A 10 évig tartó Jóbarátok sikerszériája elvitathatatlan volt, és a legtöbb sorozattal ellentétben nem a vészes érdektelenség vetett véget a szériának, hanem az, hogy a szereplő színészek úgy érezték, hogy megteremtették biztos megélhetésüket. Részenként, vagyis kvázi hetente 250 millió forintnak megfelelő amerikai dollár ütötte az utolsó években szerződésük szerint a markukat, cserébe azért, hogy egy hollywoodi stúdió színpadán hetente egyszer (persze lázas próbákat követően) elbolondoztak az élő közönség előtt. A Jóbarátok (Friends) bombasiker lett, hetente tízmilliók könnye folyt hol a nevetéstől, hol pedig... a nevetéstől, hiszen az olykor előforduló drámai elemek ellenére a sorozat célja mégiscsak a kedélyjavítás lett volna. A Jóbarátok búcsúját az USA-ban kimagaslónak számító, a sorozat átlagnézettségét majd 100%-kal meghaladó 52,5 millió (!) néző követte figyelemmel.
Sok sorozattal ellentétben, miután bezárt a New York-i bazár - még nem csukódott be minden kapu, hiszen a közönség (és saját pénztárcájuk) érdekeit szem előtt tartó producerek úgy gondolták, hogy akadhat a Hatok közül olyan szereplő, aki belátja, hogy egy tízéves sorozat főszereplőjének szinte lehetetlen, hogy kimásszon a skatulyából. A terveket persze nehezítette a színészek előzetes húzódozása, és bár nyilván többeket is próbáltak megnyerni a folytatáshoz, a kezdeti kísérletek kudarcot vallottak. Mindezek ellenére természetesen a pénzembereknek ismét igazuk lett, és Matt LeBlanc, a Joey-t alakító művész úgy döntött, hogy belécsap az elé kinyújtott jobb kézbe (miközben másik kezével a zsebre vágja a busás összeget tartalmazó csekket) és aláír egy úgynevezett spinoff sorozatra, mely a Jóbarátok-ból megismer karakterére, Joey-ra épülne.
Tehát alig lett vége a Jóbarátok-nak, négy hónapra az évadzáró epizód után, egy átforgatott nyarat követően, 2004. szeptember 9-én neki is vágott tervezett hódító útjának a Joey, hogy az egyik húzósorozatát elvesztő NBC csatornát továbbra is a csúcson tartsa. Az eredmény viszont sajnálatos módon az lett, hogy éppen a Joey verte be az első szeget a hajdan piacvezető tévétársaság koporsójába.
Persze a közönség a premiert lélegzet-visszafojtva várta (mind a 18 millió 600 ezren, a hivatalos nézettségi adatok szerint), s bár nem minden hű Jóbarátok-néző mutatott érdeklődést az olasz származású modern Casanova kalandjai iránt, de ekkora nézőtábor majdnem minden sorozatnak elismerésére válna. Azonban valószínűleg túl nagynak bizonyultak az elvárások, hiszen a valóban szerethető karakter Los Angelesbe költözésére és ottani filmes próbálkozásaira épülő sorozat nézettsége viszonylag hamar megcsappant, és a 4. epizódra - nézőinek negyedét elvesztve - már csak 15. helyet szerzett a szokásos heti toplistán. Később a mélyrepülés folytatódott, és meg nem erősített pletykák szerint a sorozat nyolcórási sugárzási időpontjában Amerika-szerte lehetett hallani a tévékészülékek távirányítóinak kattanását, ahogy a csalódott és az eredeti Jóbarátok-at visszasíró nézők elkapcsolnak az NBC-ről. A sorozat első évadának fináléját, vagyis a 24. részt májusban már csak 8,6 millióan kísérték figyelemmel, de a csatorna - köszönhetően főleg a nemzetközi érdeklődésnek - megrendelte Joey Tribbiani kalandjainak folytatását, azaz a sorozat 2. évadát is.
Az Amerikán kívüli érdeklődésre bizonyítékul szolgálhat, hogy idehaza a kódolt HBO-n mind az első, mind a 2. széria vetítésre került (utóbbi heteken belül be is fejeződik a prémium csatornán). A közép-európai régióban a Joey 1. évadának DVD-je is megjelent a Warner gondozásában - hónapokkal az amerikai megjelenés előtt. Úgy tűnik azonban, hogy az alternatív pénzkeresési metódusok a készítők részéről mégiscsak kudarcot vallhattak, mivel az NBC a második évad közepén először csak ideiglenesen levette a műsorról a sorozatot, majd a tavaszi dicstelen visszatérést követően (89. hely a 117 sorozatot tartalmazó heti toplistán és 4,1 millió kitartó néző) örökre száműzte az amerikai képernyőkről. Így a dobozban maradt nyolc epizódot csak nemzetközi forgalomban értékesítik és értékesítették, hiszen idehaza is láthatóak lesznek (és voltak az HBO-n) azok a részek, melyek az USA-ban már képernyőre sem kerültek.
A sorozat bukását leginkább az elvárásokkal lehet magyarázni, de el kell fogadni, hogy míg a Jóbarátok hat emlékezetes karakterrel dolgozott, addig e vidéken csak egy legény volt talpon, hiába akadtak masszív, karakteres mellékszereplők (Joey testvére, unokaöccse és ki nem mondott vágyainak tárgya). Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Joey-n a Jóbarátok-stábnak csak egy része dolgozott, más részük (köztük a Jóbarátok kitalálója) egyéb elfoglaltság után nézett. A folyton a csajokat és az álomszerepeket hajkurászó amorózó idővel egysíkúvá váló kalandjait a készítők folyamatosan próbálták volna feldobni az eredeti sorozatból visszahozott szereplőkkel, de hiába a sokasodó nullák a csekkeken, hiába a szép szó, a többiek nem akartak szerepelni a Joey-ban. (Néhányuknál érthető is volt, tekintettel a beinduló filmes karrierre, míg egyik-másiknál fura, hiszen akad, akit a Jóbarátok befejezése óta szinte nem is jegyez a szakma.) A producerek részéről a legtöbb, amit elértek az volt, hogy a Rosst alakító David Schwimmer volt olyan kedves, hogy ujjgyakorlatként megrendezze az 1. évad 6. és 14. epizódját.