Öt év a hullaházban

Nyáron ismét elmerülhetünk egy temetkezési vállalkozás morbid világában, hisz jön a Viasat3-ra a Sírhant művek ötödik, egyben befejező évadja. A széria lezárásakor több szereplő és alkotó beszélt az érzéseiről, így többek között a főszereplő Fisher család két hölgytagját is sikerült megszólaltatni. Az interjúk angol nyelvű leiratát a Viasat3 bocsátotta rendelkezésünkre - ezekből részleteket közlünk, melyek magyarul az [origo]-n olvashatók először.

Arra, hogy miért éppen az ötödik évaddal ért véget a széria, természetesen az egyik ötletgazdától, Alan Poultól kaptunk választ, aki a show executive producere, több epizódot is rendezett. Poul elmondta, hogy a fő alkotóval, Alan Ballal (aki az Amerikai szépség megírásáért Oscar-díjat kapott) már a sorozat indulásakor megvolt a koncepciójuk, amit - jól érezték - körülbelül öt évadon keresztül lehet végigvinni. Ha előre nem is terveztek meg minden mozzanatot, az mindenképpen tudatos volt, hogy végig szinten tartsák a történetet: "Csak addig akartuk csinálni a show-t, amíg friss hatást kelt" - fogalmazott.

A vállalás, úgy tűnik, sikerült, legalábbis a Fisher család zűrös lányát, Claire-t játszó Lauren Ambrose is ekképp nyilatkozott: "Hiányozni fog ez az egész, az viszont nagyszerű, hogy az alkotók végig tartani tudták a színvonalat, és a csúcson hagyták abba a sorozatot". A színésznő elmondta, szerinte igen ritka a szakmában, hogy valaki hosszú időn át ilyen kaliberű kollégákkal és ilyen jó filmanyaggal dolgozhasson - Ambrose ugyanis annak ellenére (vagy éppen azért) álommunkának tartja a szerepet, hogy egy kemény életet kellett megjelenítenie, az apa halálával, drogokkal, abortusszal együtt. "Bár mindez semmi a munkakeresés viszontagságaihoz képest" - tette hozzá viccelődve Poul.

Ugyanígy roppant érdekesnek érezte szerepét az édesanya bőrébe bújt Francis Conroy is: amit a sorozatban Ruth végigcsinál, az szerinte "egy teljes utazás egy középkorú nő számára, egy olyan utazás, amit előtte nemigen láthattunk moziban vagy tévében. Először látsz valakit, aki cseppet sem kezeli jól a dolgait, aztán gondol egy merészet, belevág, és végül minden rendbe jön. Szóval nagyon érdekes volt ebben a szerepben megtenni azokat a lépéseket, amelyeket Ruth megtesz". A Fisher anyuka ugyanis rossz házasságban él, és csak férje halála után mer boldog lenni, felvállalja addigi szeretőjét - a gyerekeknek ez persze kisebbfajta sokkot okoz, bár nem ez az egyedüli stikli a családban.

Nate, az eredetileg csak a karácsonyi ünnepekre haza látogató fiú azt is nehezen emészti meg, hogy bátyja, David (az azóta Dexterként elhíresült Michael C. Hall alakításában) meleg - ráadásul a férfinak barátja is van, aki szintén megjelenik a történetben. Kettejük kapcsolatáról a barát, Keith Charles megformálója, Matthew St. Patrick beszélt: szerinte Keith azért szereti Davidet, "mert van benne egyfajta ártatlanság, gyengédség, amit mindig próbál megtalálni, és amihez nagyon ragaszkodik, még ha fél is tőle". És ezért is nehéz Daviddel, mert nem akarja teljesen szabadjára engedni gyengédségét: mindig szüksége van az önkontrollra, és így nem is képes beszélni az érzelmeiről.

Nincs könnyű kapcsolata Nate-nek és barátnőjének, Brendának sem - utóbbi alakítója, Rachel Griffiths ki is fakadt az interjú során: "Kibaszott Fisherek. Ki akarna egy rohadt Fisherrel járni?" Mire Matthew St. Patrick válaszolt: "Gőzöm sincs. Kész őrület. Én is ezt kérdezgetem magamtól, minden nap, mikor hazaérek". Komolyra fordítva a szót, a két színész szerint a Fisherekkel az a baj a történetben, hogy mindig csak magukra figyelnek. Általánosságban Griffiths elmondta: "Egy olyan show-ban szerepelünk, amely az emberi kapcsolatokról is szól, és színészként mindannyiunknak kihívás belehelyezkedni egy ilyen kapcsolatba".

A színészeken kívül persze a többi stábtagnak, köztük a rendezőknek is meg kellett dolgozniuk a filmért: belőlük rengeteg volt, de inkább a független filmesek, mintsem a profi televíziós szakemberek közül kerültek ki - Alan Poul úgy nyilatkozott, hogy a sorozaton belül minden részt egy komplett filmnek akartak látni, ezért válogattak ebből a szférából. A rendezők állandó váltogatása a színészek számára is tanulsággal szolgált: Lauren Ambrose saját bevallása szerint a Sírhant művek forgatásáig nem is gondolta, hogy ennyiféle munkamódszer létezik, és csak ebbe a heterogén csapatba illeszkedve tanulta meg, hogyan lehet az egymással szöges ellentétben álló emberekkel együtt dolgozni.