Megatánc: minden perc számít

Szombaton az új megaszéria döntősei először (és ketten utoljára) táncoltak élő egyenes adásban. Ott voltunk a helyszínen, megnéztük, hogyan dolgozik a stáb és mit csinál a közönség a szünetekben. Itt minden perc számít, Keveházi nem feltétlenül poénkodik azzal, hogy elveszik tőle az időt.

A stúdió felé menet rögtön egy stratégiai ponton halad át mindenki, ez a büfé és dohányzó egyben. Esemény előtti szendvicsek, esemény utáni kávék és reklámszünetes hamutartók várják a rajongókat itt, és mivel háromórás az adás, talán nincs is olyan, aki legalább egyszer itt meg ne fordulna. Húsz perccel a kezdés előtt ez a csendesebb helyiség, mert bent már zajlanak az események, főpróba van, tanul mindenki. A táncosok a nyitó koreográfiát próbálják, Tilla és Patrícia a mozgást a színpadon és az első összekötőszövegeket, a közönség azt, hogyan kell lelkesedni, a zsűri meg hogy mennyire kényelmesek a székek, amelyekben az elkövetkező órákat el kell tölteniük. Jó esetben a közvetítés stábjának tagjai azok, akik ilyenkor már nem tanulnak, mégis idegesebbnek tűnnek a versenyzőknél is. Vizsgáznak ők is mindjárt, a feszültséget fel-alá rohangászással és intézkedéssel vezetik le, ez alól csak a sokat látott szakik, például a berendezők és kameramanok képeznek kivételt.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Megasztár, ami nagyot szólt. Arcokat hozott a felszínre, ellátta a bulvármédiát és az utca emberét témával, és tisztes mennyiségű nézőt hozott a TV2-nek. Három szériát élt meg, mire alkotói és nézői úgy ítélték meg, hogy elfáradt, ideje nyugdíjazni vagy legalább pihentetni. Szombaton igazán elindult a műsor klónja, amit kimondva-kimondatlanul mindenki elődjéhez fog hasonlítani, és az első adás legfőbb érdekessége sokak számára éppen az volt, hogy mennyi újdonságot hoz.

A műsor egyik nélkülözhetetlen szereplőjével a tévénézők soha, a helyi résztvevők viszont többet találkoznak, mint bárki mással a stábból, ő a bemelegítő ember. Sági Kálmánnak hívják a nem mindennapi figurát, aki azon túl, hogy hangulatot csinál, vezényli a történéseket, ha kell, énekel, ha kell, oktat. Egy példa az utóbbira, hogy kezdés előtt felhívja a figyelmet arra, hogy eljön majd az ideje a "kereskedelmi célú tapsnak, amitől megjön a nézők sms-küldő kedve". Az előbbire pedig az, hogy nem elég, hogy profi karaokesként nyomja a Should I stay or should I go-t, de még azt is megígéri, hogy Tilla pogózni fog a szám végén, amire a megszólított nem mondhat nemet.

Minden a pontos forgatókönyv alapján történik, nem lehet nagy öröm az, hogy a csatorna a speaker számára is meglepő módon egy plusz reklámblokkot iktat az adás elé. Újabb szám következik, a zsűrit is beszélteti Tilla kicsit, aztán tíz másodperccel kezdés előtt úgy kell lezavarni a két műsorvezetőt a színpadról. A kezdés zökkenőmentes, a táncosok táncolnak, a fények villognak, a tenyerek csattannak, ahogy kell, a legrutinosabb zsűritag, Novák Péter pedig azzal a biztatással indítja neki a táncosokat az estének, hogy ebben a műfajban akár hibázhatnak is, mindent helyre lehet hozni.