A jövőben, ahol a fémlábú gyilkos-intelligens gépek már csak poros koponyákra meg a pépes vasbetonra tudnak lépni, ahol a Skynet az úr és az ember a kutya, ott él John Connor. Feladata, hogy sikerre vigye az ellenállást, szitává szakajtson mindent, ami kicsit is gép és okos, és hogy anyukájával összedolgozva normális nézettséget hozzon a FOX sorozatában.
A magyar cím (Terminator - Sarah Connor krónikái), a legenda sorozatos meggyalázásának kockázata és a Beverly Hills 90210-ből ismert Brian Austin Green sokakat elriaszthat, de a Terminator: The Sarah Connor Chronicles első szezonjában van erő, ami többször meg is mutatja magát.
A sorozat 1999-ben veszi fel a fonalat, a második Terminator-film után, és a harmadik részhez képest alternatív idővonalon folytatódik John és Sarah Connor életének története. Egyszerre menekülnek a hitelesen kockaarcú Garret Dillahunt játszotta terminátor elől, és próbálják ellehetetleníteni a sorsszerűen épülő-szépülő Skynet rendszerét, mely ugyebár a jövőbeli disztópia, nukleáris holokauszt és a piros szemű gyilkoló-botok bináris szülőanyjává válhat. Ezúttal a T2-ben gyorslihegési rekorddal elhulló Miles Dyson, a rendszer létrehozójának halála sem elég a Skynet megfékezéséhez, mert a jövő kontrasztos árnyképe új utat talált annak létrehozására. A gépek visszatérnek, újra előkerülnek a sörétes puskák, a kétségbeesett tekintetetek.
Anya és fia nincs egyedül küzdelmeiben, hiszen segít nekik John nagybátyja és egy barátságos terminátor is, aminek hideg fémvázára az írók a 4400 című sci-fiben is látott Summer Glau női húsát és bőrét húzták fel. A távoli jövőben az ellenállás vezetőjévé váló Johnt a Terminator 2-ben játszó, a közelmúltban elhúzódó drogproblémákkal küzdő Edward Furlong helyett Thomas Dekker alakítja, míg a sorozatos konfrontációk során paranoid fegyverbuzivá edződő anyuka szerepét, a 300-ban spártai királynő szerepben borzasztó Lena Headey viszi.
Az első évad szerethető pilot-epizódjában van önműtő robot, időutazás és persze terminátor versus terminátor jelenet is, amit ráadásul szépen fényképezve és jó ütemben kapunk. Tehetségesebb arcát mutatja Lena Headey is, annak ellenére, hogy néha azért felmerül: ő is robot lehet. Brian Austin Green, a sorozatban John nagybátyja, pedig tini önmaga ellen tüntet azzal, hogy kétszer annyit nyom és háromszor elvetemültebbnek tűnik - ami nem kunszt, mégis üdvözlendő változás.
Annak ellenére, hogy a tavalyi írósztrájk a Hősök-höz, és sok más sorozathoz hasonlóan a Sarah Connor krónikái-nak évadát is félbeszakította, a kilenc rész, bár vaskos cliffhangerrel, mégis képes hozni a kerek évad érzését remek stílusérzékkel komponált, katartikusnak mondható utolsó epizódjával. A magyar cím - ahol ugye rozsdamentes szögként fúródnak az ember agyába olyan, nem feltétlenül ideillő asszociációk, mint a Kossuth Rádió vagy a Képes Krónika - még önmagában nem lenne megbocsáthatatlanul súlyos hiba. Sejthető azonban, hogy a korábbi esetekhez hasonlóan a magyar szinkronnal sikerül majd súlyt veszteni a karaktereknek, bár Lena Headey Sarah Connorjának egysoros megmondásai olykor angol eredetiben is képesek kérdőjelekkel körülpakolni az egyes jelenetek értékét.
A sorozat még a sokszor nyilvánvaló logikai botlások ellenére is élvezhető marad, egészen addig, amíg a második évadban szerepet nem kap az egyébként is robotfejű Shirley Manson. A popénekesnő a Garbage-klippek horrorját hozza vissza életünkbe, ezúttal a T-1001-es, alakváltó robot képében. Talán neki is köszönhető, hogy a sorozat nézettsége, ez idő szerint, az első rész 18 milliójáról 4-5-re esett vissza.
Somogyi Péter