Az Angyal új életre kel
A témába vágó legfrissebb hírek arról szólnak, hogy Az Angyal-t is előhúzták tévés ötlet(telen)gazdák: a krimisorozat eredetileg 1962 és 1969 között, vagyis jó negyven éve futott a képernyőn. A főhős, Simon Templar szerepét Roger Moore játszotta, aki számára a széria remek bemelegítésül szolgált a későbbi James Bond-filmekhez - Templar ugyanis a 007-es ügynökhöz hasonló sármos kalandor, aki minden kilátástalannak tűnő helyzetből könnyedén kihúzza magát.
A leírás alapján úgy tűnik, a sztori ma is eladható, a gond csak az lehet, hogy a figura teljesen összefonódott Roger Moore-ral. Az eredeti sorozatot már 1978-ban megpróbálták újjáéleszteni, de míg Az Angyal sokunk emlékezetébe bevésődött, addig a Ian Ogilvy főszereplésével készült The Return of the Saint-re ma már a kutya sem emlékszik. (Nagyjából ugyanez a helyzet a Val Kilmerrel forgatott egész estés mozival is.) A mostani változatban a tervek szerint James Purefoy kerekíti feje fölé a glóriát: a színész leginkább a Róma című sorozat Marcus Antoniusaként lehet ismerős a tévénézőknek.
Az új Angyal különlegessége, hogy nem egy adott csatorna megrendelésére, hanem az előzetes érdeklődéstől teljesen függetlenül szeretnék elkészíteni, aztán a már kész verzióval próbálnak házalni. Az alkotógárda mindenesetre nem ígér rosszat: a producerek közt ott van maga Roger Moore is, a tévéfilmet (amelyből a sorozat készül megfelelő nézettség esetén) pedig Barry Levinson rendezi, akinek többek között olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a Jó reggelt, Vietnam! vagy az Esőember.
Gyerünk, Pajti!
Az NBC nemrég elkészítette a Knight Rider felturbózott változatát is, szintén egy másfél órás tévéfilm formájában, amely eléggé technikaközpontúra sikeredett: a hangsúly a szuper kocsira, a technikai megoldásra került, a karakterek már kevésbé állják meg a helyüket. Itt már nem Michael Knight, hanem fia, Mike Traceur áll a történet középpontjában, akinek sokáig fogalma sincs apja kilétéről és ezzel együtt tevékenységéről.
Akció az új Knight Rider-ben
Az ifjút Justin Bruening játszotta, akit egy szappanoperából, az All My Children-ből már ismerhetett a nagyközönség. Annak idején elődje, David Hasselhoff is egy napi sorozatból, a The Young and the Restless-ből érkezett a Knight Rider-be, és egyébként az új változatban is kapott egy mellékszerepet. Az eredeti sorozat 84 epizódot ért meg a nyolcvanas évek első felében, és mióta kultstátusba lépett, az idei feldolgozáson kívül több spin-offja is készült, például a Knight Rider 2000 vagy a Team Knight Rider.
Sikerek, kudarcok
A tévéfilm iránt viszonylag sokan érdeklődtek, így elképzelhető, hogy hamarosan sorozat is készül belőle. Mindenesetre a remake-ek között viszonylag kevés az értékelhető eredmény, bár kétségtelen, hogy a nosztalgikus kíváncsiság megdobhatja az első rész(ek) nézettségét - ami aztán alább is marad. Másként történt viszont a Battlestar Galactica (magyarul Csillagközi romboló) esetében, ahol az újjáélesztett sorozat is stabil rajongótáborra tett szert: az eredeti széria ötlete még a hatvanas években pattant ki Glen A. Larson fejéből, de csak a Csillagok háborúja sikere után, a hetvenes évek végén kerülhetett képernyőre. Az új verzió 2004 óta fut, áprilisban jön a negyedik, befejező évadja.
Az új Kojak plakátja
A sci-fi sorozatok rajongótábora azonban annyira speciális, hogy a régi sorozatok visszahozása, úgy tűnik, más közegben nem is nagyon működik: gondoljunk csak a Kojak-re, melynek Telly Savalasszal fémjelzett változata öt szezont és több tévéfilmet ért meg, a jó harminc évvel későbbi verziót azonban egy évad után törölték - ebben a kopasz, nyalókás nyomozót Ving Rhames játszotta, akit leginkább a Ponyvaregény Marcellus Wallace-aként ismerhetünk.
Hogy magyar példát is említsünk, nálunk a Lindá-val bántak el hasonló módon: a nyolcvanas éveket átölelő (1981-től 1989-ig futott) sikersorozat 2000-ben újabb öt résszel bővült, amely azonban meg sem közelítette elődje népszerűségét. A retróhullámot meglovagolva hazánk első szappanoperáját, a Szomszédok-at is előszedték úgy három éve - a produkciót nem forgatták újra, viszont úgynevezett infoboxokkal dúsították, amelyek a képernyő előterében megjelenve a szereplőkre, eseményekre, tárgyakra reflektáltak, mai szemmel. A forradalminak szánt módszer nemigen hozott lázba senkit, sőt inkább idegesítette a nézőket, így kis idő múlva fel is hagytak vele a készítők.