Hatvanéves az Emmy

"Pont úgy néz ki, mint Oscar bácsikám!" - erről bizonyára sokaknak beugrik az anekdota, hogy miként kapta a nevét az Oscar-díj, sőt azt is tudjuk, hogy Woody Allen vagy Marlon Brando miért nem vette át az elismerést. A tévések Oscarjáról, az Emmy-díjról már jóval kevesebb történet kering, pedig akadnak itt is érdekességek. Hatvanéves az Emmy (1949. január 25-én adták át először), ebből az alkalomból összegyűjtöttünk pár sztorit, főként a kezdetekről.

Emmy, a nem kívánt gyerek

Az Emmynek már a megalapítása is érdekesen indult, a díjat kiosztó szervezet, az Academy of Television Art & Sciences ugyanis kezdetben egyáltalán nem akart semmilyen díjat kiadni. Sőt koncepciójával szöges ellentétben állt egy díj létrehozása, hisz az akadémia pusztán szakmai műhelyként, illetve érdekvédelmi szervezetként jött létre, amely távol akarta tartani magát a csillogástól, látványos rendezvényektől, így egyszersmind a közönségtől is. Legalábbis így tervezte a szervezet alapítója, Syd Cassyd, aki egyébként a neves rendező, Frank Capra segédje volt a második világháború idején.

Cassyd törekvése nem is volt olyan ésszerűtlen, ha belegondolunk, hogy szervezetét 1946-ban alapította, amikor Amerika-szerte még csak ötvenezer tévékészülék-tulajdonossal kellett számolni. Az akadémia létszáma ennek ellenére rohamos mértékben növekedett (az első tanácskozáson mindössze öten vettek részt, az ötödiken már kétszázötvenen), de a nagyfilmes hollywoodi bagázs így sem vette komolyan a szervezetbe tömörült tévéseket. Cassyd és társai ezért sok tervüket nem tudták véghezvinni: ki kellett találniuk valamit, ami emelheti presztízsüket, végül egy díj alapítása mellett döntöttek.

Pont úgy néz ki, mint Emmy nénikém

A szervezet szakmai hozzáállását jól mutatja, hogy Cassyd először Ike-nak akarta elnevezni a díjat, ami a tévés szakzsargonban a kezdetleges képcsövek egyik fajtájának, az "iconoscope tube"-nak a rövidítése. Erről azonban a technikagurukon kívül mindenki a már akkor ismert háborús hősre, a későbbi amerikai elnökre, Eisenhowerre asszociált - neki is ez volt a közszájon forgó beceneve. Így a testület akkori elnöke, Henry Lubcke inkább az Immyt javasolta, ami pedig az "image-orthicon camera tube" rövidítése. A népnyelv aztán - látva a női alakot formázó szobrocskát - Emmyre feminizálta a díj nevét.

Az Emmy-díj ugyanis külalakját tekintve nem más, mint egy szárnyas nőalak, aki a tudomány szimbólumát, egy atomot tart a feje felett - miután a név megváltozott, ma már csak ez emlékeztethet az akadémia eredeti, tudományos beállítottságára. A szobrot egy Louis McManus nevű mérnök tervezte, aki a nőalakot a feleségéről mintázta: nem volt könnyű dolga, a döntőbizottság csak negyvenhét visszautasított terv után fogadta el a díj azóta is szinte változatlan megjelenését.

Hasbeszélő kapta az első díjak egyikét

Az akadémia értelmiségi attitűdjéből könnyen ki lehet találni, hogy Cassyd a tévét sem a szórakoztatás, hanem inkább az oktatás, nevelés eszközének tartotta. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az első Emmy-díjakat jobbára ilyen jellegű műsorok (kvíz-, illetve gyerekprogramok) kapták. A legjobb műsor az activityre emlékeztető Pantomime Quiz Time lett, a legkiválóbb tévés személyiség díját pedig egy hasbeszélő, Shirley Dinsdale nyerte el, aki gyerekkorában súlyosan megégett, és terápiás céllal kezdett el "beszélgetni" babájával, Judy Splintersszel.

Az, hogy az Emmy ma már inkább a szórakoztató műsorokat díjazza, tulajdonképpen a legendás showmannek, Ed Sullivannek köszönhető. Sullivan - amellett, hogy 1948-tól saját show-t vezetett, ahol olyanok is megfordultak, mint Elvis Presley, a Beatles vagy a Doors - 1955-ben megalapította saját tévés szervezetét, amely olyan méretű konkurenciává nőtte ki magát, hogy az eredeti akadémia kénytelen volt egyezkedni. A két szervezet konszenzusából létrejött a National Academy of Television Arts & Sciences, melynek első elnöke maga Sullivan lett: innentől kezdve került a hangsúly a szórakoztatásra, a minél látványosabb díjkiosztók szervezésére.