Hogy került A nagy étteremalakítás-ba?
- Rettenetesen egyszerűen: Giannival jóban vagyunk, és ő olyan embereket szeretett volna vendégként meghívni a műsorába, akiknek az ízlésére valamilyen módon számíthat. Megkérdezte, hogy lenne-e ehhez kedvem, és miután nekem ez pusztán egy kirándulás, boldogan igent mondtam. Amúgy nagyon szeretek jókat enni, kifejezetten gourmet vagyok, és inkább nem eszem, ha nincs olyan, ami jó. Napokat el tudok úgy tölteni, hogy vágyakozom valami ízre, vagy sütök vagy főzök. De a társaságomban is ez van, általában, ha többen összejövünk, az mindig vacsora körül van.
Melyik az a konyha, amit a legjobban szeret?
- Az ázsiai konyhát szeretem a legjobban, azon belül már mindegy. A legjobb éttermekben Szingapúrban jártam, de ott, hogy maláj vagy thai ételt ettem, azt már nem tudtam megállapítani. Mindent megkóstolok. Nincsenek kivételek, amit nem eszem, csak az a lényeg, hogy jól legyen elkészítve. Mondjuk az olajban sült bogarat nem kóstoltam meg Kambodzsában.
Visszatérve A nagy étteremalakítás-ra, ha lenne egy saját étterme, azt milyenre formálná?
- Szeretem a kiskockásat, a kiskockás terítőset, ami ugye egy tágabb kategória, hisz lehet egy házias, kis kifőzde, de lehet egy olaszos jellegű vagy toszkán étterem is. A házias éttermeket szeretem, ahova a családommal is elmehetek, sőt a barátaimmal - nem szeretem a nagyon puccos helyeket.
Kapott más ajánlatokat is ezen a műsoron kívül?
- Ez csak egy kirándulás, a Viasatnál nem tárgyaltam még munkáról. Mindenhol máshol tárgyalok, vannak ajánlataim, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőlük. Nem a csatornák közül válogatok, inkább a feladatok között.
De azért mégis a TV2 meghatározó arca tíz évig.
- Ha olyan típusú műsort ajánlanának, amihez az én személyiségem kell, akkor azt a TV2-nél is szívesen megcsinálnám. Ha ez nem a TV2-nél van, akkor máshol csinálom meg: én pillanatnyilag úgy látom, hogy a TV2 más irányban dolgozik, de még minden megtörténhet.
Elvégzett két bölcsészszakot, akár intellektuálisabb műsorokat is készíthetne.
- Nem, mert a televíziózás egy plebejus műfaj. Értelmes, érzelmes műsorokat szeretnék készíteni, olyanokat, amelyekből két-három gondolatfoszlány akkor is tovább viszi a nézőt, ha már kikapcsolta a televíziót. Olyanokat, amelyek valamilyen módon közízlést formálnak, gondolatformáló erejük van. Ezért látom értelmét annak, amit csinálok: szemléletformálás, ízlésformálás, érzelmek, igazi emberi történetek, tárgyilagosság, azt gondolom, ezeknek helyük van egy televízióban, én ezt tudom képviselni.
És ebbe hogy fér bele Az igazság ára?
- Úgy, hogy számomra az egy talkshow-vezetői feladat volt, hisz valós emberekből kellett valóságos történeteket felszínre kihozni. Itt fantasztikus történetek voltak, de nem volt jó a forma - ennek a jó formája a Jakupcsek-show volt, amit két évig csináltam. Az igazság ára nagyon rövid műsor volt, nem is érdemes rá több szót vesztegetni.
Letagadná utólag? Egyáltalán, van olyan műsor, amelyet ma már nem szívesen vállalna?
- Olyan nincs, amit letagadnék utólag, olyan van, amit ma nem vállalnék el. Az igazság ára biztos, hogy ezek közé sorolható, de volt más is, amit ma már nem csinálnék meg, főleg azért, mert ma már nem lenne korszerű. Az igazság árá-nál nekem is látnom kellett volna, hogy talán ebből nem tudom azt kihozni, amit én szeretnék.
Van még műsorálma?
- Nincs igazán, mindent megcsináltam már, amit lehetett, de "feladatálmom", az van. Itt mindig az a kérdés, hogy hol van új, jó csapat, hol van egy jó ízlésű, valamit akaró gárda. Én ezt keresem most, mint ahogy az egész országnak ez a kérdése, hogy hol vannak az értékek, amiket újra meg kell találni - a média szerintem ugyanezt fogja lekottázni kicsiben. Amint lesz egy ilyen hely, és lesz egy vállalkozó szellemű vezér, aki újból televíziót akar csinálni, biztos, hogy oda fogok menni vagy oda fogok vágyódni.
Ez megvalósulhat ön szerint a fősodorban is, vagy inkább kisebb adók felé tekintget?
- Pillanatnyilag nem úgy látom, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna új szemléletet hozna, de nagyon bízom benne, hogy ez megváltozik, mégiscsak az ő dolguk lenne - meg persze a közszolgálati televízióé. Viszont jelentős kis csatornák kezdenek feljönni, ahol igazán izgalmas műsorokat lehet látni.
Konkrétan milyen adókra gondol?
- Akár a Viasatra, akár a Storyra, mindkettőn vannak olyan műsorok, amelyek után megnyalhatná mind a tíz ujját a két nagy kereskedelmi tévé, a közszolgálatiakról nem is beszélve.
Sorozatokat néz?
- Soha... Nem igaz, a Doktor House-t többször megnéztem most, hogy a kisbabámat vártam. De egyébként célirányosan tévézek, érdekel, ha, mondjuk, elindul valami új formátum, ha egy kollégám új műsort csinál, tehát inkább a tendenciákat figyelem. Szakmai tévénéző vagyok: főleg külföldi csatornákat nézek, de ha nézek magyar tévét, általában majdnem minden induló műsorba belekapcsolok, megnézem, hogy ki hol tart, mi felé halad.
Játszott Szőke András filmjében, a Zsiguli-ban. Más színészi munkát vállalna?
- Persze, hogy vállalnék. Ha olyan, amit meg tudok oldani, akkor azt nagyon szívesen megcsinálnám, mert ez egy olyan kihívás, olyan szórakoztató eleme az életnek, amivel szívesen próbálkoznék. Ez persze inkább vicc volt a Szőke András filmjében. Volt korábban olyan filmszerep, amit nem vállaltam el, mert úgy éreztem, hogy nagy rám a kabát, én ezt nem tudom megcsinálni, a magam számára nem vagyok elég jó. Ezért nem lettem színész.