Russell Shoemaker szokatlan csendre ébred New York-i hotelszobájában: nemcsak a liftek nem járnak, de a máskor igen forgalmas recepción sincs senki, sőt az utcán is áll minden, miközben egyetlen élőlény sincs a környéken. Ez az Afterworld alapszituációja, és a továbbiak sem ígérnek túl sok jót: valamilyen rejtélyes esemény folytán ugyanis az emberi élet szinte teljesen eltűnik a földről, alig egy maroknyi túlélő marad - hősünk pedig elindul gyalogosan haza, Seattle-be, hátha életben találja családját.
A világvége eszméje igen régóta, tulajdonképpen a teremtéstörténetek megjelenése óta foglalkoztatja az embereket - kezdetben afféle ellenpontként volt jelen, hisz az Úrnak egyszer el is kell vennie, amit adott. Az apokalipszis eljövetelét már Keresztelő Szent János megjövendölte, és azóta időről időre önjelölt próféták, jósok, látnokok hada áll elő a világvége pontos dátumával.
Míg a régi korokban az apokalipszist általában valamilyen világméretű természeti katasztrófával (özönvízzel, tűzvésszel) társították, addig a huszadik század már az emberi erőket is belevitte a játszmába: a hidegháború, illetve a kubai rakétaválság idején egyre másra születtek az olyan sci-fik, melyek egy mindent elsöprő háború (általában atombomba-támadás) vízióját tárták a nézők elé.
Érdemes megjegyezni, hogy amíg az ötvenes, hatvanas évek jót tettek az apokaliptikus sci-fi műfajának, addig 2001. szeptember 11. után épp az ellenkezőjét figyelhettük meg: az amerikai televíziózásban jó ideig kerülték a hasonlóan borús hangulatú alkotásokat. Egy atomrobbanás után játszódik a nagy része a nálunk Sötét angyal címen futott Dark Angel-nek, melyet 2002-ben egy évad után vettek le a műsorról, holott elég stabil rajongótábora volt.
Persze azóta is születtek atomkatasztrófára játszó szériák, elég csak a 2006-ban indult Jericho-ra gondolni: a sorozat alapszituációja szerint az Egyesült Államok több városát atomcsapás éri, így egy falu közössége magára marad. A világvégét feldolgozó más filmekhez képest az a változás történt, hogy az életben maradtak itt nem különböző helyekről verődnek össze (létrehozva egy új életteret), hanem egy régóta létező közösség tagjai.
Atomrobbanás a Jericho-ban
Ha azonban a bejáratott sémára is szeretnénk példát, legjobb, ha felidézzük a Stephen King könyvéből készült Végítélet-et, melyben a New York-i helyszínelők főzsaruja, Gary Sinise játssza a főszerepet. A minisorozatban az emberiség legnagyobb része egy halálos kórnak esik áldozatul, és az elenyésző hányada is csak azért marad életben, hogy utána háborúba induljon: a túlélők ugyanis egytől egyig ugyanazt az álmot látják, egyik oldalon a jót képviselő vallási vezető, a másikon a megtestesült gonosz hívja őket.
Hasonlóan misztikus, bár nem ennyire egyértelmű szállal találkozunk a Millennium-ban is, ahol ugyan nem jön el az apokalipszis, de így is állandóan utalgatnak rá. Chris Carter az X-akták sikerét lovagolta meg következő sorozatával, ám az új széria sokkal sötétebbre sikeredett, mint elődje: a történet középpontjában Frank Black ügynök áll, aki a Millennium-csoport megbízásából különösen kegyetlen bűntettek után nyomoz. Közben próbálja felgöngyölíteni, hogy valójában mi is áll a csoport ténykedésének hátterében - valószínűleg az, hogy megvédjék az embereket a közelgő világvégétől, melynek dátumával pontosan tisztában vannak.
Látogatók: a csehszlovákok is féltek a világvégétől
Ez a célja a Látogatók csapatának is, akik az ADAM '84 fedőnevű akció keretében térnek vissza 2484-ből 1984-be, hogy megelőzzék a világvégét, megtalálják az ellenszert a végső csapásra. Egyfajta középkelet-európai 12 majom-ról van tehát szó, hisz a Látogatók egy csehszlovák sorozat volt - ha másra nem is, talán a legendás, levegőben és a föld alatt is közlekedő Lada Nivára emlékeznek belőle a nézők.