A legunalmasabb valóságshow-k

Németországban útjára indult egy valóságshow, amely egy teljesen átlagos kolbászsütő mindennapjait mutatja be. El nem tudjuk képzelni, hogy a műsor miként válhat bárki számára izgalmassá, bár a realityk történetében akadtak már hasonlóan elvetemült próbálkozások. Íme, egy kis ízelítő!

A helyszín Magdeburg, közelebbről a Curry 54 nevű sütöde, amely Olaf Bernhardttal és jókedvű csapatával várja az éhes vendégeket. Az étkezdében zajló eseményeket nyolc kamera és több mint húsz mikrofon rögzíti napi 24 órában - készül a német valóságshow, az Imbiss Live. Az internetes oldal élőképe a cikk írásakor épp azt mutatja, amint egy ötvenes asszonyság és egy hasonló korú úr (valószínűleg mindketten legalább húsz éve dolgoznak a sütödében) tesznek-vesznek a konyhában, rutinos mozdulatokkal készítik elő az ételeket. Majd a kamera elfordul, és feltűnik egy fiatalabb lány is, aki javában mosogat.

Hiába várjuk azonban, hogy mögé kerüljön egy latinos amorózó, aki már alig bír magával - itt bizony nem lesz szex, még csak flört se nagyon. Elsőre úgy tűnik, semmi más sem, ami feldobná kicsit a hangulatot: míg a traileren azt látjuk, hogy a kolbászsütőhöz tömött sorokban érkeznek a vendégek, jelenleg egy teremtett lélek nincs, aki itt költené el reggelijét. A realitynek pedig már rajongói klubja is van, amihez talán hozzájárul, hogy a hasonló étkezdéknek nagy kultúrájuk van Németországban - ennek ellenére nem tudjuk elképzelni a hazai változatot, mondjuk, egy agárdi lángososnál forgatott műsort.

Más kérdés, hogy az Imbiss Live az Abenteuer Alltag című sorozatban kapott helyet, amely a németek hétköznapi életét mutatja be különböző szakmákon keresztül - de hogy minek kell ehhez egy egész valóságshow-t kerekíteni, az rejtély. M. Kiss Csaba ugyanezt negyed óra alatt le tudta zavarni a Napló-ban, ráadásul abban jó adag játékosság is volt, ahogy a riporter szemetesnek vagy hentesnek állt. De lássuk inkább a negatív példákat, vagyis az unalmasabbnál unalmasabb műsorötleteket, persze szubjektíven szelektálva.

Cheddar Vision

A pálmát nálunk mindenképp a cheddarvision.tv adása viszi, melynek főszereplője Wedginald, egy tekintélyes méretű sajt volt. "Hősünket" egy angliai farmon készítették kézzel, majd egy sajtbolt polcára került, innen követhettük nyomon 12 hónapos érését. Tehát egy sajt a polcon: a közvetítés valóban csak ennyiből állt, bár néha bejött egy ember, belekóstolt, arrébb tette, jeles napokon egy kis díszítéssel (húsvétkor például tojással, csibés üdvözlőlappal) dobta fel a látványt. A történet szomorú véget ért: Wedginald eltűnt a polcról, megvette ugyanis egy új-zélandi bortársaság. Sorsát azonban - a szüret végeztével - újra nyomon követheti az 1,7 millió néző, aki bekapcsolódott az eredeti adásba.

A sajt egy éve, egy percben:

Stuck to ODB

Hogy feloldjuk a címbeli betűszót, a műsor házigazdája Ol' Dirty Bastard, a Wu-Tang Clan egyik alapító tagja volt. 2004-ben - alig pár hónappal a halála előtt - készített egy realityt, amelyben különös kihívás elé állította az egyetlen versenyzőt: a teljesen átlagos férfinak (bizonyos Bob, Queensből) nem kellett mást tennie, mint hogy öt napon keresztül a rapper közvetlen közelében tartózkodjon. A kettejük közti távolságot egy műszer mérte, amely azonnal elkezdett sípolni, ha Bob tíz lábnál (kicsit több mint három méternél) távolabb került ODB-tól - ilyen alkalmakkor a játékos ötezer dollárt veszített a megnyerhető 25 ezerből, összesen tehát négy hibalehetősége volt, ha nem akart pénz nélkül hazamenni.

Amazing Wedding Cakes

A lényeg a címből is kiderül, a műsorban csodásabbnál csodásabb esküvői tortákkal ismertetnek meg minket, embernagyságúval éppúgy, mint rendkívül szofisztikált díszítésűvel. A témával ugyanaz a helyzet, mint a Curry 54 mindennapjaival: az átlagember kíváncsiságát valószínűleg egy negyedórás riport is bőven kielégítené, de hogy ez ügyben hétről hétre végigjárja (ha csak virtuálisan is) New York, Chicago és Los Angeles nevesebb cukrászdáit, az már inkább mazochizmusnak tűnik. Őszintén szólva elég nehéz elképzelni, hogy a szakmabelieken kívül bárkit is érdekeljen, hogy a Los Angeles-i Sütidíváknak milyen kihívásokkal kell szembenézniük, amikor autó alakú tortát készítenek.

Az Amazing Wedding Cakes egyik attrakciója

Corkscrewed: The Wrath of Grapes

Adott két producer, akik nagyon szeretnének egy közös szőlőbirtokot: hogy vágyuk teljesüljön, végigjárják az ingatlanvásárlásnál szokásos lépcsőfokokat (több helyszínt megnéznek, tárgyalnak a tulajdonosokkal stb.), majd - a kezdeti nehézségek után - elkezdenek bort termelni. A Corkscrewed: The Wrath of Grapes koncepciója mindössze annyi volt, hogy ezt a folyamatot a közönség elé tárja. Maguk a főszereplők viszonylag érdekesek voltak, de ahhoz nem eléggé, hogy az egész műsort megmentsék: Nigel Lythgoe és Ken Warwick a Pop Idol-t és az American Idol-t készítették közösen, előbbit aztán a So You Think You Can Dance zsűrijében láthattuk viszont, utóbbi pedig az America's Got Talent-ben működött közre.

I Want To Be a Hilton

A címből könnyen kitalálható, a műsorba jelentkező versenyzőknek annyi volt a céljuk, hogy olyanok legyenek, mint Hiltonék - még ha nem feltétlenül Parisre vagy Nickyre szerettek volna hasonlítani is (abban legalább volna némi izgalom), inkább kettejük édesanyjára, Kathyre. Vagyis szerették volna az arisztokraták szabályokkal teli, egyéniség nélküli életét élni, amihez feltétlenül szükséges például az asztali etikett elsajátítása. A két csapatot (melyek Manhattan híres sugárútjai után a Madison és Park neveket kapták) minden este egy-egy ember képviselte a Kathy Hiltonnal és elit társaságával elköltött vacsorán: a néző így leginkább csak azért drukkolhatott, hogy a számára szimpatikus játékos helyes testtartásban ülje végig az estét és hogy ne keverje össze a temérdek evőeszközt.