Az MTV-n (mármint a Magyar Televízióban) 82 adást ért meg a Momentán című műsor, melyben az improvizációt hivatásként gyakorló Momentán Társulat játszotta a főszerepet. A színiegyüttes mottója, miszerint "Mi sem tudjuk, mit teszünk 5 perc múlva" a színpadon érvényesül a legjobban, az előadások egy részét ugyanis a nézőkkel terveztetik meg, máskor egy kölcsönkért tárgy kapcsán improvizálnak vagy épp egymást vizsgáztatják, a másik spontaneitásának képtelen szituációkkal próbálnak gátat szabni.
A Momentán című produkcióban némileg szabályozottabb volt a fellépésük, tekintve, hogy az improvizációk itt egyetlen téma köré csoportosultak - mivel a műsor fiataloknak szólt, a tizen- és huszonévesek problémáit, kérdésfelvetéseit próbálják megválaszolni egy-egy jelenettel. A produkciót úgy két és fél évvel ezelőtt a hasonló formátumú, csak épp a Momentán Társulatot nélkülöző Momentum váltotta fel, amely a lelki élettel kapcsolatos problémák mellett gyakorlati kérdéseket is bevont a műsorba. (Az összes adás újranézhető egyébként az MTV Videótárban.)
Két-három fiatal elmondja a véleményét az aktuális témáról, majd a műsorvezető a stúdió közönségét is kikérdezi, aztán pedig jöhet a színészek jelenete, a tandíj kérdését vizsgáló adásban például arról, hogy mit válaszolhatnak a szülők egyetemista gyereküknek, ha az velük szeretné finanszíroztatni továbbtanulását. A műsorban ül egy fiatal pszichológus is, és ez már egy régebbi produkció, a Szókimondó felé visz minket, melyet a szakma nagy öregje, Popper Péter vezetett szintén az MTV-n, 1997 és 1998 között. A lényeg ugyanaz volt, mint a Momentán esetében: kamaszkori problémákra próbáltak megoldást találni, azok jelenetbe foglalásával - csak épp ott nem színészek, hanem a közönségből (vagyis a beszélgetőpartnerek közül) kikerült fiatalok improvizáltak.
A Beugró más vonalat képvisel, hisz a műsorbeli rögtönzések nem pszichológiai, hanem erőteljesen színházi célt szolgálnak: szórakoztatni a közönséget, közben megvillantani egyet s mást a színészi virtusból. Ugyanez volt a célja Vámos Miklós Rögtön! című produkciójának is, melyet az író a Lehetetlen című beszélgetős műsora után valósított meg. Vámos színpadán már igazi színészek (Jordán Tamás, Máté Gábor, Mácsai Pál, hogy csak párat említsünk) mutathatták meg gyors és eredeti észjárásukat - a gond csak az volt, hogy a házigazda írói fejjel adta ki az instrukciókat, amelyeket adatokkal zsúfolt tele, így az élvezhetően szabad szituációk helyett sokszor görcsös, túlságosan is beszabályozott játékot kaptunk.
Az ausztrálok neves komikusa, Julia Morris a Thank God You're Here-ben:
Természetesen nemcsak nálunk, de a világ más részein is akadnak improvizációra építő műsorok: az újabbak közül az Ausztráliából indult, de aztán az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is elterjedt Thank God You're Here című vetélkedőt említhetjük, melyben hírességeknek kell helyt állniuk egy általuk nem ismert szituációban. A játékosok a műsor elején belépnek egy ajtón, ahol már egy kész helyzet várja őket, ehhez kell alkalmazkodniuk - talán a Titanicra kerülnek a süllyedés pillanatában, de az is lehet, hogy egy öngyilkost kell lebeszélniük a szándékáról vagy épp római katonaként kell jelenteniük a felettesüknek. A műsor hazájában igen nagy népszerűségre tett szert, indulásának évében (2006-ban) a legnézettebb új produkció volt.
A Whose Line Is It Anyway? hetedik évadjának legjobb dalai:
Az ilyesféle játékok prototípusa egyébként a Whose Line Is It Anyway?, amely eredetileg az angol rádióban indult el 1988-ban, de később átkerült a tévébe is: Nagy-Britanniában még mindig fut, és a tengerentúlon is ment egy darabig. A műsorban négy ismert embernek kell különféle helyzeteket megteremtenie - érdekes, hogy a résztvevők itt nemcsak színészi feladatokat kapnak, de énekes improvizációkat is sűrűn elő kell adniuk, mondjuk, az ír kocsmadalok vagy a karácsonyi énekek témakörében.