Gladiátorok és orgiák: itt a Róma

Péntek este debütált a magyar HBO-n is a köztársaság összeomlását és a császárság felemelkedését bemutató, saját gyártású drámasorozat, a Róma, minden idők egyik legdrágább tévés produkciója. Az első évad százmillió dollárba került, a második évadot rövidesen forgatni kezdik - ez pedig 2007-ben kerül képernyőre. Az HBO és a BBC együttműködéséből született sorozat elsőre 12 részben érkezik.

Az HBO jóvoltából a bemutató előtt megnézhettünk az első pár epizódot, így bátran kijelenhetjük, hogy a költött összegnek megfelelően monumentális és látványos sorozatra ment a pénz. Aki a Trója, Nagy Sándor vagy a Rettenthetetlen véres akciójelenetei után szomjazik, akit vizuálisan lenyűgöznek a véres csaták, hatalmas seregek elkeseredett összecsapásai, az rögvest az első percekben kap egy kis ízelítőt - noha itt szó nincs számítógéppel odavarázsolt tízezrekről. A nyitó csetepatéban máris szembeötlő a szervezett római légiók kifundált és fegyelmezett harcmodora, és a szemlátomást véletlenszerűen, inkább lendületből, rendezetlenül támadó gallok harci stílusa közti jelentős különbség.

Vér és kegyetlenség később is akad jócskán, élethűen ábrázolt, módszeres alapossággal elvégzett korbácsolás vagy brutális, inkább állatias szex formájában: a nemi aktusra sem kell várni sokat, tán az ötödik percben be is következik az első. Mivel néha természetesen, mezítelenül jönnek-mennek a szereplők, vagy egészen váratlanul torokba szúrnak valakit egy tőrrel, a sorozat gyereknek nem ajánlott: túl sokat kérdezne, majd fakarddal rontana vélt ellenségeire az óvodában.

"Ritkán láthatjuk ilyen összetettnek és színesnek az ókori Rómát a képernyőn. Sokkal több köze van Rómának a mai Mexikóvároshoz és Kalkuttához, mint a tiszta fehér márványhoz. Róma egy élénken színes, vibrálóan kegyetlen hely, teli energiával, dinamizmussal és pusztulással. Kegyetlen mindennapok voltak, mindennapos harc folyt az életben maradásért, egy nagyon kis elit küzdött az éhező tömegekkel. Ugyanezt látjuk azonban ma is - bűnözés, munkanélküliség, betegségek" - mondta a sorozat egyik írója, Bruno Heller.

Az első részek politikai fondorlatai mesteriek, akad intrika, cselszövés bőven. Családi-romantikus-érzelgős szál is feltűnik a történetben, sőt, előtérbe is kerül, de körülötte és mögötte finoman alakul minden, olyan történelmi változások zajlanak, melyek az ókor egyik legnagyobb civilizációját alapjaiban rengették meg - miközben átalakították a társadalmat, és újabb héroszokat szültek.

A monumentális tévésorozat ötlete 1998-ban fogant meg Anne Thomopoulos producer fejében (ő ekkoriban az amerikai HBO műsorokért felelős alelnöke volt), majd Bruno Heller 2000-ben kezdett el dolgozni a forgatókönyvön. Egy évre rá elhatározták, hogy minisorozat helyett, hosszabb anyagot készítenek, 2002-ben beszállt a BBC, 2004-ben a RAI is besegített. A Rómához méltó díszlet készült hat helyszín, két hektárnyi területen. Meg kellett építeni - többek közt - az eredeti Forum Romanum másolatát, a templomok, épületek pedig ókori három település romjai, mintái alapján készültek.

A jelmezeket az Oscar-díjra jelölt April Ferry tervezte, és volt dolga elég: négyezer készült. Csak az első három epizódhoz 2500 jelmezre volt szükség, ezek elkészítésekor a szakemberek persze korabeli mintákat követtek. Érdekesség, hogy az 1250 lábbelit, szandált Bulgáriában, a 250 láncszemből álló, 16 kilót nyomó páncélokat Indiában gyártatták. A számok tengerében úszva tovább: egy-egy monumentális jelenetben, egyszerre mozog negyven ló és hétszázötven statiszta, színész. A sorozathoz a díszleteket egy 350 főből álló nemzetközi stáb készítette, és egy több mint 50 fős, helyi orvosokból álló csapat is segítette a produkciót.

Mondani sem kell, hogy a főszereplők hónapokig tanulták a kardforgatást, figyelvén az ókori küzdőtechnikákra. Ötvenöt olasz szereplő különleges felkészítést kapott, a kéthetes tábor során sátrakban laktak, római légióssá képezték ki őket. Mindenre figyeltek, így a fizikai próbák után sem vehettek meleg fürdőt: ha túl szutykosnak, izzadtnak érezték magukat, este megfürödhettek a közeli tóban, természetesen szappan nélkül. Éjszaka őrszolgálat várt rájuk, de az alvók sem kaptak gumimatracot.

A sorozat csatajeleneteinél korhű küzdőmódot alkalmaztak, így a rómaitól például nem látható a gall és kelta harcosokra jellemző széles, kaszáló mozdulat: inkább egy fegyelmezettebb, csoportos technika jellemezte őket, az első sor szűk egy percig küzdött, majd hátralépett, hogy váltsa a mögötte lévő vonal, így pedig mindig viszonylag pihent karok forgatták a kardokat, szúrtak a lándzsákkal.

Arthur Wicks kellékmester hat munkatársával együtt készített el mindent, amit a színészek viseltek vagy használtak: fegyvereket, játékokat, eszközöket, érméket és a lakomák ételeit is. A pénzérméket a Vatikánban készítették, és a Caesart alakító színész (Ciarán Hinds) arcképét verették rá. A lakoma összes étele ehető volt, és pont azok voltak, amelyeket abban az időben fogyasztottak az emberek. A római piacokon szinte minden kapható volt, amit az akkori világban ismertek.