Sötétben az igazi

Október 19-én, pénteken jön a képernyőre az Odaát második évadja, miközben a napokban megjelent az első széria DVD-n: ezt a pakkot pár másik ajándékkal meg is nyerheted könnyen, ha e-mailben jól válaszolsz egy kérdésre. Az interjúból pedig kiderül, hogy a lányok kedvencei, a szellemvadász, démonölő fivérek valójában nem is hisznek a természetfölöttiben, de abban igen, hogy napjaink legkedveltebb tévés horrorsorozata lekapcsolt lámpa mellett, sötétben az igazán élvezhető.

- Tudtok magyarázattal szolgálni arra, hogy miért olyan népszerűek az efféle, a természetfölöttivel foglalkozó sorozatok, konkrétan az Odaát?

Jared Padalecki: (viccelődve) Valószínűleg miattam!... Szerintem az ember végre kivonhatja magát a hétköznapok nyomása alól. És jó móka, jó buli kiszakadni a valóságból, este, egy fárasztó nap után, jól jön az a kis adrenalin. Van abban valami érdekes, hogy az ember megtapasztalhat valami mást pár másodpercre, legyen az akár a félelem vagy akár a sztoriban valami olyan elem, ami feledteti velünk az ügyes-bajos dolgainkat. Bármilyen olyan filmet vagy sorozatot, amely elvisz egy másik világba, jó poén nézni.

Jensen Ackles: Szerintem ezen kívül az is fontos, hogy a horrorfilmek, az igazán jó horrorok az utóbbi időben hatalmukba keríthették a nézőt, ők pedig erre pozitívan reagáltak. Az ember szeret beülni a sötét moziterembe, hogy ott rémüldözhessen. Ez is épp olyan, mint a sírás vagy a nevetés. Indukál némi adrenalint, de élvezi az ember. A tévében az Odaát az egyetlen sorozat, ami ehhez hasonló hatást ér el. Oké, igaz, hogy van bőven rejtélyekkel operáló széria, amelyek kétségek közt hagyják a nézőt, de az Odaát az egyetlen, amely tényleg rád is ijeszt.

Jared Padalecki: hrrr... (horkol)

Jensen Ackles: ... vagy esetleg álomba ringat. Szóval szerintem leginkább ez választ el minket a többi sorozattól, melyek dettó ebbe a műfajba tartoznak. Ezért is mondogatjuk mindig a nézőknek, hogy lekapcsolt villany mellett, jótékony sötétségben nézzenek minket. Úgy az igazi.

- Nagy a különbség az Odaát, és a különböző, moziba készült horrorfilmek között?

Jensen Ackles: Azt hiszem a legelején éppen ezt a célt tűztük ki magunk elé, mármint, hogy minden egyes héten, minden egyes epizódban elhozzunk egy 42 perces, önálló horrorfilmet a kis képernyőre. Ebből kifolyólag szerintem inkább hasonlóságok vannak a két műfaj között, mint különbségek.

- És a színészet, a játék szempontjából?

Jared Padalecki: Véleményem szerint ez jóval keményebb meló, mert többet kell egyensúlyoznunk, jobban kell koncentrálnunk a karakterre és a karakter sztorijára, ráadásul tényleg elég sokat kell dolgoznunk naponta, lévén egy kétszereplős sorozatról van szó, így szinte minden teher a mi vállunkon nehezedik. Ráadásul fenn kell tartani a hangulatot, minden résszel meg kell próbálnunk félelmet keltenünk, és nem szabad beleesni abba a csapdába, amibe sok mozis horror is beleesik, miszerint rengeteg pénzt feccölnek beléjük, csilivili különleges effektekkel tömik tele őket, mert annyi a készítők szerint bőven elég. Közben azt gondolják, hogy meg fog tőlük ijedni a néző. Ha pedig nem, akkor kijavítják később. Nálunk ilyesmire nincs lehetőség. Egy részt hét nap alatt veszünk fel, utána megy a vágószobába, majd a készítők és a csatorna véleményezik a részt, esetleges változtatásokat javasolnak, és nem sokkal a forgatás után már megy is adásba a végeredmény. Feszített a munkatempó, nincs időnk elővetítéseket tartani tesztközönségnek. Minden héten új dolgokat kell kitalálnunk, minden héten új rémnek kell riogatnia a nézőt, ráadásul a költségvetés is adott, és egy mozifilméhez képes sehol sincs.

Jensen Ackles: A mozifilmet sokkal jobban támaszkodnak a különböző teremtményekre és a különleges effektusokra, valamint a számítógépes trükkökre, viszont a mi sorozatunk sokkal inkább karaktervezérelt.

- Nem tudom kikerülni a kérdést, amely adja magát. Ti hisztek a természetfölöttiben?

Jared Padalecki: Én abszolút nem hiszek! Sosem tapasztaltam semmi effélét, bár igaz, hogy nagy világban élünk, jókora univerzumban van ez a kis bolygó, szóval nem is vagyok szkeptikus. Persze, hogy kell lennie valaminek vagy valamiknek, ami megmagyarázhatatlan és, amibe bele fogunk futni valamikor. De saját tapasztalatom azt mutatja, hogy paranormális márpedig nem létezik.