Az alakoskodás irodáinak kitartó és sokszor zavarba ejtő alapzaja után Ricky Gervais és Stephen Merchant új világot talált magának. Az angol filmgyártás manók lakta díszletei és a stúdiók kapujai között, egy statisztává zsugorodott, középszerű színész karrierjének mocsarasodó mellékfolyóin eveznek tovább.
A saját erejéből senkivé váló Andy Millman munkásságának nagy részét a kuncsorgás teszi ki. A kategóriás színészek vagy producerek nadrágszárát húzogatva igyekszik legalább egy nyomorult sort kicsikarni magának, hogy ne csak rizsporos parókába vagy épp náci rohamsisak alá rejtett, kifejezéstelen arca villanjon be a produkcióba, hanem az a mérhetetlen tehetség is, amit magáénak érez.
A sorozat epizódjaiban feltűnik Vinnie Jones, de fontosabb szerepekben a két évad minden egyes részében láthatunk olyan fősodorbeli sztárokat, mint Robert De Niro, Samuel L. Jackson vagy Patrick Stewart. Ők többé-kevésbé önmagukat játszva mozdítják előre vagy törik kerékbe az aktuális epizódban Andy Millman és statiszta barátainak karrierjét és életét. Ben Stiller például háborús filmet rendez, Kate Winslet pedig szextelefon-tippeket szór, mert ért hozzá.
Hasonlóan az angol Office-hoz a Futottak még is két, hatrészes évaddal bír, plusz egy karácsonyi epizód, mert a szerzők szerint, hosszabbra nyújtva a folyamot, csak a minőségen ronthattak volna. Merchant és Gervais is gyakran hivatkozik ilyenkor John Cleese örök érvényű mestermunkájára, a Waczak szálló-ra, mely szintén két évadba sűrítette magát, egyenként hat résszel.
A Futottak még egyik legfontosabb vonása, hasonlóan az Office-hoz, hogy a való világban játszódik, abban a környezetben, amit a lakásából kilépő, külvárosi angol is megtapasztal egy átlagos kedden. Itt minden egyes akció és reakció súllyal bír, és ebben a torzításmentes tükörvilágban rohangálnak, furkálódnak és feszülnek egymásnak a sztárok és az elismertséget üldöző Andy Millman.
A Gervais-től megszokott, intelligens humor most is állandó, de ezúttal, szakítva a 2001-ben bemutatott Office féldokumentarista, sokszor zavarba ejtő megoldásaival, színesebb és gördülékenyebb szituációkban találkozhatunk a szerzőpáros botladozó karaktereivel; az ügyetlenül nyomulós Andyvel, a Stephen Merchant alakította, tökéletesen alkalmatlan menedzserrel és az egyszerű baráttal, Maggie-vel.
Az okos viccek, az emberarcú karakterek és a mérgezett banánhéjak - a rasszizmussal, homofóbiával, de akár a mozgáskorlátozottakkal kapcsolatban felmerülő kérdések is - remek érzékkel véghezvitt felhasználása során újra kiderül, hogy a Gervais-Merchant-páros a zseniálisnál a Futottak még-ben sem adja alább - mindenféle ostoba túlzás nélkül, persze.
Somogyi Péter