Magyar zombik egy amerikai sorozatban

Múlt héten mutatta be az AXN a Painkiller Jane első olyan részét, amit itthon forgatott az amerikai-kanadai stáb. A héten újabb, Budapesten felvett epizódot láthatunk a tévében: a sztori hármas alá, a főszereplő csillagos ötös, összességben, a budai háttérrel együtt megvan a négyes.

A legritkábban fordul elő, hogy amerikai sorozatban az hangzik el, hogy "gyerünk Magyarországra!", majd a főszereplők valóban itt kalandoznak, randalíroznak a Bazilikánál, a Lánchíd oroszlánszobrai tövében, háttérben a várral, hol épp gigászi plakát hirdet egy kiállítást. Van abban ugyan valami lelombozó, ha egy Budapesten felvett epizód fele egy elemgyógyintézetben játszódik, az pedig kifejezetten vicces, amikor egy amerikai sci-fi kemény és elszánt szereplői egy dunai hajón trécselnek, miközben egy derék cigányzenész hegedül mellettük.

A Painkiller Jane-ról van szó, mely az AXN-en múlt héten ért el ahhoz a részhez, mikor a főszereplők Magyarországra érkeznek, itt próbálják megoldani a problémákat. Szívet melengető látvány egy több tucat országba eladott amerikai szériában olyan magyar feliratokat látni, mint "karbantartási részleg" vagy "zöld körlet", netán "idegeneknek belépni tilos!", ugyanakkor ilyen kérdéseket hallani, mint "hol van Baumgartner?" - hiszen utóbbi ugyan egy doki az adott epizódban, de nekünk előre alighanem az egyetlen eddigi magyar Forma 1-es pilóta neve ugrik be.

A Painkiller Jane Jimmy Palmiotti és Joe Quesada 1995-ben született képregényére épül, a közeljövőben, hol egy villámgyors regenerálódásra képes, haslövés után vígan felkelő és tovább rohangáló nő, Jane Vasco megküzd a neurókkal, akik voltaképp különleges tulajdonságokkal rendelkező mutánsok. Az igen csinos Kristanna Loken (Pensacola, Pánikjárat, Terminator 3, A gyűrű átka) itthon forgatott tehát, jó másfél éve, és az előző epizódban szerencsénk is volt, mert egyszerre kettő volt belőle egy percig, mivel az alakváltó csibészkedett, üldözői megtévesztése végett.

Réti Barnabás a sorozatban

Az amerikai-kanadai sorozat 2007 áprilisában került a képernyőre, 22 epizód után azonban elkaszálták, nem kapott megrendelést újabb szezonra. Sok epizódot Kanadában vettek fel, az utolsó négy részt forgatták Magyarországon, ezekben nemcsak magyar statiszták, hanem pesti, budai hátterek, épületek is láthatóak jócskán, de sajnos sem a Lánchíd, sem a XVIII. századi Nádasdy kastély, sem Kristanna lenyűgöző dekoltázsa sem tudták megmenteni, az amúgy ígéretes akcióval feldúsított sci-fit.

Nyugi, feltámad

A sorozatkedvelő fiatalabb magyarok, akik 2007 nyarán ráértek egész napra, és szívesen lettek volna statiszták egy amerikai produkcióban, dolgozhattak a Painkiller Jane-t forgató stábbal. Mint Nolan sztorijából kiderült, a munkával nem vicceltek az amerikaiak, mert reggel fél hétkor már mindenki ott toporgott a Roosevelt téren, és egy egyszerűbb jelenetet is két próba után felvettek vagy hatszor, hogy mindenképp maradjon egy elfogadható verzió. Lazaságnak tűnik ugyanakkor, hogy ugyanazon statiszta lehetett beöltözve testőr, majd később barátnővel sétálgató járókelő, rugalmatlannak tűnt ugyanakkor az a pesti boltos, aki kihívta a rendőröket, mert szerinte a forgató stáb akadályozta az utcán ténfergő népet abban, hogy behatoljanak butikjába.

"A helyszín Hűvösvölgy csendes, nyugodt kis szegletében, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben volt. Tartottunk egy névsorolvasást, majd az öltöztető busznál felsorakozva mindenki megkapta a maga kis jelmezét. Rengetegen voltunk neurók, de akadtak boncmesterek, karbantartók, testőrök, ápolók és rendőrök is. A piros karszalaggal ellátott veszélyes neurók kinézete elég extrém volt, talpig kormosan, véres, összevert fej hatását keltő sminkekben mászkáltak közöttünk. Az egyik lány olyan sminket kapott, mintha az egyik szemét kiverték volna" - írta a statisztákat szállító ügynökségnél már korábban regisztrált, itt "együttműködő neurót" alakító Mistress a sorozatjunkie.hu-n. Szerinte a stáb minden tagja igen kedves, barátságos, sőt, édes volt, a forgatási szünetekben lehetett velük dumálni, fotózkodni.

Magyar srácok a hősnővel

Tony Kakko (beceneve ellenére magyar) arról számolt be, hogy sárga karszalagos, tehát ártalmatlan neurónak lenni nem volt valami főnyeremény, ellenben "a piros-karszalagosok mázlisták voltak, olyan vágások meg sebeik voltak a sminkes néni jóvoltából, hogy egy filmrajongó maga alá pisilt volna örömében." Más arról mesélt, hogy "aki piros volt, jól megszívta, mert összekötözött kézzel, székhez kötött lábbal kellett ülnie hosszú ideig" -, ami kétségkívül nyomasztó, de nem nagy ár öt másodpercnyi világhírért.

Tony amúgy úgy látta, hogy sok volt az üresjárat, mikor a magyar statiszták fél napokon át nem kellettek, ugyanakkor volt jelenet, amit pillanatok alatt felvettek. A stáb a szabadidőben kártyázott, amerikaifocizott, a férfistatiszták pedig vagy egymás műsebeit irigyelték, vagy Loken kisasszonyt lesték. Olyan kitartó és szívós junkie is akadt, aki képes volt hosszan várakozni a főszereplő lakókocsijánál, csak azért, hogy válthasson vele pár szót, de megérte, mert még fénykép is készülhetett. Többet a sorozatról itt.