24: Jack Bauer újabb pocsék napja

Az egyik legeredetibb amerikai sorozat, a 24 az első négy évad hazai DVD-megjelenése után a rajongók teljes megrökönyödésére folytatódik a Cool tévén a szinkronos második évaddal. Aki tehát belebolondult Kiefer Sutherland jólfésült magyar hangjába, Selmeczi Roland orgánumába, az éppen csütörtökre érhetett régóta vágott centijének végére. A színésztől azt is megtudhattuk, hogy melyik a kedvenc sorozatkaraktere - nem fogják kitalálni!

Az egyik legfoglalkoztatottabb, legtöbbet szinkronizáló színésztől sok mindent megtudtunk a sorozattal kapcsolatban, többek közt azt is, hogy a csütörtökönként hetente adásba kerülő 24-epizódokból egyelőre csak két részt vettek föl, ugyanis annyira friss a projekt. A rajongók megnyugtatására közölhetjük, hogy az ismerős hangok jó része vissza fog térni a sorozatba, így felesleges lesz kifent kaszákkal felsorakozni a csatorna székháza előtt. De vajon mire fel ez a nagy hisztéria, miért emelkedik ki a többi sorozat közül a 24, és hogy lehet, hogy egy olykor B kategóriás akciófilmeket megszégyenítő cselekménnyel rendelkező sorozat és a sorozat kezdetekor még leszálló ágban lévő színész (nevezett Kiefer Sutherland a sorozat főszereplőjeként, az immáron mitikus magasságokba emelkedett Jack Bauer-figuráért) kapta az idei Emmy-díjat, vagyis a televíziós Oscar-díjnak is nevezett szobrocskát. Mi a titok?

A titok mindössze az alapötlet. A sorozatkedvelők megszokhatták, hogy egy sorozat egy epizódja egy, esetleg két szálon futó, rövid időn, általában pár napon belül lezajló cselekményt ölel fel, tár a nézők elé erősen dramatizált formában, már persze, ha drámáról van szó. A 24 ezzel a felfogással szakított, mégpedig olyannyira, hogy a sorozat minden egyes epizódja egy óra eseményeit dolgozza fel. Ami a sorozatban egy perc alatt történik, az a valóságban is egy percet ölel fel, vagyis egy epizód, a reklámszüneteket is beleértve (akkor autóznak és/vagy vécéznek a szereplők, nem egyszerre) 60 perc eseményeit mutatja be. A gondolatot továbbfűzve pedig alapszintű matematikai ismeretekkel rendelkezők is ki tudják számítani, hogy a 24 részből álló évadokkal operáló 24 című sorozat egy teljes évada Jack Bauer ügynök egy teljes napját fedi le.

Persze nem kell megijedni, a sorozat realitásán még véletlenül sem esik csorba, hiszen az immáron öt évadot maga mögött tudó 24 (a hatodik idény januárban várható) nem arról szól, hogy Jack Bauernek szörnyen rossz hete van, vagyis az évadok nem csúsznak egymásba, hiszen némelyik között akár 2-3 év is eltelik. Ennek megfelelően az első nap, ahogy kell, éjfélkor indul és természetesen éjfélkor is fejeződik be, éppen akkorra tudja le mindenki Jackje a fenyegető veszélyeket, viszont a 2. évad már sokkal humánusabban indul, egy átaludt éjszakát követően reggel nyolc órakor. Sőt, a harmadik évad a délután egy órás kezdetével utal arra, hogy végre az események fényes nappal, dél környékén fognak véget érni, addigra kerül mindenki biztonságba, akkorra gyűjti össze az elkódorgott csibéket Jack oltalmazó szárnya alá. A 4-5. évad fantáziátlan reggel hetes kezdéséről nem tisztünk nyilatkozni, mintha csak a magyar átlagember munkakezdéséről lenne szó.

Visszatérve azonban az innovációhoz. A másik találmánya az volt a sorozatnak, bár az eszközzel más szériák is éltek, de a 24-ben állandósult csak az, hogy minden egyes epizód úgy ér véget, hogy a néző lógva marad. Afféle epizódvégi cliffhangerökről van szó, vagyis akkor ér véget az éppen aktuális rész, amikor Jack Bauerre rálőnek, de még nem csapódik be a golyó, vagy éppen kiderül Jack Bauer szomszédjának kutyájáról, hogy egy valójában hat éve beépített türkmén alvóügynök és nem az a jószág, aki figyelmesen és jóleső bólogatással hallgatta, amint Bauer minden este elmesélte neki a Terrorista-elhárításnál megesett szigorúan titkos döntéseket. Minden epizód végén lélegzet fennakad, a katarzis csúcspontján bejön egy kérlelhetetlen számláló, és csipogva hozza tudomásunkra a másodpercek lepörgésével, hogy bizony újabb rész ért véget. Így újabb egy hetet kell várni arra, hogy válaszokat kapjunk, és azt is csak azért, hogy 60 percre rá az újabb epizód végén ismét csak kígyót-békát kiáltsunk szegény, tehetetlen tévékészülékre, mert nem funkcionál időgépként, hogy előre utazhassunk a jövőbe és megnézzük a folytatást.

Szerencsére az Intercom nevű hazai filmforgalmazó cég egy kvázi-időgépről gondoskodott a kevésbé jámbor lelkületű nézők számára, hiszen a sorozat 2-3-4. évada már megjelent DVD-n, így szinte példátlan módon a gyűjtők és a szemfülesek az utóbbi években már letudták Jack Bauer legújabb, pocséknak mondható napjait, melyek végén ahogy kell (és ezzel reméljük nem árulunk el nagy titkot) megmenti a világot - és talán a lányt is megszerzi.