inkább a komorabb Grimm és Andersen történeteket idézi. Ha belegondolunk, Hófehérke, Hamupipőke vagy A kis hableány halmozottan hátrányos helyzetű hősnők, akik ellen temérdek igazságtalan ármánykodás irányul. (Segítünk: előbbi kettő Grimm, utóbbi Andersen.) Dahl a klasszikusokhoz hasonlóan emberszámba veszi a gyerekeket, nem guggol le hozzájuk gügyögve, hanem a felnőttek szintjére emeli őket. Meséiben a gyermekek szemszögéből csodálkozik rá a szürreális, gondokkal terhelt világra, amelyben a felnőttek a furcsán viselkedő óriások.

Dahl közel két méter magas volt, de nem csak fizikai alkata miatt emelkedett ki a meseírók sorából, hanem a humora miatt is. Nagyon értette, hogy min kacagnak, és mennyit bírnak a gyermekek. Más szerző tán meghátrált volna, de Dahl Barátságos Óriása például pironkodás nélkül ropipopp-ozik a királynő felséges színe előtt. E helyt nem részleteznénk a ropipopp pontos jelentését, de akinek jó orra van az ilyesmihez, az könnyen kiszimatolhatja. Dahl egyébként - J.R.R. Tolkien nyomdokában - külön szótárfüzetet vezetett az általa kitalált szavakról. Noha meséiben egymást érik a fantasztikus és tabuk nélküli ötletek, mégsem vulgárisak. Épp csak nem kerülnek el semmit, ami emberi. Márpedig ami emberi, azon nevetni is lehet.

Rendkívüli történetek - rendkívüli élet

Roald Dahl ismerői szerint nála sohasem lehetett észrevenni, hogy hol ér véget a valóság és kezdődik a mese. A fantasztikus történetek alapját pedig egy fantasztikus élet szolgáltatta.

Apja, Harald Dahl a századfordulón költözött családjával Norvégiából Walesbe. Miután első feleségét elvesztette, visszatért Norvégiába, hogy olyan nőt találjon, aki segít felnevelni két kis gyermekét. Feleségül vette az író anyját, Sofie-t, aki még öt gyermeket szült neki, köztük Roaldot 1916-ban, akit a Déli Sark meghódítója, Amundsen után kapta nevét. (Ismét segítünk: Amundsen útja 1911-ben volt, az Északi Sarkot pedig Robert Peary érte el elsőként 1909-ben.)

A legidősebb lány, Astri belehalt egy vakbélgyulladásba, apja pedig szabályosan "utána halt". A család, az apa végakaratának megfelelően nem költözött vissza Norvégiába, hogy a gyermekek a legerősebb oktatásban részesülhessenek. Mivel anyja egyedül tartotta el négy saját és két mostoha gyermekét, az író több bentlakásos fiúiskolát is kipróbált. Történeteiben visszaköszönnek ezen élményei, mint egy döglött egérhez kapcsoló szigorú pedellusi fenekelés, majd eltanácsolás. Ahogy a mesében, itt is jóra fordultak a dolgok: utolsó iskolájában, a Repton Public College-ban hivatásos csokitesztelő lett - a Cadbury csokoládégyár ugyanis ezen tanintézmény tanulóival értékeltette kísérleti termékeit. A desszert 1-10-ig terjedő pontozása családi hagyomány maradt a Dahléknál.

Egyetemre soha nem járt, viszont az angol és norvég mellett szuahéli nyelven is remekül beszélt, mivel éveket töltött Kelet-Afrikában olajfúróként. A háborúban pilóta lett, sőt le is zuhant a sivatagban, mint A kis herceg írója, Saint-Exupéry. Igaz, Dahl sokkal csúnyábban összetörte magát, arca és orra maradandóan torzult, sőt pár napra meg is vakult. A történetből írta meg első mesekönyvét Gremlins címmel. E gonosz kis lények a Royal Air Force repülőgépeit rongálták szándékosan. A kései Szörnyecskék mozihoz Dahlnak nem volt köze - igaz, a Gremlin-mítoszt sem ő találta ki, "csak" leírta a pilóták közt terjedő tréfás meséket.