"Az idő soha-soha meg nem áll / az órák róják szüntelen útjukat" - hangzik a főcímdal eleje, aminek hallatán számos, harminc felüli magyar azonnal mondaná is a megfejtést: A tavasz 17 pillanata, hetvenes évek, kötelező tévézés, gonosz, agyafúrt nácikkal, de még szemfülesebb és okosabb oroszokkal. "A Filmmúzeum fennállásának hat éve alatt ezt a műsort kérték a legtöbben, és most teljesítjük vágyukat" - örvendeztek a csatorna illetékesei még tavaly, mikor előbányászták a sorozatot.
A rettenthetetlen szovjet kém kalandjai most láthatók utoljára csatornán, egy igazi Stirlitz-maraton keretében. Szeptember 22-én és 23-án levetítik A tavasz 17 pillanata című szovjet háborús filmsorozat tizenkét epizódját. Tizenkettőt, mert csak pillanatból van tizenhét, a részek száma mindössze egy tucat. Így is az egész szombat-vasárnap délutánt és az estéket is kitöltik az egyenként legalább hetvenperces epizódok.
A három év alatt elkészült szériát az orosz titkosszolgálat, a KGB rendelte meg, és az első ember, aki látta, valószínűleg Jurij Andropov, akkori KGB-főnök, későbbi pártfőtitkár volt. Állítólag nem sokat cenzúrázott, csak a közreműködő KGB-szakértők nevét húzatta ki a film végéről.
A filmkritikusok egyetértenek abban, hogy A tavasz 17 pillanata - amely a legelső szovjet tévésorozatok egyike volt - újszerűen mutatta be a múltat, mivel a német tiszteket nem eszetlennek, együgyűnek, hanem ügyesnek és rendkívül ravasznak ábrázolták. Ám bármennyire realista is a film, a történészek és elhárítási szakértők véleménye abban egyezik, hogy szovjet felderítő nem tudott volna ilyen magas rangban a náci biztonsági főhivatalban dolgozni.